Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. akarja, ki kell irtania a fejéből azt a "polgári gondolkozást, amelyet az állam és az egyház plántált oda gyerekkora óta.« Tovább. (Olvassa) : »A szociáldemokrácia azt tanítja, hogy a vagyontalanok küzdj ének a vagyonosok ellen és politikai hatalom utján vegyék el tőlük termelési eszközeiket. A termékeket nem akarja közös vagyonná tenni, hanem igenis a termelési eszközöket.« (Mozgás a jobboldalon.) Ugyanezen munkában (olvassa) : »Ilyen és más okok győzték meg a szocialista munkásokat arról, hogy a hazaszeretet már nem lehet az ő jelszavuk, hanem igenis, a nemzetközi szolidaritás.« Tovább, a 79. lapon (olvassa) : »Egyenlő jog először egyenlő politikai jogot, másodszor a föld és a termelőeszközök közös tuladonát jelenti. Mig ez nincsen meg, nincsen semmi magasabb jog, • semmi felsőbb igazság. Megteheti-e ezt polgári politikus ? Nem, mert ez osztálya öngyilkossága volna.« Azt mondja továbbá (olvassa) : »A munkás sem fog hazudni és csalni munkáltatójával szemben, ha csak teheti. Rendesen osztályérdekei is ugy kivánja, hogy ne csalja meg. De ha a maga osztályának érdeke az erkölcsi parancsok megszegését követeli, akkor ezt meg fogja tenni. Gondoljunk egy ministeri hivatalnokra, aki szociáldemokrata. Olyan javaslat kerül a kezébe, mely osztályát fenyegeti. Ellopja és eljuttatja a szociáldemokrata laphoz. A tettét helyesnek tartjuk. Ezt irták szintén 1909-ben. (Felkiáltások jobbfelŐl : Szép ! Gyönyörű !) Szabó István (sokorópátkai) : Kitanitás ! Erdélyi Aladár (olvassa) : »Nincs is több példára szükség, hogy a kétszinü polgári morállal szembeállítsuk a mi igazságunkat ! Még egyet : a kommün munkásai nem haboztak, hogy a reakciós osztályok ellen fegyverrel küzdjenek ! Ez gyilkosság volt az ellenfelek szemében, a mi szemünkben meg a -legnagj^obb bátorság és odaadás. (Felkiáltások jobb felől : Bravó !) Szabó István (sokorópátkai) : Jogrend ! Erdélyi Aladár : Ezt azért olvastam, hogy a szociáldemokrata párt ne mondhassa, hogy én saját gondolataimat és kijelentéseimet ecsetelem. Aki tehát azt hirdeti következetesen, izgató módon, hogy igenis, a mostani morál nem ér semmit, hanem csak az a morál ér valamit, amely azt az osztályt szolgálja egyedül, amelynek ő tagja, amelyet ő szervezett s amelynél a lopás szent, a gyilkosság bátorság, annak a szociáldemokratának nincs oka panaszkodni amiatt, hogy — amint Peidl Gyula t. képviselőtársam mondja — a polgári társadalom azzal gyanúsította meg, hogy neki része van a bolsevizmus behozatalában. En nem vádolom szociáldemokrata t. képviselőtársaimat, sem egyenként, sem összeségükben azzal, hogy ők voltak azok, akik itt a bolsevizmust behozták, de igenis le kell szögeznem azt, hogy jogunk van azt hinni, hogy a szociáldemokrata pártnál, mint ilyennek, része volt abban, hogy előkészitette'és keresztülvitte a bolsevizmust. (Ugy van! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Én tehát ebből levonom évi juldus hő 15-én, szombaton. 67 azt a konzekvenciát, hogy igenis minket a szociáldemokrata párttól egy nagy világnézeti különbség választ el. (Ugy van! jobb felöl) Mi a magántulajdonjog és a személyes szabadság elve alapján állunk. (Helyeslés jobbfelől.) Hiszen méltóztassanak megnézni, hogy akkor, ha a magántulajdon megszűnik, elképzelhető-e az, hogy helyébe mást léptessünk, mint a munkakényszert? A munkakényszer pedig hova vezet? Minden egyéni, társadalmi és állami szabadság elnyomásához. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Bizonyította ezt a proletárdiktatúra és bizonyítja ezt a nagy Oroszország. (Ugy van! jobb felől.) Már az ókorban is voltak államok, amelyekben a magántulajdonjog nem volt a jogrend és a társadalom alapja. S mit láttunk? Azt, hogy ott is mindenkor a legnagyobb önkényuralom volt. Ott vannak a Pharaok, a Caesarok Î De mig az ókorban csak egy Caesar, egy Nero, egy Caligula volt egyszerre, addig minden proletárdiktatúrában százával uralkodnának a Nérók és Caligulák, amint azt tették a bolsevizmus alatt nálunk. (Ugy van! jobbfelől.) Elismerem, hogy az igen t. szociáldemokrata képviselő urak teljesen őszintén ugy, amint maguk gondolják, felajánlották nekünk a fegyverszünetet. Ezt a fegyverszünetet hajlandók is vagyunk elfogadni, de csak akkor, ha kijelentik, hogy ők ezt a végső konklúziót, programmjuknak végső kifejlődését elhalasztják, és közben nem tesznek semmi lépést az iránt, hogy ezt megvalósítsák. Akkor igenis ezt elfogadhatónak tartom. Megvallom őszintén, hogy én egészen más világnézetnek vagyok a katonája, s nem fogadhatok el egy olyan békeszerződést, amely szerint a másiknak a kezéből kiütik a fegyvert, mig a saját fegyverüket megtartják. Ilyen szempontokból nézem én az egész enunciációt, és ezek voltak arra nézve szerény észrevételeim. Epen azért levonom a konzekvenciát. Ezért hirdetem azt, hogy Magyarországon, ebben a csonka Magyarországban más politikát nem folytathatunk, mint demokratikus agrárpolitikát. Ez világnézetünknek legmegrendithetetlenebb alapja. Ezért sürgetem én a földreformot, ezért sürgetem azt, hogy a faluban minden egyes becsületes magyar polgárnak legyen egy kis háza és kertje, amelyen megtanulja szeretni és becsülni a magántulajdont. (Egy hang jobbfelől : Szereti úgyis !) Ezért hirdetem, hogy védelmünkbe kell venni a .kisiparosságot, azt a kisiparosságot, amelyről azt hirdeti a szociáldemokrata párt, hogy már halálra van Ítélve, s azért nem hogy segíteni kell, hanem hagyni kell, hogy ez a folyamat minél hamarább bekövetkezzék. Varsányi Gábor: Éljen a kisipar! Erdélyi Aladár: Az indemnitási javaslat tárgyalása során egy-két megjegyzést erre nézve is fogok tenni, A földreformmal kapcsolatban még csak annyit kívánok megjegyezni, hogy én már régóta hirdettem azt, hogy nemesek az egyének