Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

A nemzetgyűlés 33. ülése 1922. évi július hó 31-én, hétfőn, Gaal Gaston, Scitovszky Béla és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1922/23. kültségvetósi óv első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — A jegyzőkönyv hitelesítése. . A kormány réízéről jelen vannak : gr. Bethlen István, gr. Bánffy Miklós, Rakovszky Iván, Kállai] Tibor, Szabó István (nagyatádi), gr. Klebelsberg Kunó, Daruváry Géza, Belitska Sándor, Vass József, Térfi Béla. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 5 perekor.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bartos János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Héjj Imre jegyző ur. Az indemnités-általános vitája bezáratván az igazságügyminist er ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Daruváry Géza igazságiigyminister : T. Nemzetgyűlés ! Rövid időre óhajtom a nemzetgyűlés türelmét igénybevenni, mert kötelességemnek érzem, hogy néhány dologra, amely a vita folyamán felhozatott, reflektáljak. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt válaszolni óhajtanék Hébelt Ede t. képviselő urnák, aki rendkivül heves támadást intézett biróságaink ellen. (Halljuk !) Ez parlamentáris életünkben uj jelenség, (ügy van ! a középen.) Eddig bármily hevesek voltak is a viták, a pártok a biróságot mindig a vitán kivül hagyták. Ez megfelel alkotmányunk szellemének is, amelynek alapelveihez tartozik a bírói hatalom önállósága, függetlensége és a birói. határozatok érinthetetlensége, (ügy van 1 jobbjelöl és a középen.) A képviselő ur érezte is, hogy uj útra tért és szükségesnek tartotta ezt megindokolni. Indokolása az volt, hogy biróságaink megszűntek függetlenek lenni. Erre három érvet hozott fel. Az egyik az volt, hogy biróságaink elfogultak. Ez magában véve súlyos és teljesen igazságtalan vád biróságaink ellen, de a függetlenség kérdésével egyáltalában semmiféle összeköttetésben nincsen, (ügy van I jobbfelől.) A második érv az volt, hogy a birák előmenetele a kormánytól függ s ennek folytán a birák nem függetlenek. Erre nézve azt válaszolom, hogy az állami biróságok szervezésétől, tehát az 1871. évtől kezdve, a birák kinevezése mindig a kormány előterjesztésére történt s soha e birák függetlenségét ez nem érintette, ez sohasem is hozatott fel mint a birák függetlenségét érintő körülmény. Egyébként ezen a téren nemhogy visszaesés, hanem előhaladás történt. Egy legújabb törvény, az 1920. évi XX. tcikk ugyanis a birónak egyik fizetési fokozatból a másikba való előléptetését automatikussá tette. Ilyen körülmények közt azt hiszem, hogy ez a vád teljesen elesik, és egyébként is minden művelt országban ugy van, hogy a birák a kormány, a végrehajtó hatalom előterjesztésére neveztetnek ki. A harmadik érv az volt, hogy a háború alatt hozott egyik törvény felfüggesztette a birák áthelyezhetetlenségét. Ez egyszerűen nem ugy van ; a birák most is, mint azelőtt, csak saját beleegyezésükkel helyezhetők át. (Ugy van ! a középen és jobbfelől.) Az áthelyezhetetlenség régebben egypárszor felfüggesztetett, akkor, amikor a bíróságokat újjá szervezték, vagy valamely nagy szervezeti változás történt. Utoljára történt ez a polgári perrendtartás életbeléptetésekor, ez azonban már évek óta elvesztette hatályát. A képviselő urnák az az állítása tehát, hogy biróságaink függetlensége csorbát szenvedett, minden alapot nélkülöz. Remélem, hogy ez a támadás a biróságok ellen elszigetelt jelenség fog maradni, (ügy van ! jobbfelől.) mert a nemzetnek igen lényeges érdekei fűződnek ahhoz, hogy biróságaink tekintélye érintetlen maradjon (Helyeslés jobbfelöl.) és erkölcsileg teljesen lehetetlen dolog az, hogy ilyen támadás ebből a Házból induljon ki. (Élénk helyeslés a jobb-és a baloldalon és a középen.) Én remélem is, hogy a t. szocialista párt nem fogja a képviselő urat ezen az utón követni, mert ezzel csak azoknak a számát szaporítaná, akik azt állitják, hogy a szocialista párt a nemzet érzelemvilágától távol áll, (Egy hang jobb-