Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-34
A nemzetgyűlés 34. ülése 1922. millió 60—60 millióra és ugyanezen paragrafus harmadik bekezdésének utolsó sorában foglalt 50 millió 100 millióra módosittassék. Kérem, javaslataim elfogadását. Elnök : Szólásra következik ? Temesváry Imre: T. Nemzetgyűlés! A 25. § utolsó bekezdése igy hangzik : »Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister hogy az állami fahidak helyreállítása, továbbá a törvényhatósági és egyéb nem állami közutakon levő nagyobb fahidaknak végleges jelleggel való átépítéséhez a pénzügyminister hozzájárulásával adható kölcsönökre az 1922—23. költségvetési év első felében legfeljebb 50 millió koronát felhasználhasson.« Ezen bekezdés helyébe uj szöveget kérnék beiktatni, mely igy hangzik (olvassa) : »Felhatalmaztatik végül a kereskedelemügyi minister, hogy az állami fahidak végleges jelleggel való átépítésére, továbbá a törvényhatósági és egyéb nem állami közutakon nagyobb hidaknak végleges jelleggel való megépítéséhez adandó visszatérítendő előlegekre az 1922—23. költségvetési évben legfeljebb 100 millió koronát felhasználhasson.« (Helyeslés a jobboldalon.) Indokolom ezt azzal, hogy nemcsak f'ahidakról van szó, hanem vannak betonhidak és vasszerkezetű hidak is, melyek átépitétésre, megujitásra várnak. Ezenkivül a javaslatban felEmiltett 50 millió k rónát valószinüleg nem fogja ugyan meghaladni az az összeg, melyet ebben a folyó félévben igénybevehet a kereskedelemügyi kormány, nem akarnók azonban megakasztani azt, hogyha ezt az összeget valamennyire meghaladná a szükséglet, hogy akkor módjában állhasson a kereskedelemügyi kormánynak a szükséges összeget a 100 millió keretén belül igény be venni. Kérem ezen módosításom elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök ". Szólásra következik ? Almásy László : T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladott volta miatt csak pár percre kivánom a t. Nemzetgyűlés figyelmét igénybevenni. Ugy a minister ur javaslata, mint különben az indemnitás általános vitájában elhangzott beszédek is arról tesznek tanúságot, hogy a pénzügyi kormány egyáltalában nem ellensége a szükséges és hasznos beruházásoknak. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Mindazok a beruházások, melyeket a pénzügyminister ur az 1921. és 22. évre igénybevett, óriási összegeket tesznek ki. A különbség Nagy Emil igen tisztelt barátom és a pénzügyminister ur javaslata között nem az érdemben van, hanem inkább az indokolásban. A minister ur ugyanis mindazt hasznosnak, szükségesnek és jónak tartja, amiket Nagy Emil t. barátom „ felszólalásában felhozott,' ugy szükségesnek tartja a csatornázást, utak javitását, vasutak épitését, csupán a fedezet tekintetében van köztük igen erős különbség, mert mig Nagy Emil t. barátom a bankjegyállomány szaporítását kívánja, addig a minister ur, szerintem reális és helyes felfogással, előbb a fedezetről kivan gondoskodni. Ezt a fedezetet elsősorban az államháztartás rendezésében évi augusztus hó 1-én, kedden. 219 találja még, mely rendezésnek alapját képezi az az adórendszer, melyet a minister ur a nemzetgyűlés elé terjesztett. A fedezetről való gondoskodás másik része megfelelő kölcsönökről való gondoskodás. Helyesnek tartom, hogy az összes terhek lehetőleg amortizáltassanak, mert hiszen ezek a mai nemzedéket terhelik igen erősen, és nem méltányos, hogy azok csak egy nemzedék vállát nyomják. Ugy látom, hogy a pénzügyminister ur arra törekszik, hogy megfelelő kölcsönről gondoskodás történjék, amely kétségtelenül a javulás egyik fundamentumát fogja képezni. Ha most a beruházásokról szólok, méltóztassanak megengedni, hogy egy rendkivüli beruházási szükségletről tegyek említést, és pedig azokról a beruházásokról, amelyek abból a magasabb érdekből szükségesek, hogy már meglevő értékeket lehessen megmenteni. Az igen t. jelenleg népjóléti volt vallás- és közoktatásügyi minister ur, tapasztalásom szeiint, a maga hatáskörében a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel jár el, ott ahol már meglevő beruházott értékek megmentéséről, már megkezdett egyházi épületek befejezéséről volt szó. Bizonyság erre a szegedi fogadalmi templom kiépítése. Azt gondolom, hogy ott, ahol államvagyonból bizonyos beruházások történtek, ezen értékek megmentése nemzeti érdek. (Ugy van! Ugy van!) A volt nemzetgyűlés felhatalmazása alapján a kormány és a nemzetgyűlés körülbelül 100 milliós kölcsönnel különböző villamos vasutvonalak kiépítését rendelte el. Bekövetkezett azonban az a sajnálatos körülmény, hogy ez a pénz elfogyott és az építkezés abbanmaradt. Ezek a vonalak félig-meddig ki vannak épitve, ott óriási anyag van összehalmozva, és ezek az értékek most veszendőbe mennek, pedig sokkal jelentősebbek, mint az a pénzösszeg, mely az akkori értéknek felelt meg, amikor ezek a befektetések történtek. Ugy gondolom, hogy mivel ez közvagyon, annak megmentése magasabb állami érdek. Hogy egyéb példát ne hozzak fel, itt van annak a vasútvonalnak a kiépítése, mely országos jelentőségű vasútvonal Szentendréről indul ki és az ország határáig, de legalább is Visegrádig terveztetett. Ezen munkálatok egy része megépíttetett inségkölcsönből, a kisajátítások megtörténtek, áldozatot hozott ugy az egyes, mint az állam, a munkálatok azonban most befejezetlenül állnak, pedig, mint már az imént szerencsém volt rámutatni, ezek óriási értéket képviselnek és az idők folyamán teljesen veszendőbe mehetnek. Nem akarok rámutatni arra az óriási közérdekű jelentőségteljes körülményre, hogy milyen szükség van ezen villamos vasútvonal kiépítésére, tisztán csak abból a szempontból tárgyalom a kérdést, hogy a már beruházott értékek megmentessenek. Ebben a kérdésben egy igen előzékeny álláspontra helyezkedett ugy a ministerelnök ur, mint a kereskedelemügyi minister ur. Ugy gondolom, hogy amikor az érdekeltség is megfelelő segítséggel járul hozzá az építéshez, egy megfelelő kölcsön utján igazán kevés, összeggel sikerülhet a beruházott, értékek meg28*
