Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

132 A nemzetgyűlés 33. ülése 1922. évi július hó 31-én, hétfőn. való felhívás útvesztőjében haladjon. Tessék végre összefogni a kormánnyal és minden konstruktív elemmel, hogy értessük meg a publikummal, hogy abban a percben, amint az államrenddel szemben való fegyelmezetlenség, az államrenddel szemben való opponálásnak veszedelme megszű­nik ; az államrend őre, a kormány is sokkal eny­hébb intézkedésekkel, sokkal kevésbé súlyos, sokkal kevésbé erélyes és sokkal kevésbé a magán­életbe belenyúló intézkedések segítségével fogja megtenni tudni a maga kötelességét és végez­heti a társadalmi béke megvédésének munkáját. Rothenstein Mór : Tessék jó példával elől járni. Rakovszky Iván beliigyminister: Ezek vol­nának azok, amiket az internálás kérdé­sére vonatkozólag elmondani kötelességem­nek tartottam. Méltóztassanak most megengedni, hogy áttérjek a sajtórendészet terén a belügyi tárca és a belügyi kormányzat rendelkezésére álló rendkívüli intézkedések kérdésére. Itt is elvi megállapítással szeretném kezdeni szavai­mat, mert hiszen a sajtórendészet terén két túl­zás, két ellenkező pólus között lehet keresni az intézkedéseket. Az egyik túlzás, az egyik szél­sőség, az előzetes sajtócenzura, a másik szélső állaspot pedig, amely a közelmúltban a liberá­lis világfelfogásnak mintegy próbaköve volt, a sajtórendészetnek olyan módon való megvaló­sítása, hogy sajtókérdésben csakis előzőleg el­követett deliktumok alapján utólag a sajtóbiró­ságnak legyen joga eljárni. T. Nemzetgyűlés, amennyire lehetetlennek tartom a mai viszo­nyok között akkor, amikor utóvégre a nagy tár­sadalmi lázas betegségeken keresztülestünk már és nem egy uj kitöréstől, hanem csak többé­kevésbé erős recidiváktól kell tartanunk, ami­lyen hibásnak tartanám ma azt, hogy mi ismét a szerkesztésbe való belenyúlással egyenrangú, előzetes cenzúrához térjünk vissza, annyira nem vagyok képes még ma belenyugodni abba, hogy mi a teljes sajtószabadságot állítsuk helyre oly értelemben, hogy semmiféle előzetes, semmi­féle preventív intézkedésre a kormányköröknek és a hatóságoknak joga ne legyen. T. Nemzetgyűlés ! En visszaemlékszem azokra az időkre, amelyekre azután ,rövidesen az 1918. évi forradalom következett. Én azt hiszem, hogy nincsen közöttünk egyetlenegy sem olyan, aki be ne látná és ne érezné, hogy ezt az 1918-iki forradalmat nagyon nagy mértékben a sajtó egyes orgánumai készítették elő. (ügy van! jobbfelöl.) Vanczák János: A négyéves cenzúra. Rakovszky Iván beliigyminister : És előkészí­tették olyan módszerekkel és olyan rendszerek­kel, amelyek a büntetőeljárás alá nem von­hatók, amelyek büntetőperrendszerüleg el nem intézhetők. Orákhosszat lehetne beszélni azokról a bizonyos furfangos, azokról a bizonyos csala­finta eljárásokról és eszközökről, amelyek igény­bevételével a sajtó a forradalmat előkészítette. (Egy hang a szélsobalőldálon : Nagy censura volt akkor!) Én nem akarok hosszadalmasan beszélni a dolgokról, csak röviden egynéhány példával szeretnék emlékeztetni arra, hogy igenis, az a büntetőeljárás alá nem vonható sajtómachináció nem is oly kevéssé veszedelmes valami. (Ugy van! jobb felől.) Ugyebár, a sajtó eszközei sorában, amelyeket akkor a sajtó, illetve annak destruktív iránya, a sajtó igénybevett,... Peidl Gyula ; Hogy beszélhet igy egy minister : destruktiv sajtó ! Rakovszky Iván beliigyminister : ... ott volt a címekkel és alcímekkel való dolgozás. A cikk­ben nem volt semmi valótlanság, a cikk rágal­mazást, becsületsértést vagy esetleg izgatást nem foglalt magában, ellenben az alcímek és az al­címekben előfordult jelzők alkalmasak voltak arra, hogy bizonyos ok nélküli felháborodást idézzenek elő. A cikkben az volt, hogy pl. vala­melyik vármegye alispánja vasárnap nem volt hajlandó szobaállani valamelyik féllel és azt mondta, jöjjön hétfőn, bár a félnek sürgős volt a dolga. A címek pedig azt mondták, hogy : »Botrányos állapotok a vármegyében. Zsarnok alispán. Az alispán van-e a népért vagy a nép az alispánért? . . .« Pakots József: Elmentek vadászni az al­ispánok hétszámra. Rakovszky Iván beliigyminister: ... és az a jóhiszemű, derék közönség nem tudta kiolvasni abból a cikkből, hogy mi is a tényállás, hanem elhitette magával és felült annak a tendenciának, hogy kicsi, aprólékos esetek valóban a közigaz­gatás és az államrend teljes betegségét tüntetik fel. Propper Sándor : Ótt volt a sajtóbiróság ! Rakovszky Iván beliigyminister : Tessék végre belátni, hogy ez az a dolog, amiről beszélek, hogy vannak dolgok, melyeket nem lehet sajtó­biróság utján elintézni, Az urak olyan ellen­érveket ismételnek, amelyek ellen épen most sorakoztatom fel a magam érveit, tessék tán türelemmel végig hallgatni és ne tessék folyton ismételni azt az állítást, amellyel szemben épen érvelek. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Szép kis érvelés!) Hogy továbbfolytassam az eszközök fel­sorolását, amelyek nem üldözhetők büntetőper­rendszerüleg és amelyekkel a sajtó a forradal­mat előkészítette, áttérek azokra az állításokra, amelyeknél egy-egy heterogén állítás és kom­mentár volt egymás mellé állítva. Ismét egy példával állok elő : valahol leégett egy épület, vagy egy vonatkisiklás történt, egy csomó emberélet áldozatul esett ; akkor az a bizonyos sajtó, HZ ti bizonyos, ebben az iskolában jára­tos újságíró és zsurnaliszta nemcsak arról irt, hogy itt valóban emberéletek estek áldozatul, de azért a szerencsétlenségért felelőssé tette a hatóságot (Egy hang a szélsöbaloldalon : Termé­szetes !) ott is, ahol felelőssé nem volt tehető, felelőssé tette a kormányt, felelőssé tette a po­litikai rendszert, felelőssé tette a társadalmi rendszert, és végén is oda lyukadt ki, hogy ez a

Next

/
Thumbnails
Contents