Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. i megszökött Zalaegerszegről ; erre Zalaegerszegre beszállították. Nem tudtam rávenni a hatóságokat arra, — dacára annak, hogy a büntetőtörvénykönyv előírja — hogy intézkedjenek sürgősen — mert az az ember ártatlan — és tudják meg, hogy megszökött-e vagy nem, s ha ,iem szökött meg, azonnal bocsássák szabadon s ez iránt táviratilag intézkedjenek. Nagynehezen végre kiszabadult ez a Schwartz Árpád. Erre aztán elmentem a főkapitányságra, akkor Nádosy országos főkapitány ur volt a budapesti főkapitányság vezetője . . . Propper Sándor: Jó cég! Hébelt Ede : ... s egy beadványban a titkár- > jávai beküldtem hozzá ezt az esetet és kértem, hogy járjanak el, mert mégis abszurdum, hogy egy rendőrfogalmazó hamis jegyzőkönyvet vesz fel s ennek alapján küldenek valakit Zalaegerszegre. Drozdy Győző : Egészen bizonyos, hogy nem találta abszurdumnak Nádosy ! Hébelt Ede : A főkapitány ur a beadványomat "visszaküldte azzal, hogy semmi különös intézkedést nem tart szükségesnek. Drozdy Győző : Tessék, ez a Nádosy ! Hébelt Ede : Erre azután a toloncházban az egyik fogalmazó, az ügy referense, egy ember, akiben csodálatoskép van némi jogérzet, azt mondta, hogy ezt az esetet nem szabad abbahagyni, ebben az esetben tovább kell nyomozni, hogy azok a miskolci emberek, akik a táviratot küldték a toloncháznak, megfelelő büntetésüket elvegyék. Azt mondtam, hogy ez mellékes, a fontos az, hogy Schwartz már künn van, nem törődünk ilyen kicsiségekkel, nem rekriminálunk, hanem azt akarjuk, hogy a jövőben minden máskép történjék. Megindult mégis az eljárás s erre három hónappal később megjött Miskolcról az utólagosan kibocsátott internálóvégzés, azon a címen, hogy Schwartz Árpád 1919-ben izgatás vétségéért két hónapra elitéltetett, ennélfogva két évvel később az internálás elrendelése mellőzhetetlen volt. Olyan ítélet alapján Ítélték el ezt a Schwartz Árpádot, amelyben meg volt állapítva az, hogy ő Miskolc városának kitűnő szolgálatot tett a kommün alatt, hogy Miskolc város nagyon sokat köszönhet annak, hogy ő a kommün alatt a direktóriumban, vagy nem tudom hol, valami szerepet vállalt, azonban mindig a legmérsékeltebb álláspontot képviselte ott, s hogy azon bizonyos kijelentése, azon néhány szó alapján, amely miatt két hónapra, tehát minimális büntetésre elitélték, csak azért ítéltetett el, hogy az előzetes letartóztatás idejét kvázi kitöltöttnek vegyék. Ez a két hónap is tehát voltakép csak azért rovatott ki reá, mert azt a pár szót, azokaí az izgató kifejezésekei , használta, de ezt is csak azért tette, mert provokálták, felhivták erre direkt, hogy nyilatkozzék bizonyos kérdésekben, s ő erre kénytelen ; volt azokat a kifejezéseket használni, amelyek rendkívül ártatlan kifejezések voltak. Báró Bottlik István t. képviselő ur ismeri ezt az embert személyesen is és tudja, hogy mennyire szelid természetű, vi július hó 27-én, csütörtökön. 7 nyugodt és csendes ember. Ezek után jött az internálóvégzés, a toloncház kénytelen volt végrehajtani, mert a toloncház csak végrehajtó faktor. Én Miskolcra nem tudtam elutazni, hogy ellensúlyozzam a dolgot, a belügyministeriumba pedig hiába mentem, mert ott megtagadták, hogy tegyenek valamit ebben az ügyben. Erre nem tudtam azt a tanácsot adni Schwartznak, hogy maradjon itt és Schwartz Árpád megszökött. Itt van a másik eset : Német Géza esete. A jászapátii főszolgabíró ellen ez a Német Géza elfogultsági kifogást adott be. A belügyministerium az elfogultsági kifogásnak helyt adott és elrendelte, hogy az internálási eljárást Német Géza ellen a szolnoki rendőrfőkapitányság folytassa le. Mikor a jászapátii főszolgabíró ur megkapta ezt a belügyministeri végzést, amely tehát kimondotta, hogy neki, mint elfogultság látszatában szenvedő embernek nem szabad eljárnia, akkor idesürgönyözött a toloncházba, hogy Német Géza azonnal letartóztatandó és Jászapátira szállítandó. Német Géza kétségbeesve jött hozzám, hogy : kérem, agyonütnek Jászapátiban, ha oda visznek, ismételten, megvertek, tessék megmenteni. Jártam a belügyministeriumban, ott az urak vállat vontak, szaladtam kétségbeesve egyik helyről a másikra, mig végre találtam a pestvidéki főkapitányságnál egy embert, aki megértette, hogy itt igazságtalanság történt, és intézkedett, hogy ezt a Német Gézát azonnal szabadlábra helyezzék. Kérdem, hogy fentarthatók-e ezek az állapotok ? Lehetséges-e az, hogy egy hatóság akkor, amikor emberek szabadságáról van szó, vállat von, megtagad minden felvilágosítást és azt mondja, hogy nem tudunk intézkedni ? Ha a belügyministerium intern álóosztályában tehetetlen és munkaképtelen emberek élnek, tessék kicserélni őket ; (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) tessék olyanokat odatenni, akik képesek a munkára. (Folytonos zaj a szélsőbáloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Hébelt Ede : Én két és fél éve járok a belügyministeriumba. Kedden és szombaton van a fogadás. Asszonyok, a nyomortól és kétségbeeséstől elgyötört, szenvedő asszonyok harmincan-negyvenen voltak az előszobában, és várták,, hogy bebocsássák őket. Az osztály vezetője nem volt ott. Én már tudtam, hol van : uzsonnázott Nádosy országos főkapitány ur előszobájában és két óra hosszat társalgott ott. Fogadónapokon, amikor a szerencsétlen asszonyok harmincan-negyvenenötvenen várják, hogy fogadja ,őket, az országos főkapitány előszobájában órákon keresztül társalog az osztály vezetője. Ezek lehetetlen állapotok. Az internálási osztály előszobájában egy menekült szolgabíró ad felvilágosítást. Amikor odajönnek messze vidékről asszonyok, akik azt hiszik, hogy ha felmennek a belügyministeriumba — mivel igazságtalan az ügy •— majd segítenek rajtuk, a szolgabíró azt mondja nekik, hogy ma nem lehet felvilágosítást kapni, tessék két hét