Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-21

56 A nemzetgyűlés 21. ülése 1922. évi július hő lá-én, pénteken. nélkül. Lekommunistázott engem, mert földbirtokreformot akartam, Engem, akit már a Károlyiforradalom alatt kilöktek a hivatalomból, akit a kommunisták halálra Ítéltek, aki Szegeden tettem szolgálatokat, és akinek egész életemben egyetlen célom van, hogy ideálisan kivánom mindig szolgáim a közügyeket. Az illető ezeket tanuk előtt mondotta és nem adott -határátlépési igazolványt olyan polgároknak, akiknek kisebb birtokaik vannak megszállott területen, igy kivánta őket befolyásolni. Ha név nélkül is, de feltétlenül el kellett ezt mondanom azért, hegy az igen t. honvédelmi minister urnák erről tudomása legyen. A szolgálati utat is betartottam, mert az illető közvetlen főnökénél is bemutattam ezeket a hivatalos okmányokat, azonban a vámőrség főparancsnokságán 3027. szám alatt olyan választ adtak, amelynek lényegével és tartalmával nem untatom a t. Nemzetgyűlést, de amelynek végigolvasása meggyőzött arról, hogy panaszom lényegével nem akartak tisztába jönni és a vádakkal szemben elégnek tartotta a referens, aki a panaszt kivizsgálta, azt, hogy kihallgassa az illető főhadnagyot és annak vallomását szinigazságnak fogadta el 8—10 embernek eskü alatt tett vallomásával szemben. T. Nemzetgyűlés ! A tegnapi napon véghetetlenül fájdalmas hang ütötte meg a fülemet akkor, amikor egyik ellenzéki képviselőtársam azt mondotta, hogy szégyenfoltja a corpus jurisnak annak a törvénynek a beiktatása, amelyet a numerus clausus néven ismerünk, (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez véghetetlenül fáj nekem. Teljesen tárgyilagosan és minden enthuziazizmus nélkül állapitom meg ezt azért, mert minden nemzetnek feladata, legelső erkölcsi feladata az, hogy a maga nemzeti mivoltáról, a maga fajtájáról gondoskodjék elsősorban. Mielőtt itt egy hivatalos statisztikai adatot felolvasnék, amelyet Kovács Alajos ministeri tanácsos, az akadémia levelezőtagja adott ki, megállapítom azt, hogy tulaj donképen ez a numerus clausus már megvolt azelőtt is, csak nem volt kodifikálva. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Fábián Béla ; Oroszországban ! Kiss Menyhért : Bocsássanak meg nekem, velem együtt ezen az oldalon ülő képviselőtársaim, ez megvan az irodalomban, a művészetben, a színháznál, a nagytőkénél, a nagyüzemeknél, a bankoknál, mert ha megnézem ezeknek a tisztviselői karát és ezeknek személyi elhelyezkedését, — méltóztassék elhinni, fel fogom olvasni az adatokat ezekre vonatkozólag — azt látom, hogy ezekben a magyarság a maga számarányához képest nem volt képviselve. Szomjas Gusztáv : Fordítva volt meg ! Kiss Menyhért : Ezzel szemben tehát védelmi intézkedésül szolgál ez a numerus clausus, amely azt mondotta, hogy a zsidóság ilyen és ilyen számarányban szerepel az ország lakosságában és az ő számarányához képest a főiskolákra is bebocsátjuk a zsidó egyetemi hallgatókat. Nagyobb arányban nem bocsátjuk be azért, mert például az orvosok, mérnökök, magántisztviselők körében ők olyan számarányban foglalták el a pozíciókat, hogy a keresztény és idevaló származásúak nem jutottak azokhoz hozzá, ugy hogy ezt a harcit a keresztény ifjúság elveszítette, kiszorult onnan, kenyér nélkül maradt. Reisinger Ferenc; Csak a szegény zsidókat büntették vele, a gazdagok kimentek külföldre! Pikler Emil : A gazdag zsidót ma is felveszik ! (Zaj.) Kiss Menyhért : Nagyon sajnálom, t. képviselőtársam, ha így van. És ezt nekem is mondotta egyszer beszédem után a jelenlévő rendőrtisztviselő, hogy igazságos dolognak tartom-e azt, hogy 139 zsidót kivittek az ország határára, ellenben az olyan zsidók, mint Zipper és a többiek, akik nagy vagyonnal jönnek az országba, megkapj át itt a letelepedési engedélyt. Ez tényleg nekem is fájt. Ebben is az igazságot keresem, s ha egyszer törvény, kell hogy azt a törvényt mindenkivel szemben, akár van vagyona, akár nincs, igazságosan hajtsák végre, akár szegény, akár gazdag zsidóról van szó. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Azért kell eltörölni ezt a törvényt !) Hogy azonban meggyőzzem Horváth Zoltán t. képviselőtársamat és a baloldalon lévő többi t. képvieslőtársaimat arról, hogy szükség volt erre a törvényre, felolvasom a következő hivatalos statisztikai adatokat. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Fábián Béla : Sehol a világon nincs ! Kiss Menyhért : Amerikában is megcsinálták ! Fábián Béla : Nincs meg, majd erről is beszélek ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kiss Menyhért: Méltóztassék végighallgatni. (Olvassa) : »Az egyetemi viszonyokat tekintve, az utolsó békeévben, 1913/14-ben a zsidó egyetemi hallgatóság az összes hallgatók 28'6%-a volt. 1850-ben 10%-ot alig tett ki a számuk. A háború alatt, 1914-től 1918-ig a zsidó egyetemi hallgatók ilyen arányokban szaporodtak : A jogi karon 20.2%-ról 21%-ra, az orvosi karon 51"2%-ról 51.6%-ra, a bölcsészeti karon 181%-ról 20'5%-ra. Az összes egyetemeken és főiskolákon 29'8%-ról 33'3%-ra ; a műegyetemen 36"4%-ról 37'1%-ra, az egyetemeken és a műegyetemen 30'9%-ról 34%-ra. (Az elnöki széket Gaal Gaston foglalja el.) A középiskolákban ugyancsak kedvezőbb helyzetbe jutott a zsidóság az 1914—1918. évek alatt, még pedig 23'1%-ról 25%-ig verekedte fel magát. Amíg az anyagi válsággal küzdő keresztény lakosság öt esztendő alatt abszolút számban csak 3643-al tudta szaporitani középiskolás gyermekeinek számát, addig az 5%-nyi zsidóság, amely meghízott a háborún, ugyancsak abszolút számban 4113-ma], A holtig való szegénységet jelentő tanítói pályát alig keresik fel a zsidók, s itt mélyen alatta maradna számbeli arányának — 2"7%; a felsőkereskedelmi iskolákban, amelyek csaknem a legutóbbi évekig a középiskolánál rövidebb idő alatt juttatták növen-