Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-33
À nemzetgyűlés 33. ülése 1922. évi július hó 31-én, hétfőn. 13Í Propper Sándor: Baksának kell ez az intézkedés, nem az államrendnek! Rakovszky Iván belügyminister : ízléstelen közbeszólással ezt a kérdést elintézni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Az államrend fentartása komoly kérdés, amit az uraknak is, ha már itt bent ülnek a parlamentben, ugyanolyan komolysággal kell megítélni és mérlegelni, mint bárki másnak! (Helyeslés és taps jobb felöl.) Peidl Gyula : De nincs rá szükség ! Rakovszky Iván belügyminister: Amikor tehát ilyen központi intézkedést teszek, mindig igyekszem magam pszichológiailag beleélni annak a helyi hatóságnak lelkivilágába és kérdem, amelyik annak végrehajtására hivatva van. Kétféle helyi hatóság és kétféle tisztviselő van, hogy csak a két szélsőséget emlitsem. Az egyik, aki mintegy virtusból túlságos erélylyel szokta ellátni a maga rendészeti teendőit, (Ez a többség ! balfelöl.) a másik pedig a kicsinyes, a túlságosan óvatos bürokrata, aki nem szereti a felelősségeket vállalni. Kétféle visszaélés, vagy mondjuk kétféle hatósági tévedés fordul elő. Az egyik az, hogy a virtuskocló tisztviselő talán tulgyakran veszi igénybe az internálásra vonatkozó jogkörét, meggondolatlanul, szelesen, felületesen hajtja végre és igy előfordulnak bizonyos aktiv visszaélések, bizonyos aktiv igazságtalanságok. Vanczák János : Jogorvoslat még nincs 1 Rakovszky Iván belügyminister : Ezzel szemben van a másik tisztviselő, aki, ha az útja nincs elég pontosan kijelölve, ha neki cselekedetéért majdan teljes felelősséget kell vállalnia, nem hajlandó egy-egy ilyen erélyesebb intézkedést megtenni még akkor sem, ha szükség van rá. így állnak elő a passziv tévedések. Az ország érdeke kétféle. Az egyik érdek az, hogy igazságtalanul, méltánytalanul, érdemetlenül senkivel szemben állami intézkedések, amelyek az ő egyéni szabadságát sértik, igénybe ne vétessenek és folyamatba ne tétessenek. De a másik ép olyan fontos államérdek az, hogy az államrend minden eszközzel megóvassék. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl,) És akkor, ha pontosan körül fogom irni, ha jogilag precizirozni fogom' az internálásra vonatkozó egész eljárást, meg vagyok Győződve róla, hogy egyrészt igazságtalanságok előfordulni nem fognak, de másrészt elérjük azt az eredményt is, hogy a hatóságok, miután a felelősségnek jó részétől szabadulnak, az államrendet is hatályosabban, bátrabban, céltudatosabban fogják tudni megvédeni. Ha most már az internálás konkrét hatását, az internálás intézménye folytán folyamatba tett egyes eljárásokat és az internálótáborokban őrzöttek számát vesszük tekintetbe, akkor minden lojálisán gondolkodó és objektiven itélő ember kénytelen megállapitani, hogy az egész intézmény most már a rudimentálódás felé halad, most már elhalófélben van. Propper Sándor: Epen ezért nem kell fentartani! Rakovszky Iván belügyminister: 1919-ben, amikor az internálótáborok felállíttattak, 2800 volt az internáltak száma és valamennyien politikai rendészeti okból kerültek oda. 1920. év nyarán az internáltak száma már 1744 főre szállt le; 1920. novemberében ebből a létszámból 702 ember bocsáttatott szabadon, 1921. augusztusában ismét 490 ember és 1922. július l-ig további 450 embert bocsátottak szabadon ... Propper Sándor: Mennyi jött hozzá? Rakovszky Iván belügyminister : . . . Ugy hogy ma az internálótábor létszáma összesen 7—800 között váltakozik, akik közül azonban a legnagyobb rész árdrágitó, munkanélküli csavargó s egyéb bűntettel terhelt, és a politikai rendészeti okokból internáltak száma 150—200 között szokott lenni. Peidl Gyula : Nem a szám a fontos, hanem a rendszer ! Rakovszky Iván belügyminister : Amikor az internáltak száma 3000-ről 200-ra szállott le, az igen t. képviselő uraknak is be kell látniok azt, hogy ez az intézmény igenis a rudimentálódás felé halad, ellenben ha az előbb egy képviselő ur közbeszólás formájában azt mondotta, hogy nem volt az országban 29.000 kommunista, méltóztassék az igen t. képviselő urnák azt belátni, hogy ebben az országban mindenesetre van 150—200 főnyi a közrendre, a közbiztonságra, és a társadalomra veszedelmes elem, akiket, azt hiszem, az igen t. képviselő urak se akarnak megkimélni. Peyer Károly: Ki állapitotta ezt meg róluk ! (Egy hang a szélsöbaloldalon : Es az a, 110 gyerek!) Rakovszky Iván belügyminister: Az intézménynek ez a fokozatos megszűnése, előrelátható elavulása nézetem szerint tovább fog haladni a maga utján. Ennek azonban bizonyos előfeltétele van. Ez az előfeltétel pedig abban áll, hogy tessék a mi véleményünknek végre kigyógyulni a forradalmi mentalitásból (Ugy van! (Ugy van! jobb felöl.) Farkas István : A kormány kötelessége olyan politikát csinálni! Rakovszky Iván belügyminister : Tessék végre rájönni arra, hogy az államrend, a rendészeti intézkedések nem egyeseknek sérelme, nem a hatóságok és a kormány erőszakoskodása az egyesek ellen, hanem olyan társadalmi szükségessék, mely nélkül társadalmi rendet nem lehet fentartaní. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Lásd Héjj as Iván!) Méltóztassék az igen t. uraknak és épen azoknak, akik ilyen forradalmi hangulatra hajlandó társadalmi osztályoknak és csoportoknak vezetésére hivatottak, végre felhagyni azzal, hogy politikájuk csak a kritika, csak a hatóságok kritizálása, csak a hatóságok intézkedéseinek állandó ócsárlása, az azok elleni figyelmetlenségre 17*
