Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

88 A nemzetgyűlés 22. ülése 1922, immunitás alatt mondhatják ezt, de az immunitás védelme nélkül meggondolnák, hogy mondják-e, még Ernszt t. képviselőtársam is. (Mozgás ' a jobboldalon és a középen. Tovább olvas): »Ha veszélyben a zsidó, akkor gyávaságával erősen rácáfol a hős Makkabeusok pezsgő vérére. Ha pedig csak kicsit is biztonságban érzi magát, akkor utálatos szemtelensége nem ismer határt.« (Zaj.) Az ízlésem tiltja, hogy ezt véges-végig felolvassam. Ez a legbriiszkebb, legtipikusabb felekezeti izgatás, amit valaha olvastam. Ez a közlemény megjelent, de nem olvastam sehol sem, hogy ennek a lapnak akármilyen kellemetlenége lett volna. Nagyon örülnék, ha az igazságügyminister azt közölné, hogy ezen lap ellen az eljárást megindították. (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak Î Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Itt térek vissza Héjjas Iván nevű ur nyilatkozatára. Ismétlem azt, hogy a nyilatkozatnak nem tulajdonitok nagy jelentőséget, legfeljebb megállapítom, hogy előzetesen nagyon óvatos jogi tanácskozás alá lett bocsátva a nyilatkozatnak szövege, mert aláírom azt, amit a t, ministerelnök ur és a belügyminister ur is kinyilatkoztatott, hogy ezen nyilatkozat ellen büntetőjogi utón — sajnos — fellépni nem lehet, legalább is nem annyira biztos alapon, hogy részemről helyesnek tartanám, ha ezt megkockáztatnák. Abban a nyilatkozatban ugyanis igen súlyos izgatás foglaltatik a fennálló törvényes rend ellen — ez az én felfogásom — és a törvény kötelező ereje ellen, azonban olyan óvatosan van elmondva és egy hátsó ajtó is nyitva van tartva, hogy^ a büntetőeljárás nem vezetne eredményre. En azonban nem is az illető ur nyilatkozatával kívánok foglalkozni, hanem azzal az atmoszférával amelyet épen az általam most ismertetett jelenségek előidéztek, s amelyek lehetővé teszik, hogy ilyen nyilatkozatok a közönség előtt a közönség tomboló lelkesedése között elhangozhatnak. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly : Ha megnézem, hogy Héjjas Iván hol mondotta el ezt a nyilatkozatot, akkor meg kell állapitanom, hogy ez a nyilatkozat az Ébredő Magyarok Egyesületének helyiségében hangzott el. Batitz Gyula: A haza védelmére! Rassay Károly : A magam részéről azt szerettem volna kérdezni a belügyminister úrtól, hogy vájjon helyesnek tartja-e azt hogy egy társadalmi egyesület immár hosszú idő óta nyiivánvalólag elköveti a legsúlyosabb felekezeti és politikai izgatást, amit csak el lehet követni és az ő általuk is helytelenitett nyilatkozatok, — mert hiszen helytelenítette Héjjas Iván nyilatkozatát a t. ministerelnök ur és a belügyminister ur is — hallgatóságot, pódiumot és lelkesedést találnak az Ébredő Magyarok Egyeévi július hó 15-én, szombaton. sületének falai között. (Mozgás a jobboldalon és a középen.) T. Nemzetgyűlés! Ez végre is egy társadalmi egyesület és én eddig ugy tapasztaltam, hogy az. igen t. kormány rendkívül energikus tud lenni, ha egy egyesület a maga hatáskörét, a maga feladatkörét átlépi, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Lásd a szakszervezeteket !) de akkor fel kell vetnem a kérdést, hogyan lehet az, hogy Magyarországon működik egy egyesület, amely hónapról-hónapra az izgatásoknak ilyen tipikus példáját követi el, ahol gyűléseket rendeznek kifejezetten felekezeti izgatás céljából, s amelynek falait megnyitják ilyen nyilatkozatok számára, amelyeket a kormány tagjai is kénytelenek a legsúlyosabban elitélni, — s ennek az egyesületnek semminemű baja nem törtónt. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, hogy milyen kiváltságos helyet foglal el ez az egyesület a magyar közélet terén. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy azon erélyes nyomozás során, amelyre előbb a volt belügyminister ur utalt, amikor bizonyos szálak elvezettek ennek az egyesületnek kapujához, csak lépésről-lépésre lehetett abban az egyesületben házkutatást tartani. A rendőrkapitánynak külön kellett kérnie a t. kormány hozzájárulását s amikor már a hozzájárulást megkapta és egy szobával tovább akart menni, akkor uj engedélyt kellett kérnie a belügyminister úrtól. Engedelmet kérek, ez egy egészen kiváltságos helyzet. Amikor képviselők nem élveztek mentelmi jogot, ez az egyesület területenkívüliséget élvezett és oda még a hatósági közegeknek sem lehetett belépniök. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Méltóztassanak csak visszaemlékezni, hogy az a plakát, amely az igen t. belügyminister urat támadta meg, még pedig nem is a személyében, — ami végre ő rá tartozott volna — de megtámadta őt hivatali minőségében, működésében, rendeleteiben, . . . Fábián Béla : Hermafroditának nevezte ! Rassay Károly : ... ez a plakát napokig ki volt függesztve a Sörház-utcai helyiség kapuján. Ne méltóztassék rázni a fejét, ministerelnök ur, ez igy történt, mindenki tudja és mindenki látta, sőt megnyugtathatom, az újságokban is megjelent ós magam is láttam, hogy az eltávolítás elrendelése után három nappal még ki volt függesztve az egyesület kapuján. (Zaj.) De nem is csodálom ezt, amikor meg kell állapítani, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének akkori vezetősége nyugodtan azzal fenyegette meg a kormányt, hogy felmondja a választási paktumot, amelyet a kormánnyal kötött. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) .Itt van a magyarázata annak a kiváltságos helyzetnek, hiába nevet az igen t. ministerelnök ur. Gr. Bethlen István ministerelnök: Mese! Varsányi Gábor: A nevető izmokat nem lehet lefogni!