Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-21

ßO Á nemzetgyűlés 21. ülése 1922. nagyon számit. Mindenféle terrort alkalmazhatnak és fenyegethetnek ; azonban nekem az a meggyőződésem, hogy a legnagyobb terror és atrocitás az igazság megkerülése. Méltóztassanak elhinni, nincs olyan kerület, amelybe, ha valaki az utolsó két esztendőben kiment és elmondotta tiszta meggyőződését, rámutatott arra, hogy a népnek melyik politikai oldalon van a helye, ott ki ne alakult volna a nép meggyőződése, ott megválasztották azt a képviselőt, aki a titkosságnak, a szociális reformoknak a hive és aki azt a programmot adta, amelyet a régi kisgazdapárt annak idején hirdetett. Az már azután feltűnő és igazságtalan dolog, — és ez a fájdalmas — hogy amikor megtörténtek a választások, s kitűnt, hogy óriási mennyiségű pénz elköltése, nagymérvű terror és atrocitás megtörténte után alig tudnak 20% szavazatot összeszedni, a választók 80%-a tehát egy véleményen van, s ennek dacára folytatódik az üldözés. A tegnapi napon kaptam egy expresszlevelet, amelyben a / következők foglaltatnak : »Tisztelt Barátom! Értesítelek, hogy rendkivül nagy szerencsétlenség ért engem : legerősebb gőzkazánomat nem engedélyezte a szegedi kerületi iparfelügyelő — Sándor nevezetű — csupán azért, mert autogénnal van beheggesztve a füstkamara felé eső részen, amint az itt a rajzon is látható. Megjegyzem, hogy az illető, aki a heggesztést elvégezte, teljesen jó szakember, aki a technológiát Budapesten végezte el, ott nyert diplomát, a szakmájában kiképzett és ilyen munkát számtalant eszközölt már. Most azt gondolom, hogyha szíveskednék érdeklődni a kereskedelemügyi ministeriumban, hogy nem kaphatnék- e engedélyt legalább arra a három hétre, amig a cséplés az idén tarthat. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy a javítási munka tökéletesen, kifogástalanul van elvégezve és jóságáért minden vagyonommal vállalom a felelősséget. Ha a gépet most az iparfelügyelő nem bocsátja ki, akkor 28 ember esik el az idén a kenyéréiből« Ezt a géptulajdonos: pártelnököm, Búza Károly irta, akit már előre megfenyegettek azzal, hogy három gépe közül egy-kettő nem fog az idén kimenni aratni, s ez tényleg be is következett. Azt gondoltam, hogy ez nem fog bekövetkezni, de amint ez a levél mutatja, mégis bekövetkezett. A levelet megmutattam a kereskedelemügyi minister urnák, akit kértem, hogy tekintettel arra, hogy az aratási munkálat sürgős, s ha most huszonnyolc ember nem tud aratni, a gép mellett dolgozni, akkor nem fogja tudni megkeresni a kenyerét a téli időszakra, azonnal intézkedjenek. A kereskedelemügyi minister ur és a titkára azt mondotta, hogy már sürgönyileg intézkedtek is, de nem kaptak választ, mert az iparfelügyelő különféle helyeken jár, külszolgálatot teljesit Szeged környékén. Erre azt kértem, hogy telefonon kérjeévi július hó 14-én, pénteken. nek jelentést. Hiszen csak három hétről van szó, s az anyagi felelősséget minden tekintetben vállalja Búza Károly, vállalom magam is azért, hogy semmi baj nem fog történni. Szomjas Gusztáv: Az emberek testi épségének védelmét nem lehet anyagi eszközökkel elintézni, (ügy van !. jobb felöl. Felkiáltások : Felrobban !) Kiss Menyhért: A kenyérkérdés olyan szempont, amelybe pártpolitikát bevinni nem szabad. (Helyeslés.) Sajnálattal tapasztaltam, hogy még mindig nem kaptam kielégítő választ a kereskedelemügyi minister úrtól arra nézve, hogy tett-e már lépéseket, kapott-e az iparfelügyelő úrtól jelentést. Dél-Magyarország legkitűnőbb gépésze javította ki a szóbanforgó gépet, aki a technológián nyerte diplomáját, s ha ez kibocsát egy gépet a mezőre, akkor az iparfelügyelő ur is teljesen megnyugodhat abban, hogy semmiféle szerencsétlenség nem fog történni. Halász Móric : Nem mindig sikerül. Én is elvesztettem már gépet. Kiss Menyhért: Ez volt a második eset. A harmadik eset pedig az, hogy a választásoknál különös nyomást fejtettek ki az állami tisztviselőkre. A kerületemben levő kevés számú állami tisztviselőt kértem is, hogy ne exponálják magukat az érdekemben. En a polititikámat sohasem baziroztam olyan emberekre, akik felső nyomás alatt állanak, mert ez nagyon bizonytalan valami. Azonban mégis megtörtént, hogy az állami tisztviselők között is volt egypár olyan, akinek meggyőződése nem fedte a másik párt meggyőződését, s igy levonta a konzekvenciát és azon meggyőződésben, hogy egyformán szavazati joguk van a választóknak, élt is ezzel á joggal, amelyet az állam minden egyes választónak megad, akár állami tisztviselő, akár munkás, akár más. Az történt, hogy a kiszomori állami elemi iskola igazgatóját, Szervo Fülöpöt, aki 36 évig működött nemzetiségi területen, s a magyar nyelv tanítása körül szerzett érdemeiért több izben volt kitüntetve és elismerést szerzett, aki Kiszomborban nyolc esztendő óta tanított és a szerb megszállás alatt csak parancsra tette le az esküt és feljelentették azért, hogy nem tartja meg a szerb ünnepeket, ami miatt kellemetlensége is volt, aki a szerb megszállás alatt megalakította * a magyar önképzőkört, megcsinálta a legény- és leányegyesületet s azoknak kulturális munkásságát be is vezette, szóval olyan munkát fejtett ki, amelyet nem tartozott végezni, hanem csak önszorgalomból csinálta — mindezek dacára a választások előtt négy nappal állásából áthelyezték a szegvári állami iskola igazgatói állásába. Akkor megvártam a választások megejtését s felmentem a kultuszminister rrhoz, aki most elcserélte a székét és a népjóléti ministeri széket foglalja le, s megmondtam neki, hogy ha egy tisztviselő maga ellen kór vizsga-