Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

$4 A nemzetgyűlés 22. ütése 1922. évi július hő 15-én, szombaton. Schandl Károly: Nem hallgatjuk ! Szabó isíván ( sókor ópátkai) : Ilyeneket nem lehet itt felolvasni. (Zaj.) Szabóky Jenő : Olvassa fel a zsinagógában ! Elnök (csenget): Csendet kérek! Méltóztassék az elnöknek megadni a lehetőséget, hogy szólhasson. (Halljuk !) Itt a képviselő uf olyan idézetet olvasott fel, mely a vallási érzést mélyen sérti. Ezért a képviselő urat rendreutasitom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Egy hang jobbról : Azt hiszik, hogy minden szabad 1) Ilyent sem olvasni, sem mondani nem szabad ! (Zaj.) Csendet kérek ! Bogya János : Botrány ! Györki Imre (továbbolvassa): »Ázsia szélén egy kis ország akadt, mely ki merte mondani, hogy az embereknek hite pedig az ő maguk dolguk. Innen indul meg magyarok rajzása már előbb, nyugati scholákra. összeszedni én kis memóriámból nem tudok mindent, de Shakespeare születésének esztendejében itt ir már drámát Karádi Pál. Itt szabad Krisztust megtagadni unitáriusoknak, Jeremiádok itt képviselik először a megfinomodott dallelket. A lantosoknak itt van vidám, szabad útjuk, innen adják az eseményeket Nagy-Magyarországnak, szegény, sanyargatott, szomorú földnek. Bethlen Gábor itt teremt . . . (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások : Obstrukció.) Bessenyey Zenó : Mi köze ennek az indemnitáshoz ? Kuna P. András : Indemnitási vita ! Elnök |[csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor: Hát a Mene-fekelt szabad olvasni ? Dobóczky Dezső : Hiszen ez obstrukció ! (Zaj.) Elnök : Dobóozky képviselő urat kérem, méltóztassék csendben mai adni. Györki képviselő urat pedig figyelmeztetem, hogy a tárgyalásra szánt idő letelt és kérem, méltóztassék beszédét sürgősen befejezni, mert különben kénytelen leszek erélyesebb intézkedéseket tenni. Györki Imre: Azonnal befejezem. (Patacsi Dénes közbeszól.) Elnök : Patacsi képviselő urat rendreutasitom. Györki Imre: Nem folytatom tovább az idézetet, mert ugy látszik* önöknek fáj nemcsak Kossuth és Széchenyi szellemének felidézése, hanem felidézése azon erdélyi emberek szellemének is, akik a liberalizmust és a demokráciát hirdették. ( ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Griger Miklós : Ady szelleme nem kell ! Elnök : Griger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. Griger Miklós: Most szóltam közbe először! Elnök : A házszabályok értelmében egyszer sem szabad közbeszólni. (Derültség.) Györki Imre : Ha azt látom, t. Nemzetgyűlés, hogy a ministerelnök ur vezetése alatt álló kormány és a háta mögött ülő párt sem a Királyhágón inneni Kossuth és Széchenyi tanitását és szellemét nem követi, (Zaj és ettenmondások a jobboldalon.) sem pedig ezekét az erdélyi nagyokét és szellemi arisztokratákét, akkor azt látom, hogy itt nincs kibontakozás, és minthogy nem látom a kibontakozást, ennek a kormánynak az indemnitást nem adom meg. (Taps a szélsőbaloldalon.) Szabó István (sokorópátkai) : Nem is vártuk ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. A napirend tárgyalására szánt idő eltelvén, a vitát megszakitom és javaslatot fogok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. Javaslom, hogy a legközelebbi ülésünket hétfőn, folyó hó 17-én délelőtt 11 órakor társuk és annak napirendjére tűzessék ki az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Áttérünk az interpellációrkra. Az első interpelláló ? Csík József jegyző: östör József! Elnök : östör képviselő urat illeti a szó. (Nincs itt !) Az interpelláció töröltetik. Következik ? Csík József jegyző: Rassay Károly ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Súlyosidőkben, azt hiszem, kétszeresen kell gondoskodni arról, hogy az állami tekintélyt és a közrendet semmiféle zavaró momentum ne háboritsa. Minden körülmények közt, de különösen ma, . . . Fábián Béla : Hol a ministerelnök ? Rassay Károly : . . . amikor az igent, ministerelnök ur olyan sötét képet festett az előttünk álló télről, azt hiszem, a kormánynak kötelessége, .hogy elháritson minden olyan zavaró momentumot, amelyek alkalmasak arra, hogy a közrendet, a hatósági tekintélybe vetett hitet és bizalmat megingassák. T. Nemzetgyűlés ! Az állami rendnek a megzavarására, véleményem szerint, semmi sem hat olyan hátrányosan, (Egy hang jobbfelöl : Mint a tegnapi gyűlés !) mintha egyrészt bűncselekmények megtorlatlanul maradnak, másrészt olyan nyilatkozatok hangzanak el különösen felelős helyről, amelyek alkalmasak annak a hitnek a felkeltésére, hogy ebben az országban büntetlenül lehet bűncselekményeket elkövetni. Az elmúlt napokban sok izgalmat váltott ki a közönségből — meg vagyok győződve, hogy túlságos sokat és túlzott jelentőséggel (Ugy van ! ügy van! jobbfelöl.) — egy nyilatkozat, amelyet egy magyar állampolgár — mert igazán közelebbről megjelölni nem tudom az illetőnek a foglalkozását és szerepét — Héj j

as Iván a publikum közé bedobott. T. Nemzetgyűlés ! Én ezzel a nyilatkozattal sokat nem igen akarok foglalkozni. Végre is 7 vagy 8 millió magyar ember között, . . . Kállay Tamás : Zavartagyu mindig akad ! Rassay Károly : ... akik csonka , Magyarországnak állampolgárai, lehetnek nagyzási mániában szenvedők, akik azt hiszik, hogy az ő nyilatkozataik nem tudom milyen feltűnést, nem tudom milyen zavart keltenek és azoknak milyen nagy jelentőségük lehet a jövőre nézve.