Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-22
A nemzetgyűlés 22. ülése 1922, visszaéléseket a legszigorúbban üldözni fogja és mindvégig a legéberebb figyelemmel fog őrködni a nyomozás helyes iránya felett. Az igazságügyminister úrhoz és hozzám minden egyes mozzanatról azonnali jelentés érkezik. Első sorban azt fogjuk megállapítani, hogy vannak-e katonai személyek a bűnösök között. Amennyiben az illetők valamilyen katonai kötelékbe tartoznának, felettük természetesen a katonai bíróság fog Ítélkezni. Az eddigi jelentéseket közöltük Horthy Miklós fővezér úrral, (Mozgás a baloldalon.) aki a katonai hatóság részéről is elrendelte a nyomozást«. (Zaj a jobboldalon : Halljuk ! Halljuk! balfelöl) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Rassay Károly: »A főügyészség még nem állapította meg, vájjon a bűncselekményeket a statárium kihirdetése előtt vagy az után követték-e el. Ha előtte követték el, ugy mint közönséges gyilkosokat, a rendes birói eljárás alá kell őket vonnunk, ha azonban a statárium kihirdetése után történtek volna a gyilkosságok, ez esetben a tettesekkel statáriálisan fogunk végezni.« Hát a t. képviselőtársam nyugodtan megállapíthatja, hogy felfogásom ebben a pillanatban semmivel sem változott^ attól a felfogástól, melyet akkor elfoglaltam. (Elénk taps a bal- és a szélsöbaloldahn.) Hogy nem végeztünk velük statáriálisan, az nem az igazságügyministeriumon és- nem rajtunk múlott, hanem múlott azon, hogy mesterséges jogcímmel elvitték ezeket az embereket a polgári igazságszolgáltatás elől a katonai bíróság elé, szabadlábra helyezték őket és mi nem tudtuk utolérni őket azzal a lesújtó pallossal, mely — meg vagyok róla győződve — nyugalmat és rendet hozott volna az országra. Rakovszky István: Ez volt a hiba, hogy eldugták őket! Rassay Károly : En tehát, amint akkor nem voltam hajlandó a bűncselekményeket aszerint minősíteni, hogy zsidókkal vagy nem zsidókkal szemben követték-e el azokat, ma sem vagyok erre hajlandó, és épen ezért nem vagyok hajlandó szó nélkül eltűrni, hogy az országos főkapitány ur, akinek nem tudom miért volt szüksége erre az állásra, helyesebben nem tudom, hogy az államnak miért volt szüksége a mai nehéz viszonyok között ezen állás kreálására, mondom, nem vagyok hajlandó tűrni, hogy felelős egyén olyan elveket hirdessen az egyszerű rendőrlegónység előtt,» amelyek azután a gyakorlatba átvive igen súlyos konzekvenciákkal járhatnak. Vázsonyi Vilmos : A zsidót szidja és Weiss Manfrédnál vacsorázik ! (Elénk derültség a balés a szélsőbaloldalon.) Nagy Ernő : Ez a kurzus ! Ütik a szegény zsidót, de a gazdag zsidónál eszik a kalácsot ! Rassay Károly: De nem ez az első kilengése az országos főkapitány urnák. A választások alatt nem egyszer fordultunk hozzá orvoslást kérni bizonyos visszaélésekkel szemben, de orvoslást soha nem kaptunk. Ellenben, megkaptuk évi julius hó 15-én, szombaton. f Jl azt, hogy a főkapitány ur egy alkalommal, amikor nála közgazdasági életünk két előkelő tényezője megjelent, hogy egy választásra — csak olyan szerények voltak — egy választásra kérjenek garanciát, hogy ott visszaélések nem lesznek, ő azt a kérdést vetette fel, hogy milyen programmal lép fel az illető, s mikor azt hallotta, hogy a mi pártunk programmjával lép fel, nem átallotta azt mondani : Kassay-párti programmal? Rassay Károlyt, azt a gazembert már régen agyon kellett volna ütni. (Hosszantartó nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Gyönyörű hivatalnokok! Gratulálok hozzá az erdélyi grófoknak ! Nagy Ernő: Krisztus papjai nevetnek! (Egy hang a baloldalon : Ez Ernszt képviselőtársamnak tetszik?) Ernszt Sándor : Nem ! Rassay Károíy: Én, ha az országos főkapitány úrral élesen szembe is állok politikai tekintetben, sohasem fogom őt akként minősíteni, hogy ő elmondott szavait letagadja és meg vagyok róla győződve, hogy állani fogja azt, amit most elmondottam. (Felkiáltások a jobboldalon : Ha mondotta! De nem mondta!) Méltóztatnak azt kérdezni, miért maradhatnak itt ebben az országban bizonyos jellegű politikai bűncselekmények megtorlás nélkül? Méltóztatnak aziránt érdeklődni, hogy hogyan keletkezhetik itt egy atmoszféra, hogy egy egyszerű polgár — mert mást nem tudok rá mondani, állását nem ismerem, foglalkozását nem tudom — egy egyszerű polgára ennejí az országnak, oda tud állani és azt tudja mondani, hogy gyilkosságra fog parancsot kiadni. Benárd Ágost: Nem mondta! Rassay Károly: Azt gondoltam, hogy ezt a nyilatkozatot nem kell majd szórói-szóra felolvasnom, minthogy azonban Benárd képviselő ur azt mondja, hogy ezt nem mondta . . . Benárd Ágost: Nem! Rassay Károly: . . . felolvasom tegnapelőtt elmondott beszédéről kiadott hivatalos közleményt, mely szerint a következőket mondta. Elmondván, hogy az operációt szükség esetén meg kell ismételni, igy folytatja (olvassa) : »Az én múlt nyilatkozatomról mondhatnak akármit, én még nem adtam ki az utolsó parancsomat, én mindig teljesíteni fogom kötelességemet.« (Zaj a baloldalon.) Ugy érzem, hogy törvényhozói kötelességünket akkor teljesítjük, ha bátran szembe nézünk ezekkel a jelenségekkel s a kormánynak támaszt, erőt adunk arra, hogy ő is teljesíthesse kötelességét. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ne méltóztassanak félreérteni, én egyáltalában nem csinálok ezekből a jelenségekből pártpolitikát, nem is akarok azokból pártpolitikai következtetéseket levonni. Eji épen azért hozom bátran ide ezt a kérdést, és ugy mint a múltban, nem azoknak az exisztenciáját és létét veszélyeztetem velük, akik a túloldalon ülnek, hanem saját magamat, de mégis meg12*
