Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-22
A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. Nagy Ernő: Az ország sir azon, amin a ministerelnök nevet! (Folytonos zaj. Einöle csenget.) Rassay Károly : Hogy mennyire igy volt ez, arra nézve csak egy adatot fogok felemlíteni. Nyíltan megírták és soha meg nem cáfolták, hogy Dániel Sándor dr., az Ébredő Magyarok-Egyesületének ügyésze . . . Endre Zsigmond: Nagyon derék, jóravaló ember ! Rassay Károly: . . . lehet, elismerem, de letartóztatták, előállították a bombamerénylettel kapcsolatban és erről a Dániel Sándorról, az Ébredő Magyarok Egyesületének igazgatósági tagjáról minden cáfolat nélkül megállapítást nyert, hogy a kormányzópártnak a választási propaganda kezdete óta egyik vezetője, akinek ezelőtt még négy nappal — irta április 9-én az Ébredő Magyarok Egyesületének hivatalos lapja — a ministerelnöki palotában külön szobája volt. (Mozgás a jobboldalon.) Hát, t. ministerelnök ur, hiába méltóztatik egy gesztussal napirendre térni a dolog fölött . . . Kállay Tamás: Dehogy! Majd válaszolni fog ! (Derültség bal felöl.) Rassay Károly: Méltóztassék megengedni, én már ismerem a ministerelnök urat (Zaj. Elnök csenget.) és szükségesnek tartom, hogy az ilyen kényes pontoknál egy-egy gesztusban kifejezésre jutó válaszát is leszögezzem. Ez az illető ur, az Ébredő Magyarok Egyesületének igazgatósági tagja, igenis részt vett a választások intézésében, igenis, a ministerelnökségnek helyiségében kapott elhelyezést, állami telefonhasználattal és onnan intézte tulajdonkópen a választásoknak azt a bizonyos erőhatalmi intézését, amely a különböző K- 5., 6., 7. számú különitmények munkájában nyert kifejezést. Az igen t. akkori belügyminister ur sajnálatomra nincs jelen, (Felkiáltások : Itt van !) pedig épen most akartam rátérni, hogy mennyire nem energiával folytatta az akkori nyomozást. (Zaj. Egy hang a középen : Fél óra elmúlt!) Elnök : Csendet kérek ! Rassay Károly: Azt hiszem, hogy én szabom meg, hogy meddig beszélek. Elég volna egyszerűen utalnom arra a plakátra, amely a nyomozással kapcsolatban jelent meg a belügyminister ur ellen és amellyel szemben a belügyminister ur nem tudott más orvoslást találni, minthogy elment a bírósághoz, becsületsértésért beperelni egy társadalmi egyesületet. (Zaj és mozgás balfelöl.) Azonkívül bizonyos dolgokat nem lehet meg nem történteknek tekinteni. Néni lehet meg nem történtnek tekinteni, hogy a volt belügyminister ür belügyministersége alatt nyert megállapítást, hogy ennek az egyesületnek helyiségeiben igenis bombákat, gránátokat találtak, és az igen t. volt belügyminister urnák nem méltóztatott megoldani azt a problémát, hogyan jön tulajdonképen ahhoz egy társadalmi egyeNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1922—1926. — II. KÖTET. 'évi július hő 15-én, szombaton. 83 sülét, hogy a helyiségében robbanó anyagokat halmozzon fel. Beigazolást nyert, hogy ebbe a helyiségbe Keő-Kucsera nevű egyén — mint ő monda — elment és bombákat kért és kapott, tehát ugy, mint a piacon a salátát kapják, ugy tudták az emberek, hogy el kell menni ebbe az egyesületbe és itt valószínűleg meghatározott árért, vagy csupa hazafias lelkesedésből a megbízható embereknek, mint Keő-Kucsera Istvánnak kiadták a bombákat, akik azután azt különféle ijesztgetési célokra használták fel. Ezeket a körülményeket csak azért hoztam fel, hogy beigazoljam az igen t. kormánynak, hogy az ő mulasztásai ezen a téren a legfőbb okai annak, hogy ilyen atmoszféra alakulhat itt a magyar közéletben, hogy egy állampolgár odaálljon és ilyen nyilatkozatokat merjen megkockáztatni. De van meg más is. Itt bátor leszek rátérni arra, hogy azok, akik felelős helyen állanak és akiknek elsősorban volna kötelességük a jogrendet megőrizni és megvédeni minden állampolgár számára, nem állanak hivatásuk magaslatán. Méltóztatnak emlékezni, hogy a választások alatt Szegeden tüntetés volt, amikor oda megérkezett az egyik képviselőjelölt. Ezzel a tüntetéssel kapcsolatban nemcsak a képviselőjelöltet és környezetét akarták inzultálni, hanem inzultálták a rend fentartására kivonult rendőrséget is. Ekkor az igen t. belügyi államtitkár ur, aki ott pátriájában volt, azt mondotta annak a fiatalságnak, amely ezt elkövette, hogy fiatalkorában ő is igy csinált volna és örül a lelke, hogy igy csinálták. Méltóztassék visszaemlékezni, Kószó t. képviselőtársam. Kószó Isván : Ne féljen, én nem tagadok le semmit! On már letagadta az elveit is, (Nagy zaj.) a vízivárosi programmját, budai plakátját. (Folytonos zaj.) Szabóky Jenő : A Conti-utcáról beszéljen ! Az internacionálét énekelték. (Nagy zaj ) Elnök : Szabóky Jenő képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben lenni ! (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak ! Méltóztassék folytatni, képviselő ur ! Rassay Károly : Én csak örülök annak, hogy t. képviselőtársaim ilyen őszintén kimutatják érzelmeiket, örülök annak, hogy önök nyíltan helyeslik azt, hogy Magyarország belügyi államtitkára nyíltan helyeseljen bűncselekmények elkövetőinek. (Nagy zaj.) Schandl Károly: Nem arról van szó! Szabóky Jenő : Az internacionálét énekelték ! Fábián Béla: Majd a kalocsai ellenforradalomról bes2élünk. (Zaj.) Szabóky Jenő: Arról lehet beszólni, büszkén lehet beszélni. (Zaj.) Fábián Béla: Akik ottmaradtak! Szabóky Jenő : Arról a zsidó terrorról, ami ott volt, arról büszkén lehet beszélni! Maga pedig szégyelje magát! (Zaj.) 12 *
