Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-34

174 A nemzet gyűlés 34. ülése 1922. titva az esztendő leteltével életpályát, elhelyezkedést biztosítsanak maguknak. Amennyire nem tartották magukra nézve szükségesnek ezt akkor, amikor még nem tudták és nem is hitték, hogy ők a B-listára kerülhetnek, annyira biztosra veszem, hogy most, amikor a B-listára vannak téve, tehát ki vannak téve az elbocsátásnak, — mondom — egészen biztosra veszem, hogy azt a kurzust feltétlenül nagy szorgalommal és igyekezettel fogják látogatni, és igen sokan lesznek azok között, akik látogatni fogják olyanok, akik tényleg el fognak tudni sajátítani egy mesterséget és produktiv pályákon fognak tudni elhelyezkedni. Ezért nagyon sajnálom, hogy a Ház erre az álláspontra helyezkedett. Azt hiszem, közmegnyugvásra csak ilyen formán lehetett volna azt a kérdést megoldani. De ha a Ház nem helyezkedett volna erre az álláspontra, akkor is kívánnom kell, és a kormány figyelmébe ajánlom, hogy a leggondosabban revideálja minden szakminister a maga körében a B-listásokat, mert a legnagyobb abszurdumok történtek. Megtörtént nem egy esetben, hogy egy asszonyt azon a címen tették a B-listára, hogy az ura keresetképes és eltartja, és kitűnt, hogy tiz esztendő óta elválva él az uráto], kitűnt, hogy az ura már régen meghalt, vagy szintén a B-listán van. Seregestől vannak ilyen esetek. Négyöt-hat gyermekes családanyák és apák kerültek a B-listára, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) . ugyanakkor, amikor vagyoni]ag tehetős fiatal munkaerőket, valamint olyanokat, akik jóformán teljes fizetésükkel mehetnek nyugdíjba, ott tartottak. Mihelyt ilyen kérdésben, amely úgyis fájó sebet üt egypár ezer emberen, még igazságtalan elbánást is látnak, kétségtelen dolog, hogy egészen jogos elkeseredés tölti meg azoknak az embereknek lelkét. Itt tehát feltétlenül szükséges, hogy a szakministerek a leggondosabban revideálják még egyszer azt a listát, és ahol tényleg kitűnik, hogy az illető nem képes családját eltartani, nincs aki róla gondoskodjék, nem fog tudni elhelyezkedni, — ez különösen nőknél áll csaknem kivétel nélkül — ott különösen reaktiválni kell az illetőt a B-listáról újból az A-listára. Yégül az államnak magának kell kétségkívül foglalkoznia azzal, hogy a B-listára tetteket, az elbocsátottakat uj állásba helyezze, ós e tekintetben az egyetlen, amivel egy kevéssé megnyugtatott a pénzügyminister ur, az, hogy kijelentette, hogy mindenféle olyan vállalkozásnál, amelyhez a kormány keze elér, egy-egy kikötés lesz az, hogy lehetőleg elbocsátott állami tisztviselőket alkalmazzanak. Ez mindenesetre egy módja a segítésnek, amellyel, ha összekötik azokkal a módokkal, amelyekről beszéltem, azt hiszem ezt a kérdést közmegnyugvásra lehet elintézni. Elnök : Szólásra következik ? évi augusztus hó 1-én, kedden. Bartos János jegyző : Hébelt Ede ! Hébelt Ede." T. Nemzetgyűlés ! Az igazságügyminister ur tegnap azokkal a támadásokkal kapcsolatban, amelyekkel a bíróságok, illetőleg a birói Ítéletek egy részét itt illették, néhány szót szólt és azokat a támadásokat visszautasította. Én ezt olyan fontos és súlyos kérdésnek tartom, hogy méltóztassék megengedni, hogy ebben a kérdésben néhány szót szóljak és a kormány és az -igazságügyminister ur figyelmét ráirányítsam bizonyos kérdésekre, hogy megkérjem őket, hogy ezekben a kérdésekben intézkedjenek. Nem azért szolok itt, mintha talán tudományos nézeteimet akarnám kifejteni. Az én összes szocialista képviselő kollégáim, azt lehet mondani, a dolgozó munkások képviselői itt a parlamentben. (Mozgás a jobboldalon.) En vagyok az egyedüli, aki a lecsukottak, a fogházban vagy internálási táborban „sinylődők hozzátartozói képviselőjének érzem itt magamat, mert három esztendőn keresztül velük együttesen védtem, s ezek az emberek azok, akik kétségbeesett jajkiáltással fordulnak hozzám, fordulnak az egész párthoz, hogy segítsünk rajtunk, segítsünk az igazságtalanságokat kiküszöbölni a magyar közéletből, amelyek akadályozzák azt, hogy itt termelőmunka induljon meg és békés konszolidáció kö^vetkezzék be. A pénzügyminister ur tegnap optimista módon azt állította, hogy nincs ok arra, hogy a magyar korona ilyen óriási, rapid mértékben romlásnak induljon. Én ugy érzem, van erre sok ok. Hogy csak egy okot hozzak fel, borzasztó ok magában véve már az is, hogy állami zárszámadásokat nem terjesztettek elő. Hogyan lehet bizalma valakinek, a külföldnek, ahhoz az országhoz, amelyben nem számolnak el " azokról a pénzekről, amelyeket a kormány kezel. Ez magában is rettenetes ok. De épugy az is, hogy látják, hogy ez a nemzetgyűlés egy hónap után sem követeli még a zárszámadások feltétlen előterjesztését, amit különben törvény, az 1848 : III. te. is előir, büntetési szankció terhe mellett. Természetes, hogy igy a korona romlik. De én ugy érzem, hogy politikai okok is hozzájárulnak a korona romlásához, és az, hogy a kormány egy hónapi vita után, azt lehet mondani : a szociáldemokrata párt könyörgése után sem járul hozzá ahhoz, hogy revideálja azokat a rendkívül fontos kérdéseket, amelyek itt a békét zavarják, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a külföld bizalma megrendül ennek a nemzetnek teljesítőképességében. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök : Nem akarom a képviselő ur szólás-; szabadságát semmiben sem korlátozni, de nagyon kérem, hogy ne provokáljunk uj általános vitát. (Eléníc helyeslés a jobboldalon.) A címnél méltóztassék mondanivalóját a legszűkebb keretek közé szorítani. Bár nem akarok semmiféle" korlátozást alkalmazni, erre kérnem kell a képviselő urat.