Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

$4 A nemzetgyűlés 22. ütése 1922. évi július hő 15-én, szombaton. Schandl Károly: Nem hallgatjuk ! Szabó isíván ( sókor ópátkai) : Ilyeneket nem lehet itt felolvasni. (Zaj.) Szabóky Jenő : Olvassa fel a zsinagógában ! Elnök (csenget): Csendet kérek! Méltóztassék az elnöknek megadni a lehetőséget, hogy szólhasson. (Halljuk !) Itt a képviselő uf olyan idézetet olva­sott fel, mely a vallási érzést mélyen sérti. Ezért a képviselő urat rendreutasitom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Egy hang jobbról : Azt hiszik, hogy minden szabad 1) Ilyent sem olvasni, sem mondani nem szabad ! (Zaj.) Csendet kérek ! Bogya János : Botrány ! Györki Imre (továbbolvassa): »Ázsia szélén egy kis ország akadt, mely ki merte mondani, hogy az embereknek hite pedig az ő maguk dolguk. Innen indul meg magyarok rajzása már előbb, nyugati scholákra. összeszedni én kis memóriámból nem tudok mindent, de Shakespeare születésének esz­tendejében itt ir már drámát Karádi Pál. Itt szabad Krisztust megtagadni unitáriusoknak, Jeremiádok itt képviselik először a megfinomodott dallelket. A lantosoknak itt van vidám, szabad útjuk, innen adják az eseményeket Nagy-Magyarországnak, szegény, sanyargatott, szomorú földnek. Bethlen Gábor itt teremt . . . (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások : Obstrukció.) Bessenyey Zenó : Mi köze ennek az indemni­táshoz ? Kuna P. András : Indemnitási vita ! Elnök |[csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor: Hát a Mene-fekelt szabad olvasni ? Dobóczky Dezső : Hiszen ez obstrukció ! (Zaj.) Elnök : Dobóozky képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben mai adni. Györki képviselő urat pedig figyelmeztetem, hogy a tárgyalásra szánt idő letelt és kérem, méltóztassék beszédét sürgősen be­fejezni, mert különben kénytelen leszek erélyesebb intézkedéseket tenni. Györki Imre: Azonnal befejezem. (Patacsi Dénes közbeszól.) Elnök : Patacsi képviselő urat rendreutasitom. Györki Imre: Nem folytatom tovább az idé­zetet, mert ugy látszik* önöknek fáj nemcsak Kossuth és Széchenyi szellemének felidézése, hanem felidézése azon erdélyi emberek szellemének is, akik a liberalizmust és a demokráciát hirdették. ( ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Griger Miklós : Ady szelleme nem kell ! Elnök : Griger képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben lenni. Griger Miklós: Most szóltam közbe először! Elnök : A házszabályok értelmében egyszer sem szabad közbeszólni. (Derültség.) Györki Imre : Ha azt látom, t. Nemzetgyűlés, hogy a ministerelnök ur vezetése alatt álló kor­mány és a háta mögött ülő párt sem a Királyhágón inneni Kossuth és Széchenyi tanitását és szellemét nem követi, (Zaj és ettenmondások a jobboldalon.) sem pedig ezekét az erdélyi nagyokét és szellemi arisztokratákét, akkor azt látom, hogy itt nincs kibontakozás, és minthogy nem látom a kibonta­kozást, ennek a kormánynak az indemnitást nem adom meg. (Taps a szélsőbaloldalon.) Szabó István (sokorópátkai) : Nem is vártuk ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. A napirend tárgyalására szánt idő eltelvén, a vitát megszakitom és javaslatot fogok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonat­kozólag. Javaslom, hogy a legközelebbi ülésünket hétfőn, folyó hó 17-én délelőtt 11 órakor társuk és annak napirendjére tűzessék ki az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) Ilyen érte­lemben mondom ki a határozatot. Áttérünk az interpellációrkra. Az első inter­pelláló ? Csík József jegyző: östör József! Elnök : östör képviselő urat illeti a szó. (Nincs itt !) Az interpelláció töröltetik. Következik ? Csík József jegyző: Rassay Károly ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Súlyos­időkben, azt hiszem, kétszeresen kell gondoskodni arról, hogy az állami tekintélyt és a közrendet semmiféle zavaró momentum ne háboritsa. Min­den körülmények közt, de különösen ma, . . . Fábián Béla : Hol a ministerelnök ? Rassay Károly : . . . amikor az igent, minister­elnök ur olyan sötét képet festett az előttünk álló télről, azt hiszem, a kormánynak kötelessége, .hogy elháritson minden olyan zavaró momentumot, amelyek alkalmasak arra, hogy a közrendet, a hatósági tekintélybe vetett hitet és bizalmat meg­ingassák. T. Nemzetgyűlés ! Az állami rendnek a meg­zavarására, véleményem szerint, semmi sem hat olyan hátrányosan, (Egy hang jobbfelöl : Mint a tegnapi gyűlés !) mintha egyrészt bűncselekmények megtorlatlanul maradnak, másrészt olyan nyilat­kozatok hangzanak el különösen felelős helyről, amelyek alkalmasak annak a hitnek a felkeltésére, hogy ebben az országban büntetlenül lehet bűn­cselekményeket elkövetni. Az elmúlt napokban sok izgalmat váltott ki a közönségből — meg vagyok győződve, hogy túl­ságos sokat és túlzott jelentőséggel (Ugy van ! ügy van! jobbfelöl.) — egy nyilatkozat, amelyet egy magyar állampolgár — mert igazán közelebb­ről megjelölni nem tudom az illetőnek a foglalko­zását és szerepét — Héj j as Iván a publikum közé bedobott. T. Nemzetgyűlés ! Én ezzel a nyilatkozattal sokat nem igen akarok foglalkozni. Végre is 7 vagy 8 millió magyar ember között, . . . Kállay Tamás : Zavartagyu mindig akad ! Rassay Károly : ... akik csonka , Magyar­országnak állampolgárai, lehetnek nagyzási mániá­ban szenvedők, akik azt hiszik, hogy az ő nyilat­kozataik nem tudom milyen feltűnést, nem tudom milyen zavart keltenek és azoknak milyen nagy jelentőségük lehet a jövőre nézve.

Next

/
Thumbnails
Contents