Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. évi július hó 15-én, szombaton. 71 mind megszegték ezt a törvénytelen parancsát és nem szavaztak kívánsága szerint. Ez csak arra vonatkozó példa, hogy igenis, a királyi kormánynak nincs mindenről tudomása, tehát nem lehet mindenért őt tenni felelőssé és nem lehet mindent idehozni a nemzetgyűlés elé. T. Nemzetgyűlés ! Most még át kell térnem az adókérdésre. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Méltóztatnak emlékezni, hogy a pénzügyminister ur azt mondotta, hogy elérkezett az ideje annak, amikor az ország pénzügyi helyzetét csak ugy szanálhatjuk, ha az ország bevételeit és az ország kiadásait egyensúlyba hozzuk. Ez olyan szent igazság,, hogy ezt mindnyájunknak el kell ismernünk. Es akkor, amikor erről beszélt, bejelentette elsősorban is, hogy a földadót fogja felemelni arra a magasságra, amely megfelel a tulajdonképeni gabona yagy aranyparitásnak. T. Nemzetgyűlés ! En kijelentem, hogy teljes mértékben átérzem azt az óriási küzdelmet, amelyet az igen tisztelt kormány önzetlenül, hazafiasán és mindent megpróbálva folytat. En tehát kötelességemnek tartom nemcsak a pártom, hanem annak a gazdaközönségnek a "nevében is, amelyhez tartozom kijelenteni, hogy mi minden áldozatra készek vagyunk. (Ugy van ! ügy van ! jobb felöl.) Bocsánatot kérek, hogyha ezzel kapcsolatban egy előterjesztést is teszek. Méltóztassék akkor megtenni azt is, hogy necsak a földbirtokra róják ki az adót aranyparitás alapján, hanem minden adónemet szedjenek vagy gabonában vagy aranyparitásban. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi méltányosságot, igazságot követelünk. Akkor mi is hajlandók vagyunk erre. Nagyon jól tudom, hogy erre különösen azok, akik nem tartoznak a gazdaközönséghez, azt fogják mondani, hogy ez kivihetetlen. Erre szerény válaszom az, hogy nem kivihetetlen. Méltóztassanak az adókat kontingentálni, méltóztassanak megállapítani azt, hogy mennyi esik a földre, mennyi esik a vállalatokra, az ingóságokra, a házra és akkor majd nem kell az aranyparitásról gondoskodnunk. Nekem teljesen mindegy, hogy valaki rossz valutájú bankóban, vagy pedig gabonában fizeti-e be az adóját; a fő csak az, hogy az, állam szükségletei ezzel fedezetet nyerjenek. És akkor nem történhetik meg az az anomália, amelyet jómagam is, mint adókivető bizottsági tag és mint felszólamlási bizottsági tag, minduntalan tapasztalok. Ha arról van szó, hogy a fold adóját állapítsák meg, akkor mindenki azt mondja: »Hiszen úgyis olyan csekély.« — Megtörtént az, hogy egy kótholdas szőlőskisgazdának Tolna vármegyében 8—10.000 koronás hadinyereség adót kellett fizetnie 1917/l8-ra, ugyanakkor pedig a központi szeszfőzdét birtokló nagykereskedő összes adója 2827 koronát tett ki. (Zaj a jobboldalon.) En tehát ezért tartom szükségesnek a kontingentálást. Akkor majd azok a vállalatok hiába dugják el nyereségüket, hiába látom azt, hogy Budapest egyik leghatalmasabb pénzintézete az összes invesztíciót hat koronába vette fel a mérlegébe, amiért én bármely pillanatban — bár nincs módomban, de azért azt hiszem — kölcsönben is megkapnám a 60 vagy 100 milliót — adnék. T. Nemzetgyűlés! Ha kontingentáljuk ezt, akkor majd ki fogják keresni ők egymás baját, meg fogják állapítani a jövedelmet s akkor nem nekem s nem a kormánynak kell harcolnunk, hanem majd harcolnak egymás között ők. Méltóztassanak csak megnézni Budapest kereső osztályainak, adóját, hogyan vannak ezek megállapítva ! Es mégis folyton minket szidnak, a falu népét s minden újságban olvashatjuk a szemrehányást, hogy a falun három napos lakodalmak vannak. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon) Ez igaz, t. Nemzetgyűlés, de méltóztassanak megtekinteni Budapest vendéglőit, mulatóhelyeit, kabaréit, bárjait, jardin-jeit, ahol örökre szóló mulatságok vannak, (Igaz ! Ugy van ! Elénk taps jobb felöl és a középen. Felkiáltások balfelöl : A képviselők is oda járnak. Zaj.) A falu népét ne hasonlítsák össze a mulató Budapesttel, mert a falu népe nem követel sem hat órai, sem 8 órai munkát, hanem imádságban arra kéri az Istent, adjon jó időt, hogy reggel három órától este 10 óráig dolgozhassák. (Igaz! Ugy van! Taps jobbfelöl és a középen.) Ez a világ az, t. Nemzetgyűlés, amely engem igen tisztelt szociáldemokrata képviselőtársaimtól elválaszt. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés jobbfelöl.) De nem szaporítom a szót, t. Nemzetgyűlés. Nagyjában rámutattam arra, hogy tulajdonképen .miben áll világnézetünk s mi az a politikai irány, amelyben nekünk haladnunk kell. Rámutattam arra is, hogy ebben az országban más, biztos nemzetfentartó elem, mint a falu népe nincs s ezért csak arra kérem az igen tisztelt kormányt, hogy erre a falu népére való tekintettel akkor majd, amikor az adó- és ellátási törvényeket, a malomtörvényt és a többit a Ház elé terjeszti, legyen figyelemmel e nép jogosult érdekeire is, s akkor ez a nép a jövőben is egyöntetű falánkszként fog a kormány mellett állni s meg fogja védeni minden támadás ellen, önzetlen áldozatkészségével lehetővé téve a kormányzat továbbfolytatását. Az indemnitási javaslatot elfogadom. (Hoszszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik. ) Elnök : Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Györki Imre ! Györki Imre : T. Nemzetgyűlés ! Azok a t. képviselőtársaim, akik a választásokat megelőző időkben vidéki kerületekben jártak, láthattak ott egy művészi szempontból nagyon is értéktelen, de politikai szempontból annál tanulságosabb plakátot. Ez a plakát Bethlen Istvánt, a ministerelnököt ábrázolta, (Élénk éljenzés a jobbóldalon és a középen.) amint építőmunkát