Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. Azonban mégis meg kell állapitanom, hogy ez az izgalom, amely kiváltódott, nem annyira talán az illető ur nyilatkozatainak következménye, mint inkább megdöbbenés egy ilyen beteges jelenség láttára, hogy ilyen nyilatkozatokat Magyarországon még ma, a sokat emlegetett jogrend időszakában is el lehet mondani. T. Nemzetgyűlés ! Nekünk inkább azt kell vizsgálnunk, hogy mik idézik elő annak lehetőségét, hogy ilyen nyilatkozatok még ma is elhangozhatnak ; azt kelí inkább vizsgálnunk, hogy tulaj donképen milyen körülmények azok, amelyek egyáltalában eredményezik, hogy ilyen vakmerőségre vetemedhetnek emberek. És ne méltóztassanak rossz néven venni, de újra csak azt a tételt tudom felállítani, hogy egyrészt vannak bűncselekmények, amelyek nincsenek megtorolva, másrészt elhangzottak olyan nyilatkozatok, amelyek felbátoritólag hatnak az ilyen, kissé talán beteges képzeletű egyénekre, (ügy van ! half elől.) Bethlen miniszterelnök ur egyszer a választási hadjárat idejében azt mondotta, hogy hazudik az, aki azt mondja, hogy a magyar kormány nem tudja vagy nem akarja megtorolni a bűncselekményeket. Ezzel a ténnyel szemben meg kell állapitanom, hogy mégis egy csomó bűncselekmény van Magyarországon, amelyek még mindig nem találtak meg az illetékes bíróságot, amelyek még mindig nem toroltattak meg. Én itt nem az amnesztiára utalok, — mert végre az amnesztia politikai helyességéről vagy helytelenségéről bizonyos esetekben lehet vitatkozni, de ha egyszer az amnesztia kiadatott, akkor a jogrend követelménye, hogy ezzel lezártnak tekintsünk bizonyos bűncselekményeket — ellenben utalok arra, t. Nemzetgyűlés, hogy olyan időszakban, amelyre már az amnesztia nem vonatkozott, igy különösen a volt nemzetgyűlés felcszlása után bekövetkezett időszakban, követtetett el egy egész csomó bűncselekmény, amely nem találta meg a maga illetékes biróságát. Elsősorban is legyen szabad rámutatnom az erzsébetvárosi bombamerénylet történetére. Engedelmet kérek, nyolc békés, munkás polgár vesztette el ott az életét-és ez az ügy is valami csodálatos hirtelenséggel lezáródott, azóta sem beszél róla senki, azóta sem hallottunk róla semmit. (Zaj.) Halász Móric : Kiszöktek Szabadkára ! Ott vannak ! Rassay Károly : Én azt hiszem, hogy nem szöktek ki Szabadkára. * Kállay Tamás: Ha tudjátok, hát mondjátok meg. Kik követték el ? Peyer Károly : Kérdezzék meg Nádosytól, majd megmondja ! Rassay Károly : Hogy kik követték el, nem én vagyok jogosítva erről a helyről megállapítani, azonban hogy a nyomozásnak egy-két kellemeclen zavaró momentumára rámutassak, az jogom és kötelességem.. T. Nemzetgyűlés ! Akik a régi nemzetgyűlésnek is tagjai voltak, méltóztatnak valószínűleg évi július hó 15-én, szombaton. 85 emlékezni, hogy a nemzetgyűlés legutolsó ülésén itt a délutáni órákban egyik képviselőtársunk felállott és egy bejelentést tett. Ennek a bejelentésnek egyik passzusát leszek bátor felolvasni (olvassa) : »A j elentés igy szól« — mondj a az illető " képviselő ur. — »Néhány nap óta egyes helyeken, többek között a Spolarits-kávéházban, az ébredők egy csoportja, melynek élén Rumboldt Attila áll és a csoport egyik főtényezője, Sesevits László, embereket toboroznak oly célból, hogy a nemzetgyűlés feloszlatása után merényletet kövessenek el több, listára vett képviselő ellen. A proskripciós listán szerepelnek Homonnay Tivadar, Rassay Károly, Rupert Rezső, Weiss Konrád nemzetgyűlési képviselők. Még több név is szerepel ott, de azokat nem sikerült az illető tanúnak kitudni. A merénylet tervezői igyekeztek a többek közt erre a célra megnyerni Winkler Elemér volt hadnagy urat, a miskolci rendőrség volt tisztviselőjét, aki azonban méltatlankodva visszautasította a bűnös felszólítást. Szekeres budapesti ügyvéd ur is tud a készülő merényletről, aggódva panaszolta el Dörnhoffer uradalmi számtartó debreceni lakos és Gerstner Ferenc főmérnök urak előtt. Sesevics László, kit csak a minap tartóztatott le súlyos büntetendő cselekmények miatt a rendőrség és aki annak idején a Britanniából intézett véres merényleteknek is amnesztiás részessé és aki pár napja újra szabadlábon van, kijelentette Kaszala nevű urnák, hogy minden képviselővei elbánik a maga módja szerint, aki az atrocitások ellen felszólal, mihelyt mentelmi joguk megszűnik és velük, mint magánemberekkel lesz dolga.« T. Nemzetgyűlés! Itt egy csomó név lett bejelentve, . . . Szabó István ( sókor ópáikai) : Semmi sem történt meg ! Rassay Károly: . . . meg lettek jelölve tanuk és nekem első kérdésem az lenne, amikor azt vizsgálom, hogy a közbiztonságot milyen gyanús jelenségek veszélyeztetik, hogy vájjon az 1922. évi február hó 16-án történt ezen hivatalos bejelentés alapján történtek-e tanúkihallgatások, történt-e nyomozás, és, ha törtónt, mi volt annak eredménye. Halász Móric : Egy képviselőnek sem történt baja! (Zaj a baloldalon.) Ugron Gábor: Tiszta véletlen, épen hatan pusztulhattak volna el ! Sándor Pál: Hát nyolc ember nem ér annyit, mint egy képviselő? (Zaj.) Rassay Károly: T. képviselőtársam nem tudom honnan figyelte az elmúlt idők eseményeit, hogy nem tudja azt, hogy az a merénylet, amelynek nyolc munkás polgárember esett áldozatul, tulajdonképen a volt Nemzetgyűlés egynéhány képviselőtagja ellen irányult, (Egy hang a baloldulról : Tudja !) mert ha ezt tudná, akkor nem vetné ezt a kérdést ide, hogy nem történt egy képviselőnek sem baja. T. Nemzetgyűlés ! Egy ilyen bejelentés alap-