Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-34
A nemzetgyűlés 34. ülése 1922. tartását, ha mi idehaza is, belül is nem alkalmazzuk azokat? Ezek a rendelkezések »loi fondamentale« alaptörvény jellegével birnak. A trianoni szerződés kimondja, hogy ezekkel a rendelkezésekkel szemben semmiféle törvényt nem lehet hozni. (Nagy zaj jobbfelöl.) Az indemnitási törvényjavaslatnak azok a rendelkezései, amelyek ezekkel ellenkeznek, tehát a 6. § és még egyéb, a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletek . . . (Nagy zaj jobbfelől.) Halász Móric : Mit beszél Trianonról, mikor a címről van sző? Br. Podmaniczky Endre : Védőbeszéd Trianon mellett. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek? Propper Sándor : Arról van szó, hogy hadjáratot viselnek a nép ellen. (Zaj.) Hébelt Ede : Nem a trianoni szerződést, hanem a lecsatolt területen lévő honfitársainkat védem. Zsitvay Tibor; Kioktatja a megszálló hatalmakat ! (Zaj ) Hébelt Ede : Ezt a kérdést mi, szociáldemokrata-párt kénytelenek vagyunk napirenden tartani . . . (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Temesváry Imre : A Bécsi Magyar Újságban is ! Hébelt Ede : . . . mert a kétségbeesett, éhező és pusztuló emberek ezrei kényszerítenek arra, hogy ebben a kérdésben valamit elérjünk és ha nem érünk el eredményt, akkor ez számunkra a kétségbeeséssel egyenlő, akkor nekünk nincs itt helyünk, nincs jogunk arra, hogy itt ebben a nemzetgyűlésben részt vegyünk. Tisztelettel kérem tehát a kormányt, hogy ezt a dolgot tegye megfontolás tárgyává és tegye lehetővé azt, hogy az eredményes munka és a békés együttműködés m eginduljon. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy én talán a szociáldemokrata párt balszárnyához tartozom. Ellenkezőleg, a legpolgáribb tagjának tekintenek, a legjámborabb embernek. (Elénk derültség jobb felöl. Felkiáltások : így néznek ki !) Tisztelettel kérem tehát még egyszer, méltóztassék e kérdéseket megfontolás tárgyává tenni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Daruváry Géza igazságügyminister : Tisztelt Nemzetgyűlés ! A t. képviselő ur felszólalása csak megerősített abban, hogy visszautasítsam azt az irányt, (Helyeslés jobbfelől és a középen.) amely birói Ítéleteket hoz ide, azokat felolvassa és "^\tt kritika alá vonja s felhivja a nemzetgyűlést és a kormányt is, hogy felülbíráljuk és megváltoztassuk ezeket az Ítéleteket. Ez az alkotmány teljes felforgatása. (Igaz! ügy van! jobbfelöl Zaj a szélsöbaloldalon.) Propper Sándor : Emberek életéről van szó ! Elnök : Csendet kérek. Kérem Propper képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—192C. — III. KÖTET. évi augusztus hó 1-én, kedden. 17f Daruváry Géza igazságügyminister : A közszabadságok épen azon alapulnak, hogy a hatáskörök meg vannak óva! Propper Sándor (közbeszól). Elnök : Propper képviselő urat rendreutasítom ! Méltóztassék csendben maradni. Daruváry Géza igazságügyminister : Ha egy nemzetgyűlés magához ragadná azt a hatalmat, hogy a birói Ítéleteket megváltoztassa, ez forradalmi állapot, melyre egyáltalában nem helyezkedhetünk. Mégegyszer tiltakozom az ellen, hogy innen, ebből a házból induljon ki egy izgatás a birói Ítéletek ellen. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Az országban ilyen izgatás nincs és ha volna, nem is tűrnénk el ; remélem, ilyen izgatás innen sem lesz lehetséges. (Helyeslés és taps jobbfelöl és a középen. Zaj a szélsöbaloldalon.) Propper Sándor : Az igazságtalanságokat szóvá lehet tenni. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Szólásra következik Strausz István. Strausz István : T. Nemzetgyűlés ! Az indemnitási javaslat 1. §-a módosításának szükségét kívánom felvetni. Hogy ezt tehessem, reflektálnom kell Kállay t. pénzügyminister urnák válaszára, amelyet nekem az általános vita során a budget-jogi kérdésekben kifejtett álláspontomra adott. Könnyű nekem nemcsak az ellenzék, hanem az igen t. Ház összes tagjait meggyőznöm arról, hogy a t. pénzügyminister ur az én alkotmányjogi nehézményeimet, aggályaimat, amelyeket az inclemnitási törvényjavaslat ellen támasztottam, nem oszlatta el. Elismerem azt, hogy mesteri módon kerülte ki válaszában azt az alkotmányjogi alapot, amelyre én kritikámat baziroztam. Az igen t. pénzügyminister ur válaszában azt mélyítette ki, hogy mi indította őt arra. hogy az 1921/1922. évi előirányzatot vegye az indemnitás alapjául és azt széles mederben tárgyalja, hogy őt tulajdonképen az idő, a haladó idő és a pénzügyi politikája birta, késztette erre az elhatározásra. Nem lett volna szabad azonban elfelejtenie az igen t. pénzügyminister urnák azt, hogy ha a kormány rendes költségvetést nem terjeszt elő, akkor az alkotmánynak az a követelménye, hogy kérjen külön felhatalmazást, de ez a külön felhatalmazás csak egy létező budget-törvényen épülhet fel. E tekintetben a felfogás tehát nem lehet ötletszerű. Ehhez alkotmányjogunk megtartása szempontjából feltétlenül ragaszkodnunk kell. Ez nem jogi forma kérdése, t. Nemzetgyűlés, ez egyenesen alkotmányunk fundamentuma volt és marad örökké. Csak arra utalok, hogy ha ilyen felfogást az inclemnitási alap tekintetében érvényesíteni lehetne, akkor könnyen akadnának kormányok, amelyek egyáltalában nem terjesztenének elő költségvetést és nem vallanak be tulajdonképen azt a programraot, azt a szellemet, amely őket politikájukban vezeti. De ez csak mellékes, 23
