Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-34

À nemzetgyűlés 34. ülése 1922. Hébelt Ede: Egy ~ negyedóra maximum. (Mozgás a jobboldalon.) Hedry Lőrinc : Elfogadja-e a címet, vagy nem, azt mondja megj Hébelt Ede : Nem fogadom el ! (Derültség a jobbóldalon, Felkiáltások : Akkor rendben vagyunk /) • Elnök : Csendet kérek, ezzel csak elhúzzuk a vitát t. képviselő urak ! Létay Ernő : Van egy kis szólásszabadság is, ha nem is tetszik ! {Zaj /) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Hébeit Ede : Az igazságügyminister ur nagyon helyesen állapitotta meg, hogy általában Magyarországon sokkal jobban bizunk a bíróságokban, mint minden más hatóságban. De nézzük azt, hogy miért van ez igy, -mire vezethető vissza ez a bizalom. Ez arra vezethető vissza, hogy a biróság az egyedüli hatóság, amelynek kebelében hosszabb időn keresztül, évtizedek óta,, két elv érvényesül. Az egyik a nyilvánosság elve, a második pedig az, hogy nem jár el diszkrecionálisán, hanem kötve van a törvényhez. A nyilvánosság, a nyilvános ellenőrzés, az ügyvédek és a felek részéről történő nyilvános ellenőrzés az, amely a biróságot rászoktatta évtizedek alatt arra, bogy ne önkényeskedjék, hogy hivatalos hatalmával soha vissza ne éljen, aminek következtében azt lehet mondani, a legnagyobb körültekintéssel és pontossággal szokott eljárni. Ez a közigazgatási hatóságoknál nem volt meg, ott a nyilvánosság eddig még nem volt meg. Mit jelent az a nyilvános ellenőrzés ? Azt jelenti, hogyha valami visszaélés történt, az rögtön a nyilvánosságra került s a nyilvánosság azt megbélyegezte. Természetesnek kell tartanom azt, hogy olyan időkben, amikor a nyilvánosság akármilyen okoknál fogva nem gyakorolta olyan mértékben ezt az ellenőrzési tevékenységet, mint normális viszonyok között, amikor azt lehet mondani, bizonyos téveszmék megfertőzték a nyilvános közvéleményt, ebben az időben a biróság is a maga tevékenységében csak ennek a kevésbé törvénytisztelő nyilvánosságnak ellenőrzése alatt állott, ennélfogva tehát könnyebben letért arról az útról, amelyet évtizedeken keresztül állhatatosan követeti,, Én felhoztam azt, hogy jogi okokból és indokokból sok kétség fér ahhoz, hogy azok a bírói Ítéletek, amelyeket a gyorsitott tanácsok hoztak, helytállók-e. Ezt nem lehet itt egyszerűen visszavetni azzal, hogy igenis helytállók, mert a biróság igy meg agy független és független volt annyi esztendőn keresztül. Arra kérném a mélyen t. igazságügyminister urat, tegye valahogyan lehetővé azt, ami különben ezelőtt is mindig lehető volt, hogy ezeket a birói Ítéleteket tudományos tanulmány tárgyává tehessük és tudományosan kimutassuk, — nem akarom a nagy nyilvánosság előtt kimutatni — megelégednénk azzal, hogy egy memorandumban, amely évi augusztus hó 1-én, kedden. • 175 ben a kormányhoz fordulunk, tárjuk fel azokat a tévedéseket, amelyek ezekben az Ítéletekben előfordulnak. Itt emberek szabadságáról van szó, sokszor életükről is volt szó, ennélfogva ez Ítéletek felett nem lehet oly könnyen napirendre térni. Méltóztassék megengedni, hogy itt egy Ítéletből pl. a következő részt olvassam fel. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Nagyon rövid lesz. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : A címhez tartozik ?) Elnök : Méltóztassanak csendben lenni, képviselő urak ! Ha a képviselő urak akarnak elnökölni, azon nagyon könnyen lehet segíteni. De teljesen lehetetlen dolog, hogy minden képviselő ur utasításokat kiabáljon ide. Kállay Tamás: ügy van! Helyes! Hébelt Ede : Azt mondja ez a rendkívül súlyos ítélet indokolásában (olvassa) : »Az azonban — amiket felhozott az ítélet már eddig — a vád alapján való felelősségrevonáshoz nem elég. Ezenfelül még megkívántatik .annak a kérdésnek tisztázása is,- vájjon a vádlottakban a cselekményeiknek véghezvitelekor megvolt-e annak a tudata, hogy ezzel törvényellenes, tehát büntetendő cselekményt követnek el, mert, — azt mondja az Ítélet, méltóztassanak jól figyelni — ha ez a tudat a vádlottak lelkivilágából hiányzott, akkor cselekményeikért a büntetőtörvénykönyv alapján felelősségre nem vonhatók.« Most nézzük, hogy az itélet ebben a rendkívül súlyos esetben milyen indokokat hoz fel annak kimutatására, hogy a vádlottakban megvolt cselekményük törvénytelenségének a tudata, Azt mondja (olvassa) : »Köztudott dolog, hogy a forradalmi törvényszék halálos Ítéleteit azért hajtották golyóval és nem kötéllel végre, mert Bali Mihály állami hóhér nem volt hajlandó az ítéletek végrehajtására, nyilván azért, mert nagyon is jól tudta azt, hogy közreműködésével nem a törvénynek szerez érvényt, hanem közönséges gyilkosságot, vagyis büntetendő cselekményt követ el. Ha pedig — azt mondja az itélet, és főbenjáró ítéletet hoztak ezen okoskodás alapján, hogy Bali Mihály nyilván mit gondolt, nem bizonyosan, hanem nyilván — ha Bali Mihályban megvolt a jog- és törvény ellenességnek a tudata, mint ahogy tényleg megvolt, minden kétséget kizárólag meg kellett ennek lennie és nyilván meg is volt a vádlottakban.« Kérdem : Ilyen okoskodás alapján meg lehet-e állapítani, hogy a törvénytelenség tudata valóban megvolt a vádlottakban? Hátha ezek a vádlottak mégis hitték és hihették — hisz a múltkor püspöki körlevelet olvastam fel és hivatkoztam Berinkey volt minister nyilatkozatára, aki szintén hitte azt, amint hogy lehet arról beszélni, hogy valóban igy is volt — hogy az állami főhatalom abban az időben igenis azok kezében volt, akik azt elrabolták, és mivel valóban azok kezében volt, ennélfogva az alantas funkciókat teljesítők, ezek a kisemberek hihet-