Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

À nemzetgyűlés 33. ülése 19.22. évi jiitius hó 31-én, hétfőn. 145 Ilyen költségvetés, amely a trianoni határok által teremtett helyzettel számol, már meg is alkottatott az 1921/22. évi előirányzatban. Ez az előirányzat azonban ez idő szerint már nem felel meg, különösen azért sem, mert egy sokkal magasabb korona-kurzus alapján készült és most semmi esetre sem lenne alkalmas arra, hogy ez alapon történjék meg sa államháztartás szükségleteinek revíziója. Szükséges tehát előterjeszteni egy uj költségvetést és ennek az uj költségvetésnek előmunkálatai folyamatba is tétetnek. A. költségvetés eddig nem volt megalkotható és pedig egyrészt azért, mert nem tudtunk tisztán látni az állami költségvetésnek egyik épen legfontosabb kérdésében, a tisztviselői kérdésben, hiszen, amint méltóztatnak tudni, az a létszám-redukció, amelyet az év elején megalkotott, törvényben elhatároztunk, június 30-ával történt meg. Nem volt továbbá összeállítható azért sem, mert hiszen a tisztviselői illetmények feltétlenül egyszerűsítésre, feltétlenül összevonásra szorulnak, már pedig a költségvetési operátumnak legnagyobb munkát igénylő részét épen ezek a tisztviselői illetmények teszik ki. De nem lett volna helyesen összeállítható azért sem, mert nem láttunk tisztán épen a legfontosabb részek, az államadósságok alakulása, továbbá a bevételek alakulása tekintetében ; és nem volt összeállítható végül azért sem, mert hiszen be kellett várni az uj kormányt, hogy azokat az irányelveket, azokat a nézőpontokat hozhassa az uj költségvetés kifejezésre, amelyeket ez az újonnan rekonstruált kormány, illetve annak tagjai képviselnek. A költségvetési munkálat egy beállítását azonban részben, ismétlem, már megindítottuk és részben a legrövidebb időn belül meg fogjuk indítani, ugy hogy remélem, hogy ez az operátum mihamarább a tisztelt nemzetgyűlés elé lesz terjeszthető. Akkor lesz nézetem szerint alkalom és mód arra, hogy a kiadások megállapításával igen behatóan foglalkozzunk. De már előre figyelmeztetni kívánom a tisztelt Ház összes tagjait, méltóztassanak ezt abból a szempontból eszközölni, hogy elimináltassék a költségvetésből mindaz, ami hazai viszonyainknak, ami jelenlegi helyzetünknek meg nem felelő, és egyetlen képviselő urnák se méltóztassék ugy tekinteni az állami kiadásokat és a költségvetés egyes tételeit, hogy azok talán karácsonyi ajándékul alkalmasak a választókerületek számáraAmi a második részt, a bevételek kérdését illeti, itt szét kell választanunk — és ebben nem értünk egyet Strausz István t. képviselő úrral, — az üzemeket az egyéb állami kezeléstől. Ez a szétválasztás azért történt meg a budgetben, mert érvényre akarjuk juttatni végre azt az elvet, hogy az állami üzemeknek legalább is önmagukat el kell tartaniok. Ami pedig a költségvetés többi — nem NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ, 1922—1926. — III. KÖTET. üzemi — kiadásait illeti, ezek fedezésére szolgálnak azok a közszolgáltatások, amelyeket az adótörvényeinkben megállapítunk. Itt ismét figyelmeztetnem kell azonban arra is, hogy az állam az idők folyamán, nevezetesen a háborús esztendőkben igen sok olyan terhet vállalt magára, amelyeket azelőtt nem az állam, hanem a városok és a községek háztartása viselt és ezeket a terheket szükségképen újra vissza fog kelleni adnunk a városoknak és községeknek, hogy ha a normális állapotokra kívánunk visszatérni és az állami költségvetést tehermentesíteni és rendbehozni óhajtjuk. Az ezután megmaradó adminisztrációs kiadások fedezésére pedig teljes összegű bevételt kell nyujtaniok a közszolgáltatásoknak és ezeknek a szükséges összegekkel leendő megállapítása céljából nyújtottam be az egyenes adókról szóló javaslataimat. Az Emiltett programmal szemben áll az az irányzat, amely a már jelzett különvéleményben kifejezésre jut és amely — nem maga a különvélemény, de az irányzat — azt mondja, hogy adót emelni nem helyes politika, hogy adót emelni mindenki tud, de a termelést kell előmozditani és hasznos állami beruházásokat kell eszközölni. Hát erre nézve mindenekelőtt az a megjegyzésem, hogy adót emelni mégsem mindenki tud és hogy tessék egyszer ezt a mesterséget megpróbálni. Ami pedig a dolog érdemét, nevezetesen a termelőmunka előmozdítását és az állami beruházások kérdését illeti, ugy megjegyzem, hogy a termelő munka, igenis, megindult ebben az országban és hogy azon két és fél esztendő alatt, ami a román invázió megszűnte óta telt el, igenis nagy előhaladást teljesítettünk, különösen az ipari termelés terén. A kifogás és az észrevétel arra vonatkozólag hangzott el, hogy az ország nyersterményeit nem tudjuk itthon feldolgozni, hogy nem tudjuk ellátni a belső piacot s ezért alakul oly kedvezőtlenül külkereskedelmi mérlegünk. A helyzet ezzel szemben az, hogy igen nagy előhaladást tettünk ; különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a háborús gazdálkodásra berendezett üzemeket, igy különösen a vasiparban is, immár a békés termelés szolgálatába sikerült állítanunk. Nagy fejlődést mutat fel villamosés gépírunk is, amelynek 86°/o-a maradt meg a megcsonkított országban és amely legerősebb exportiparunk. A fa- és csontipar 23°/o-a maradt itt meg, de ehhez képest a fejlődés nagy arányokat mutat ugy uj gyáralapitások alakjában, mint azért, mert hiszen keretfürészek és mellékiparként való üzemek nagyon sok gazdaságban létesültek. Nem mondhatok kedvezőtlent bőriparunk fejlődéséről, valamint a textiliparról sem, amely a már eszközölt uj alapításokkal és üzembővitésekkel, és azoknak a terveknek megvalósításával, amelyek már tényleg a megvalósulás stádiumában vannak, számitásom sze19