Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

4 À nemzetgyűlés 31. ülése 1922. kőzik. A kenyér és a szabadság létminimuma tekintetében nincs joga a többségnek többségi határozatot provokálni és a kenyér- és a létminimumot korlátozni. (Zaj jobb felöl.) Gömbös t. képviselőtársam egy nagyon világos, talán az összes beszédek közül legvilágosabb és leghatározottabb beszédben azt mondotta, hogy helyes volt olyan választási módszerekkel létrehozni a többséget, mint amilyenekkel dolgoztak, helyes volt pedig azért, mert a nemzet érdeke követelte, hogy meglegyen ez a többség. Ez a bolsevista álláspont — mondjuk, ha ugy tetszik, a jobboldali bolsevizmus — azt mondja, hogy »az áll a nemzet érdekében, amit én Ítélek helyesnek, erkölcsösnek, jónak s ezért a célért jogosult volt, hogy ilyen választási módszerekkel hozzuk össze a többséget«. Továbbmegy azután és azt mondja, hogy : »ez a választási visszaélésekkel, ez a terorral létrehozott többség mögöttem áll, ennek a többségnek az akarata minden tekintetben döntő, én, kormány bűncselekményeket követhetek el, ha a többség támogat, ti, ellenzék pedig hajoljatok meg előttem és ti, ország, tiszteljétek, hogy itt többség van«. Ilyenképen egy választási korrupcióval létrehozott többségnek többségi szavazata és akarata mindent szentesítene, ami az országban történik. Megengedem, hogy mi, akik erkölcsi fegyverekkel küzdünk, semmiféle eredményt nem fogunk és nem tudunk elérni. Ezt borzasztó szomorúnak látom. Amikor Ágoston Péter kollegám azt mondta Kun Bélának, hogy ez a letartóztatás igazságtalan, engedd ki ezt az embert, Kun Béla meghajolt ez előtt az erkö^si követelményelőtt és kiengedte az illetőt. És amikor én azt kérem a többségtől és a kormánytól, hogy engedjétek ki az embereket, mert letartóztatásuk törvénytelen, a kormány nem veszi figyelembe, hogy mit követel az erkölcs, hanem azt mondja: többség, szavazzátok le ezt a követelményt — és minden el van intézve, mindenki mosolyog. Van Wilde Oszkárnak egy szép meséje a boldog hercegről. Ebben a mesében leírja, hogy egy boldog herceg egész életében egy nagy elkerített, gyönyörű kastélyban és gyönyörű kertben élt, halála után azután aranyszobrot csináltak neki a város közepén egy dombon, és onnan, a város közepéből, abból az emelkedett pozícióból vette észre először, hogy milyen borzasztó nyomor van abban a városban. Én a kormánypártot a boldog herceghez hasonlíthatom. A kormánypárt, ugy látszik, nem ismeri azokat a rettenetes szenvedéseket, amelyeket nemcsak a kenyérinség, hanem a szabadságok megsértése okoz, az, hogy vannak emberek, akik ártatlanul. . . Erdélyi Aladár : Magunkon tapasztaltuk ! Hébelt Ede : . . . már három esztendeje ülnek. A képviselő ur valószínűleg nem ült három esztendeig, legfeljebb pár napig . . . Erdélyi Aladár ; Igaz ! Hébelt Ede:...tehát nem tudhatja, mit jelent az, három esztendeig ülni. A képviselő ur 'vi július hó 27-én, csütörtökön. akkor is megkapta a fizetését és nem voltak hozzátartozói, akik éheztek, akkcr is megkapta . . . Szabó István (sokorópátkai) : Az ütlegeket ! Hébelt Ede: . . .az élelmezését, mert hiszen behozhattak neki élelmet és hozzátartozói nem voltak abban a helyzetben, mint a most letartóztatottak hozzátartozói. (Zaj a jobboldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy még egypár szót szóljak az internálásokról. Mondjuk, hogy rendben lenne minden, ha az internálások terén nem uralkodnék a titkosság. Hugó Viktornak van egy regénye, melynek címe a Nevető Ember s abban megemlíti, hogy Angliában kétszáz évvel ezelőtt még megvolt a titkosság az eljárásban és ennek alapján embereket letartóztattak, fogságba vetettek, kivégeztek anélkül, hogy hozzátartozóik megtudták volna, hogy miért történt letartóztatásuk és kivégzésük. Az internálások terén is igy vagyunk, mert internálási ügyben senkinek, sem a félnek, sem. az ügyvédnek nincs joga az iratokba betekinteni, tehát nem. láthatja a hamis detektivjelentéseket, vagy besugásokat, melyeknek alapján a letartóztatás és internálás történt. A fél vagy ügyvédje arra van utalva, hogy legfeljebb a hatóságtól kérjen felvilágosítást, de hogy az a detektivjelentés vagy besúgás megfelel-e a valóságnak, azt nem állapithatja meg, mert nem tekinthet bele az aktákba. Kérdem., vájjon a XX. században fentartható és igazságcs-e a titkosság rendszere ? Hozzájárul ehhez még, hogy megjelennek rendeletek az internálás kérdésében, melyek nem is kerülnek bele a hivatalos lapba. Egy hónappal ezelőtt is megjelent egy rendelet, el akartam olvasni a hivatalos lapban, de nem. jelent meg sem ott, sem a Belügyi Közlönyben. Erre, minthogy magam nem értem rá, felküldtem egy gépirókisasszcnyt az internáló osztályba, hogy azt a rendeletet ott lemásolja. Az internálócsztály vezetője azonban megtagadta az engedélyt arra, hogy lemásolhassa. Vannak tehát rendeletek, amelyek az emberek szabadságáról szólnak, amelyek emberek szabadlábrahelyezéséről szólnak és senki azokhoz hozzá nem férhet. 1920-ban jelent meg az a bizonyos 20.000. számú rendelet, mely a zsidók kiutasításáról szólt s melynek végrehajtása szintén az internálócsztályra bízatott. Ez a rendelet sem jelent meg semmiféle lapban. Igyekeztem, valamiképen hozzájutni, de nem sikerült. Ez lehetetlen állapot, ez a XX. században nem tartható fenn. Nem, lehet azt mondani, hogy ez jogállapot, hogy ez a jogállam álláspontja, mert ez a legsötétebb rendőrállam korszakára emlékeztető álláspont. Ha más nem is történnék ezen a téren, legalább a titkosság terén kellene valaminek történnie. Viczián István : Meg lett híva a szociáldemokrata párt az egyes internálási konkrét ügyek revíziójához, de a párt visszautasította a reviziónális bizottságban való részvételt. Tehát már ezért sem lehet, pláne önöknek, titkosságról beszélni. Saly Endre : Rosszul informálták !