Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

À nemzelgyûlés 33: ülése 19, felől : Tekintélyrombolás 1) pedig a nemzet bíróságaink iránt a legtelj es ebb tisztelettel és bizalommal viseltetik. (Ügy van! jobb felől.) Láttuk ezt az utóbbi évek törvényalkotásainál, amidőn minduntalan mindenféle aldalról felhangzott az az óhaj, hogy ezt vagy amazt az ügyet a pártatlan biróságra kell bizni s ez a bizalom teljesen indokolt is. A túloldaról is egyes képviselő urak, ha jól emlékszem, »Strausz István és Fábián Béla képviselő ur is kiemelték azt, hogy a mi biráink a mai nehéz időkben, amikor a legsúlyosabb anyagi gondokkal is küzdenek, amikor munkával túl vannak terhelve, (Felkiáltások a baloldalon : Éheznek !) törhetetlen szorgalommal és utolérhetetlen pártatlansággal teljesitik a kötelességüket. (Igaz ! ügy van !) Nekünk, a kormányának és a nemzetgyűlésnek e tekintetben csak egy kötelességünk lesz : mihelyest lehetséges lesz és mielőbb, enyhiteni a birói kar nehéz anyagi helyzetét. (Altalános élénk helyeslés.) Dénes István : Az átmeneti segélyeket ki kell adni ! Daruváry Géza igazságügyminister : Több oldalról támadást intéztek az amnesztia kezelésének kérdése tekintetében is. Hébelt képviselő ur itt is a legradikálisabb álláspontra helyezkedett, . . . Bogya János : Cinikus álláspontra ! Daruváry Géza igazságügyminister: ...azt mondván, hogy a trianoni békeszerződés 76. cikke amnesztiát adott már magában véve minden a háború kiütése óta elkövetett bűncselekményre. Ez a cikk következőképen hangzik (olvassa) : »A volt osztrák-magyar monarchia területének egyik lakosát sem lehet zavarni vagy zaklatni sem amiatt a politikai magatartása miatt, amelyet az illető 1914. évi julius hó 28-iki napjától kezdve az Emiltett területek állami fenhafcóságának végleges elismeréséig tanusitott, sem pedig állampolgársági viszonyainak a jelen szerződés alapján való rendezése miatt.« Először is azt hiszem, hogy ez a cikk nem vonatkozik bűncselekményekre, mert nem lehet zaklatásnak nevezni, ha valaki bűncselekmény miatt biróság elé állittattik, (Ugy van !) másrészt azonban ezen szövegből előttem egészen nyilvánvaló, hogy csak olyan magatartásról lehet szó, amely összefüggésben van a monarchia területének szétdarabolásával, vagy azzal a kérdéssel, hogy valaki mely állam polgára lett, de nem vonatkoztatható ez belső ügyekre, amelyek e szétdarabolással kapcsolatban nincsenek. Egyébként kétséges előttem, hogy vájjon hazánk érdekeit szolgálja-e, hogyha a trianoni szerződésnek olyan mesterséges értelmezését keressük, (Ugy van ! a jobboldalon és a közében.) amely volt ellenségeinknek alkalmat adhatna belső ügyeinkbe beleavatkozni, (ügy van ! a bal- és a jobboldalon.) Propper Sándor t. képviselő ur szintén az amnesztia kérdésével foglalkozva azt állitotta, hogy az amnesztiát egyszerűen nem hajtották végre. Györki t. képviselő ur pedig azt kifogásolta, hogy kivételes kegyelem nem adatott. Legyen sza2. évi julius hó 31-êft, hétfőn. ill bad erre egyszerűen számadatokkal felelni. Az 1920. évi december hó 24-én kelt és az 1921 augusztus 20-ikán kelt amnesztia-rendeletek alapján amnesztiát nyert 953 elitélt egyén és 10.639 terhelt egyéjn. Az 1921. évi november 30-ik napján kelt amnesztia-rendelet alapján kegyelmet nyert 1741 egyén, az 1921 december 22-ikén kelt kegyelmi elhatározás alapján amnesztiát nyert 1327 elitélt és 12.140 terhelt egyén, összesen tehát 26.800 egyén. Ebből kommunista és a Károlyi-forradalomban terhelt körülbelül 25.000. Azt hiszem, hogy ilyen számadatok mellett azt mondani, hogy az amnesztia nem hajtatott végre, talán mégis egy Kissé messzemenő elfogultságra látszik mutatni. Ami pedig azt illeti, hogy kivételes kegyelem nem adatott, vagyis olyan kegyelem, amely adható olyanoknak, akik a közkegyelem alá nem esnek, de akikre nézve különösen méltánylandó körülmények forognak fenn, erre nézve a számadataim a következők : ilyeneknek adatott eddig 13 esetben kegyelem, azonban még folyamatban van 92 ily kegyelmi eljárás. Bitzosithatom a t. nemzetgyűlést, hogy ezek a kegyelmi kérvények a leglelkiismeretesebb és legbehatóbb megvizsgálás és megfontolás tárgyává tétetnek és a magam részéről mindig haj landó vagyok azokat a békülékenység és engesztelőség szellemében átnézni. Ennek azonban egy korlátja van és ez a korlát azután áthághatatlan : hogyha a kegyelem megadása az állami és közrend érdekeibe ütközik. (Élénk helyeslés a jobboldalon). Propper képviselő ur még egy támadást intézett a volt igazságügyminister ur és az igazságügyministerium némely tisztviselője ellen azért, mert azok rabmunka utján készült tárgyakat vásároltak és rendeltek meg. ö ezt ugy tüntette fel, mint a rabok munkájának kizsákmányolását . . . Propper Sándor : Az is ! Daruváry Géza igazságügyminister : mint igaztalan gazdagodást. Erre nézve a következőket jegyzem meg : Büntetőtörvénykönyvünk értelmében a szabadságvesztésbüntetésre Ítéltek büntetésének szerves kiégés zitő részét képezi a ni unkakényszer, a munkakötelesség. A rabok ezt a kötelezettséget, ezt a munkát természetesen ingyen tartoznak teljesíteni. Ha kapnak díjat, ezt nem lehet munkabérnek tekinteni, mert az egyszerűen csak jutalmul, serkentésül szolgál az ő jó magaviseletükre. Nem is lehetne ezt a díjat a munkabérrel aequiparálni, mert hiszen akkor az, aki bűntettet követett el és börtönben van, jobb gazdasági helyzetben lenne, mint az, aki a büntetőtörvénykönyvvel soha összeütközésbe nem került, (Ugy van ! Ugy van !) mert hiszen a rabnak költségei nincsenek és nincs kitéve a konjunktúráknak, a változó esélyeknek. Az államnak tehát tetemes ingyenes munkaerő áll rendelkezésére, amelynek felhasználása tekintetében szociálpolitikai, büntetőpolitikai és gazdaságpolitikai szempontok irányadók. Ennek a munkaerőnek egy része arra használtatik, hogy a letartóztatási intézetekben levő ipari műhelyekben dolgoznak. Az itt készített tárgyak