Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

A nemzetgyűlés 38. ülése 192, Nézzük azonban az ellentételt. 411 esetben indult meg bűnvádi eljárás különféle izgatások miatt. Azt hiszem, ez a szám maga elég jellemző arra, hogy milyen tenorban folyt ez a választási propaganda. Hiszen, hogy egyebet ne mondjak, az egész választás folyamán állandóan visszatér az izgatásnak egész külön materiája, amelyet, ugy látszik, egyes ellenzéki pártvezérek külön e célra találtak fel. Majdnem minden kerületben, ahol ellenzéki jelölt volt, azt hirdették, hegy a kormány kényszermunkát akar behozni és a 18—44 éves életkorú embereket egyszerűen a kormány és az ország részére dolgoztatni akarja. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez igy volt f) Ott, ahol nemcsak az adó elleni izgatásig mennek él, tehát az izgatásnak e legközönségesebb fajtájáig, ahol nemcsak felekezet- és osztályellenes izgatás folyik, de ahol a választási propaganda céljaira külön kigondolnak bizonyos tervezett kormányintézkedést azért, hogy a kormány s a kormány jelöltjei ellen izgassanak : ott ne méltóztassék szemforgatva azt mondani, hogy a kormány követett el szabálytalanságokat és hibákat a választások idején, hanem tessék bűnbánóan beismerni azt, hogy egyes pártok az izgatás és a propaganda terén erkölcsileg egyáltalán el nem fogadható és nem menthető eljárást követtek. Homonnay Tivadar: A kényszermunkáról szóló javaslat be volt terjesztve a nemzetgyűlés elé. Rakovszky Iván belügymin

ister : Hogy azonban az ellenzéki választók hangulatára még további világot vessek, fel akarom olvasni, milyen számban követtettek el olyan bűncselekmények, amelyek minden körülmények között, még ha választás nem lenne, akkor is szigorúan üldözendők és büntetendők lennének. Hatóság elleni erőszak követtetett el kilenc esetben, kormányzósértés négy esetben, erőszakos kártételek 10 esetben és az ember testi épsége ellen tettleges bántalmazás, testi sértés, gyilkosság kisérlete és gyilkosság 28 esetben, vagyis összesen 51 esetben ragadtatták magukat a választók a legközönségesebb, az ember testi épsége és életbiztonsága elleni bűncselekményekre. Nem azok az emberek hibásak ebben, akik verekszenek, akik lövöldöznek, akik a testi épség és életbiztonság ellen bűncselekményeket követnek el, hanem azok hibásak elsősorban, azokat kell felelőssé tenni elsősorban, akik a választási hangulatot mintegy kormányozzák, akik a választókat, a választók mentalitását bizonyos irányba terelik. Ha ez a választási agitáció, ha a lelkeknek ez a felháboritása, ez a nyugtalanítása olyan mértékben folyt, hogy annak következtében 51 esetben követtettek'el a legközönségesebb bűncselekmények, ne méltóztassék azt állit ani, hog}?a kormány és a kormányközegek helytelenül jártak el akkor, amikor az izgatás ilyen neme ellen a legnagyobb következetességgel és eréllyel jártak el. (Helyeslés jobb felől.) Azt hiszem., ha számadatok alapján objektive Ítéljük meg a választási eseményeket, arra az NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — III. KÖTET. I évi július hó 31-én, hétfőn. 137 eredményre kell jutnunk, hogy teljesen meddő és felesleges még sokáig s állandóan a választásoknak ezekkel a külsőségeivel foglalkozni. Igénytelen nézetem szerint, ha a mérleg két serpenyőjébe belerakjuk mindazt, amit az egyik vagy másik párt elkövetett, akkor sokkal több visszaélés fog beleesni az ellenzék serpenyőjébe. Különben is ma meddő és felesleges, hogy ezekkel a kérdésekkel kimélyítsük azt az ellentétet, amely a kormány s kormánypárt között egyrészről és az ellenzék között másrészről fennáll. Röviden szeretnék kitérni arra, amit Peidl Gyula igen t. képviselőtársam a nemzetgyűlés legutóbbi ülésén m.ondott : arra a kérdésre, hogy az ő nézete szerint a megbékülés és a nyugedt atmoszféra helyreállítását a kormánynak kell kezdenie. Ne tévedjünk bele abba a bizonyos diákos, egymással szemben való vitatkozásba, hegy »te kezdted vagy én kezdtem, hogy a kibékülést te kezdjed vagy én kezdjem«. Teljesen mellékes, hogy ki kezdi el, a lényeges az, hogy ez a kibékülés végre létrejöjjön. Egyet azonban méltóztassék elismerni. A kormánynak bizonyos kötelességei vannak ; a kormánynak bizonyos velleitások, bizonyos tendenciák, bizonyos ellenzéki és az államot veszélyeztető tünetek ellen fellépni kötelessége. Ezt a kötelességét nem. dobhatja oda áldozatul a megbékülésnek. És ha egyesek a békét abban sejtik és abban látják, hogy a kormány szűnjön meg ezeket az erélyesebb intézkedéseket alkalmazni és igénybevenni, akkor majd megszűnik a kormány és a kormányon keresztül az állam 'rendje ellen való veszedelmes tünetek megmutatkozása is : akkor méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy a kormány nem. kezdheti ezt, mert kényszerhelyzetben van, mert az államot, az állam rendjét, az állam, egzisztenciáját megvédelmezni kötelessége és ezeket a védelmi eszközöket csak akkor teheti félre, az ezekkel való élést csak akkor hagyhatja abba, ha először az állam, rendje, az állam biztonsága elleni ezek a tünetek megszűnnek és többé felfedezhetők nem. lesznek. (Ugy van ! jobbfelől.) Igen tisztelt képviselőtársam utóbbi beszédében azt mondotta, hegy ők, a szociáldemokrata párt idáig csak a rendőrség utján érintkezett az állammal . . . Peidl Gyula : Az utóbbi időkig ! Azt mondottam. Rakovszky Iván belügyminister :... és most, amikor végre megszűnt ez a helyzet, és nemcsak a rendőrség, hanem a parlament utján is az állammal és az állam vezetésével érintkezésbe kerültek, ők más elbánást és más tenort vártak, mint amilyenre itt a nemzetgyűlésben találtak. Bizonyos irodalmi poézis van ebben a kijelentésben, hogy a szociáldemokrata párt a legutóbbi időkig csak a rendőrség utján ismerte az államot. De itt megint tévedésben vagyunk, itt egy fogalomzavarral . állunk szemben, amikor mi a rendőrséget, ezeket a rendészeti intézményeket és intézkedéseket ugy tüntetik fel, hogy ezek csak arra valók, hogy üsse18