Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-34

176 A nemzetgyűlés 34. ülése 1922. évi augusztus hó 1-én, kedden. ték azt, hogy ők igenis törvényesen járnak el, amikor felsőbbségeiknek parancsát teljesitik. Propper Sándor : Tomcsányinak szabad volt szolgálni? (Zaj jobbfelöl.) Hébelt Ede : Azon az alapon, hogy a felsőbbség parancsait teljesítették, hogy tévesen ugyan, de vélt hivatalos hatáskörben jártak el, véleményem szerint igenis fel kellett volna menteni nagy részét azoknak, akiket elitéltek és akik még ma is ülnek. (Ellenmondások jobbfelöl.) Propper Sándor : Forradalmi biráskodás volt ! Semmi egyéb ! Hébelt Ede : Rámutatok arra, hogy az internáltakat azon interpellációm ellenére, amelyet a múlt szerdán voltam bátor előterjeszteni, mai napig sem engedték szabadon. Kérdem az. igazságügyminister urat, vájjon nem tartja-e törvénytelennek ezeknek az internáltaknak fogvatartását ma, amikor a rendkivüli hatalom nem illeti meg a kormányt, — nem illeti meg július 26-ika óta. egyelőre nem illeti meg, lehet, bogy meg fogja illetni — vájjon az igazságügyminister ur mit szól hozzá, mint jogász ember, nem törvénytelen-e ezeknek fogvatartása. Urbanics Kálmán: Nem! Propper Sándor : Forradalmi álláspont\(Zaj.) Hébelt Ede : Törvénytelen, egészen kétségtelenül törvénytelen és ha nem helyezik vád alá a ministereket dacára annak, hogy törvénytelenül járnak el, ez nem jelenti azt, hogy nem törvénytelen ez a fogvatartás és nem követnek el büntetendő cselekményt. Ez az, hogy a többséget a mentelmi jog menti, nem jelenti azt, hogy nem követ el bűncselekmény-feldicsérést, akkor, mikor tapsol ahhoz, hogy a kormány ebben a tekintetben semmi eljárást nem foganatosított. Ha a magyar királyi kormány tudatosan rá mer helyezkedni erre a törvényellenes álláspontra, akkor van-e erkölcsi jogosultsága a kormánynak ahhoz, hogy fogvatártsa azokat a kisembereket, akik akkor tévesen, félrevezetve és megtévelyedve ugyanazt cselekedték, akik akkor azt hitték, hogy nekik szabad a diktatúra parancsára letartóztatni embereket, akik hitték, hogy ez szabad, inig a kormány tudja, hogy nem szabad, csak a többséggel fedezi magát? Kérdem van-e ennek létjogosultsága és ha nincs, hát akkor miért nem engedik ki ezeket az embereket ? Endre Zsigmond : Azért, mert olyan bűnö-, sök,. mint maga ! Hazafiatlan emberek ! (Nagy zaj.) Hébelt Ede : Adjanak ezeknek az embereknek amnesztiát, hiszen amiatt kerültek börtönbe, mert ugyanazt cselekszik, amit a kormány cselekszik most, csakhogy jóhiszeműen. Elnök : Kérem a képviselő urat már figyelmeztettem az előbb, hogy a legszűkebb keretben tessék szólani. Uj általános vitát kezdeni nem engedek, és ha a képviselő ur az elnöki utasitást meg nem tartja, kénytelen leszek a legszigorúbban eljárni. Hébelt Ede : Ezek sürgős és fontos kérdések ! Emberek szabadságáról van szó. (Zaj. ) Elnök : Nem akarom megakadályozni a képviselő urat a szólásjogában, de tessék egy formát keresni, hogy ezeket elmondhassa és ne ebben a formában tessék szólni. Hébelt Ede: Az 1912: LXIII. te, amely a kivételes hatalomra feljogosította a kormányt, 3. §-ában ezt mondja (olvassa) : »Az e törvény alapján tett kivételes intézkedések hatályának megszűnésével a már folyamatba lévő ügyekre nézve is azonnal a rendes törvényes állapot áll helyre.« (Zaj jobb/elöl.) Kuna P. András : Ez nem az indemnitás cimére tartozik. Propper Sándor : Parlamenti tradició ! Hébelt Ede : Julius 26-án tehát az igazságügyminister urnák ki kellett volna bocsátania egy rendeletet, hogy akiket az 1912: LXIII. te. második részének alapján súlyosabb büntetés alá vontak, pl. államfogház helyett börtönre, fogház helyett fegyházra, két esztendő helyett öt esztendőre Ítéltek, azoknak büntetése azonnal leszállittassék, és ennek megfelelő kezelésben részesitessenek, tehát eietleg amnesztia alá essenek, vagy azonnal kibocsáttassanak, vagy a börtönből államfogházba tétessenek át. Kérdezem az igazságügyminister urat : tett-e ilyen intézkedést, vagy hajandó-e megtenni ezeket az intézkedéseket ? (Zaj jobbfelöl.) Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak még arra az ellentétre, amely az igazságügyminister ur és a ministerelnök nyilatkozata között volt. A ministerelnök ur rámutatott arra, hogy a trónfosztó törvényt bár ránk kényszeritették, de minthogy törvény, egyelőre és az adott viszonyok közepette mégis figyelembe kell részesíteni. Az igazságügyminister ur ezzel szemben arra mutatott rá, hogy a trianoni szerződésre nem szabad hivatkozni. Zsitvay Tibor: Nem illik hivatkozni! Hébelt Ede : Nem illik hivatkozni. Tehát az egyik reánk kényszeritett törvényre, amely a kormánynak kellemes, illik hivatkozni, ellenben a másik törvényre, amely a kisemberekre, a magyar állampolgárokra alkalmazandó és azokat börtönből szabadítja, nem szabad hivatkozni. Temesváry Imre: Nem értette meg, miről volt ott szó ! (Zaj.) Platthy György : A címről van szó ! (Zaj.) Hébelt Ede : A trianoni békeszerződés 52. vagy 53. §-a tartalmazza azokat a rendelkezéseseket, amelyek a kisebbségek védelmére vonatkoznak és nemcsak a nemzetiségi, hanem a faji, politikai és mindenféle kisebbségeknek jogait biztosítják és amire mi magyarok hivatkozunk és amelyek alapján követeljük, hogy az elcsatolt területeken ami honfitársaink megfelelő -elbánásban részesüljenek. De hogyan hivatkozhatunk ezekre és hogyan követelhetjük azoknak meg-