Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

S A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. múlva jönni. Mintha leöntenék azokat a szerencsétlen asszonyokat. Hogyan jöjjenek két hét múlva messze vidékről ? Utazzanak haza és jöjjenek vissza ? Hiszen itt nem maradhatnak. Drozdy Győző ; Ki az a szolgabíró ? Hébelt Ede: Az iktatóhivatalba nem lehet bejutni, csupán ez a szolgabiró ad felvilágosítást és akkor is egy óra hosszat kell ott ülni, amig felvilágosítást ad. Nincsen a világon olyan hivatal, ahol egyetlen emberre van bizva a felvilágosítások megadása. Klárik Ferenc : Kéjeleg benne, ha mások kínlódnak ! Hébeit Ede: Igen, vannak emberek, akik kéjelegnek abban, ha mások szenvednek és az ő hatalmuktól függ, hogy valamit csináljanak. Ha azonban megfelelő közvetítő közvetít, ha egy kurzus-fiskális jön, akkor per te fogadják, mindenki rendelkezésére áll. Amikor más fiskális jött, akkor alázatosan kellett öreg fiskálisoknak állani a gépirókisasszony előtt is, hogy felvilágosítást kapjanak. Csik József: Hogy volt a Károlyi-kormány alatt ? Peidl Gyula ; Üldözni kell minden rosszat ! Hébelt Ede: Hogy a zalaegerszegi éhségsztrájkkal is foglalkozzam, meg kell emlitenem, hogy 14 internált ül még ma is a zalaegerszegi ügyészség fogházában, több mint két hónap óta és az ügyük még mindig nem került főtárgyalásra. Ellenben a Népszava azon cikke miatt, amelyről a nemzetgyűlésen már szó volt, ki van már tűzve a főtárgyalás, pedig ebben az ügyben nincsen fogoly, senki sincs letartóztatva. Kérdem én : hát van szive ezeknek a hatóságoknak, amelyek ezekben az ügyekben intézkednek ? Hát a foglyos ügyek nem előbbre valók, nem kellett volna a foglyos ügyeket pár nap alatt olyan stádiumba juttatni, hogy a főtárgyalás megtartható legyen ? Még egyről szeretnék szólni. Mivel vannak vádolva azok a zalaegerszegi internáltak ? Azzal, hogy hatóság elleni erőszakot követtek el az éhségsztrájkkal. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Lázadással !) Lázadásról igazán szó sem lehet. Az csak nem erőszak, hogy nem ettek ! Várnai Dániel : Proch alezredes halálra kínozza őket, ezért lázadással vannak vádolva. És még mindig ott van a helyén. , Hébelt Ede: A legfelsőbb bíróságnak határozata szerint passzív magatartást nem lehet erőszaknak minősíteni. Ha valaki nem eszik, azt csak nem lehet erőszaknak minősíteni ! Drozdy Győző : Nádosy szerint ez is lehet ! Hébelt Ede : Ez az eljárás juszticmord, ez a jog arculcsapása. Az éhségsztrájkoló internáltakat különben még gyújt ogatásra való szövetkezéssel is vádolják. A gyujtogatásra szövetkezés nem is büntetendő cselekmény, csak akkor, ha előkészületi cselekmény járul hozzá. Azután azt mondják rájuk, hogy izgattak a hatóságok meghagyásai elleni engedetlenségre azzal, hogy nem ettek. Énszerintem valószínűleg azért húzódik a főtárgyalás, mert az ügyészség nagyon jól lát ja, hogy nem lehetőket elévi július hő 27-én, csütörtökön. ítélni, eltekintve attól, hogy megfelelő tanúvallomások sincsenek. Hiszen hogy a hatósági emberek, a csendőrök, rendőrök vallanak, az természetes, mert vallani kötelesek, azonban ezeknek vallomása nem vehető figyelembe, mert ezek aggályos tanuk. Méltóztassék megengedni, hogy ezek után az amnesztia kérdéséről szóljak pár szót. Előbb azonban a toloncházzal kapcsolatban legyen szabad felolvasnom egy levelet, amelyet tegnap kaptunk onnan (olvassa) : »Az a középkorabeli állapot, amelyben már négy hónapja sínylődünk ebben a toloncháznak nevezett pokolban, kényszerit reá, hogy az ön segítségét kérjük. Mi már mindent megmozgattunk, mindez azonban semmit sem használ. A börtönökben áldásos állapotok vannak az itteniekhez arányítva ; ott van csomagbeadás, könyvtár és a raboknak nem kell félniök a derékszíjtól, nem is beszélve a rettenetes éhségről, amely különböző betegségek csiráit veti el bennünk a pincékben. Nem elég, hogy el vf gyünk zárva attól, hogy olvashassunk, tanulhassunk e drága időben, a bánásmód is napról-napra rossmbbodik és ha el nem rothadunk ebben a katakombában, ugy állatokká válunk. Mi már álmodni sem merünk szabadságról, d hogy semmiféle vádat nem birt még a mai kurzus sem kovácsolni ellenünk. Mégis mi boldogok lennénk, ha Zalaegerszegre vinnének már egyszer bennünket, a purgatóriumba az itteni pokolból. Ezért most e levélben nincs is más kérésünk, csak az, hogyha már a szabadulás lehetetlen, legalább Zalára vigyenek bennünket a lehető legsürgősebben, mert az még nem történt meg, hogy politikai foglyok négy hónapig várják az internálást.« Kérdem, miért nem intézkedik a belügyminisfcerium az ilyen ügyekben gyorsan, miért kell négy hónap ahhoz, hogy az alsóhatóság internálóvégzését a belügyben jóváhagyják vagy megváltoztassák ? Dénes István : Szibériai állapotok ! Hébelt Ede : Méltóztassék megengedni, hogy a csóti táborból érkezett levélből is felolvassak részleteket (olvassa) : »Hogy Csóton elverik, guzsbakötik az embereket, azt hiszem, az már nyiít titok. De hogy az is előfordul, hogy a hazatérők közé vérbajos embert is betettek és egy ivóedényük volt, arról a nagy nyilvánosság nem tud, valamint arról sem, hogy volt ott egy ember, akinek a sok verésen kívül a hímvesszőjét is megégették cigarettaparázzsal. . .« Elnök: Ezért a Mfejezséért a képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék ilyen kifejezésektől tartózkodni. Hébelt Ede : Olvasok. Az illetőnek meg van a neve is, Csóton volt július elsején. (Továbbolvassa) : »Az ilyen verések, kinzások, sohasem hoztak jót. Az alsóbb népréteg így tanulja meg az akasztást a különféle kínzást, a legeltetést stb. Az egyszerű ember, aki vallásos, tudatlan, az csak a felebbvalóitól tanul meg mindent, mert ha azt látja, hogy amaz nem féli az Istent és az inkviziciónak külön-