Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-34

174 A nemzet gyűlés 34. ülése 1922. titva az esztendő leteltével életpályát, elhelyez­kedést biztosítsanak maguknak. Amennyire nem tartották magukra nézve szükségesnek ezt akkor, amikor még nem tud­ták és nem is hitték, hogy ők a B-listára kerülhetnek, annyira biztosra veszem, hogy most, amikor a B-listára vannak téve, tehát ki van­nak téve az elbocsátásnak, — mondom — egé­szen biztosra veszem, hogy azt a kurzust fel­tétlenül nagy szorgalommal és igyekezettel fogják látogatni, és igen sokan lesznek azok között, akik látogatni fogják olyanok, akik tény­leg el fognak tudni sajátítani egy mesterséget és produktiv pályákon fognak tudni elhelyez­kedni. Ezért nagyon sajnálom, hogy a Ház erre az álláspontra helyezkedett. Azt hiszem, köz­megnyugvásra csak ilyen formán lehetett volna azt a kérdést megoldani. De ha a Ház nem helyezkedett volna erre az álláspontra, akkor is kívánnom kell, és a kormány figyelmébe aján­lom, hogy a leggondosabban revideálja minden szakminister a maga körében a B-listásokat, mert a legnagyobb abszurdumok történtek. Meg­történt nem egy esetben, hogy egy asszonyt azon a címen tették a B-listára, hogy az ura keresetképes és eltartja, és kitűnt, hogy tiz esztendő óta elválva él az uráto], kitűnt, hogy az ura már régen meghalt, vagy szintén a B-lis­tán van. Seregestől vannak ilyen esetek. Négy­öt-hat gyermekes családanyák és apák kerültek a B-listára, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) . ugyanakkor, amikor vagyoni]ag tehetős fiatal munkaerőket, valamint olyanokat, akik jóformán teljes fizetésükkel mehetnek nyugdíjba, ott tartottak. Mihelyt ilyen kérdésben, amely úgyis fájó sebet üt egypár ezer emberen, még igazság­talan elbánást is látnak, kétségtelen dolog, hogy egészen jogos elkeseredés tölti meg azoknak az embereknek lelkét. Itt tehát feltétlenül szük­séges, hogy a szakministerek a leggondosabban revideálják még egyszer azt a listát, és ahol tényleg kitűnik, hogy az illető nem képes család­ját eltartani, nincs aki róla gondoskodjék, nem fog tudni elhelyezkedni, — ez különösen nőknél áll csaknem kivétel nélkül — ott különösen reaktiválni kell az illetőt a B-listáról újból az A-listára. Yégül az államnak magának kell kétség­kívül foglalkoznia azzal, hogy a B-listára tet­teket, az elbocsátottakat uj állásba helyezze, ós e tekintetben az egyetlen, amivel egy kevéssé megnyugtatott a pénzügyminister ur, az, hogy kijelentette, hogy mindenféle olyan vállalkozás­nál, amelyhez a kormány keze elér, egy-egy kikötés lesz az, hogy lehetőleg elbocsátott állami tisztviselőket alkalmazzanak. Ez mindenesetre egy módja a segítésnek, amellyel, ha összekötik azokkal a módokkal, amelyekről beszéltem, azt hiszem ezt a kérdést közmegnyugvásra lehet elintézni. Elnök : Szólásra következik ? évi augusztus hó 1-én, kedden. Bartos János jegyző : Hébelt Ede ! Hébelt Ede." T. Nemzetgyűlés ! Az igazság­ügyminister ur tegnap azokkal a támadásokkal kapcsolatban, amelyekkel a bíróságok, illetőleg a birói Ítéletek egy részét itt illették, néhány szót szólt és azokat a támadásokat visszautasí­totta. Én ezt olyan fontos és súlyos kérdésnek tartom, hogy méltóztassék megengedni, hogy ebben a kérdésben néhány szót szóljak és a kor­mány és az -igazságügyminister ur figyelmét rá­irányítsam bizonyos kérdésekre, hogy megkérjem őket, hogy ezekben a kérdésekben intézkedjenek. Nem azért szolok itt, mintha talán tudományos nézeteimet akarnám kifejteni. Az én összes szo­cialista képviselő kollégáim, azt lehet mondani, a dolgozó munkások képviselői itt a parlament­ben. (Mozgás a jobboldalon.) En vagyok az egyedüli, aki a lecsukottak, a fogházban vagy inter­nálási táborban „sinylődők hozzátartozói képvi­selőjének érzem itt magamat, mert három eszten­dőn keresztül velük együttesen védtem, s ezek az emberek azok, akik kétségbeesett jajkiáltás­sal fordulnak hozzám, fordulnak az egész párt­hoz, hogy segítsünk rajtunk, segítsünk az igaz­ságtalanságokat kiküszöbölni a magyar közélet­ből, amelyek akadályozzák azt, hogy itt termelő­munka induljon meg és békés konszolidáció kö^­vetkezzék be. A pénzügyminister ur tegnap optimista módon azt állította, hogy nincs ok arra, hogy a magyar korona ilyen óriási, rapid mértékben romlásnak induljon. Én ugy érzem, van erre sok ok. Hogy csak egy okot hozzak fel, borzasztó ok magában véve már az is, hogy állami zár­számadásokat nem terjesztettek elő. Hogyan lehet bizalma valakinek, a külföldnek, ahhoz az országhoz, amelyben nem számolnak el " azokról a pénzekről, amelyeket a kormány kezel. Ez magában is rettenetes ok. De épugy az is, hogy látják, hogy ez a nemzetgyűlés egy hónap után sem követeli még a zárszámadások feltétlen elő­terjesztését, amit különben törvény, az 1848 : III. te. is előir, büntetési szankció terhe mellett. Ter­mészetes, hogy igy a korona romlik. De én ugy érzem, hogy politikai okok is hozzájárulnak a korona romlásához, és az, hogy a kormány egy hónapi vita után, azt lehet mondani : a szociáldemokrata párt könyörgése után sem járul hozzá ahhoz, hogy revideálja azokat a rendkívül fontos kérdéseket, amelyek itt a békét zavarják, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a külföld bizalma megrendül ennek a nemzetnek teljesítőképességében. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök : Nem akarom a képviselő ur szólás-; szabadságát semmiben sem korlátozni, de nagyon kérem, hogy ne provokáljunk uj általános vitát. (Eléníc helyeslés a jobboldalon.) A címnél mél­tóztassék mondanivalóját a legszűkebb keretek közé szorítani. Bár nem akarok semmiféle" kor­látozást alkalmazni, erre kérnem kell a képvi­selő urat.

Next

/
Thumbnails
Contents