Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

A nemzetgyűlés 30. ülése 1922, tagadta az átvételt, mert természetesen nem volt rá szükség, ugy hogy ez az óriási mennyiségű hagyma elromlott. Ki kellett azt hordani a várost környező földekre és gödrökbe, ugy hogy 1919. év tavaszán Makó város körül egész hagymadombok emelkedtek. Hogy a románoknak az u. n. rekvirálásai és rablásai mennyit ártottak a makói termésnek, azt mcst nem ismertetem. Rátérek arra, hogy a románok kivonulását követő ősszel, 1920. év őszén a közélelmezésügyi ministerium zár alá vette ugy a vöröshagymát, mint a fokhagymát és egy-egy szindikátusra bizta azok értékesítését. Ennek a kormányintézkedésnek következők voltak a hibái : Először a kormányintézkedés igen későn történt, október hó legvégén, pedig a fokhagymának megvan a szüretje július közepén, a vöröshagymát pedig felszedik szent István napja táján és mindjárt meg is szokott indulni a forgalom. Ha tehát egy kormányintézkedés október végén jön, az feltétlenül későn történik, azért is, mert a fokhagymát már novemberben ki kell szállítani, különben nem veszik fel a külföldi konzervgyárak. A vöröshagymánál külön hiba volt az, hogy annak átvételi árát a termelők kárára és a szindikátus javára, igen alacsonyan határozták meg : két korona 30, két korona 80 fillérben, ugy hogy a termelőknek még a termelési költségei sem nyertek fedezetet. Az állam is kapott a szindikátustól jutalék címén 4,992.000 koronát, csupán a termelők nem kapták meg fáradságos munkájuk gyümölcsét. A legnagyobb hiba a fokhagymánál tört ént. Ezt maga a közélelrrezésügyi ministerium vette át a termelőktől kilogrammonkint hat korona 20 fillérért és ugyanezt a fokhagymát a közélelmezésügyi minister eladta a szindikátusnak kilogrammonkint 32 koronáért. (Mozgás.) Tehát a termelők, akik többnyire nem kisgazdák, hanem haszonbéres zsellérek, akik drága haszonbéres földeken —• és ez nem frázis — igazán verejtékes munkával termelték a fokhagymát, kaptak a hagyma kilogrammjáéit 6 korona 20 fillért akkor, amikor kb. 26 korona volt abból az állam haszna. Ily módon 114 vagon fokhagymát vett az állam, fizetett a termelőknek 7 millió koronát, és kapott a szindikátustól 37 milliót. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Es mégis támogatja ezt a kormányt !) A termelőknek az volt a nézetük, hogy ők meg tudják érteni, hogy az államnak sok-sok pénzre van szüksége a rendkívüli viszonyok között, de mégis soknak tartották e nyereséget. Drozdy Győző: Jövőre aztán fokhagyma helyett rózsafát ültetnek a makóiak ! (Egy hang johhfelől : Az messze esik Jeruzsálemtől !) Petrovits György : A következő évben szabadforgalom mellett indult meg a hagyma értékesítése. Ment is rendesen. Az árak egyenletesen alakultak ki s a vöröshagymánál 4—14 korona között mozogtak. Soha olyan indokolt nem volt,hogy a vöröshagymának lehető magas legyen az ára, mint a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — II. KÖTET. évi quitus hó 26-án, szerdán. * 473 múlt esztendőben, mert köztudomású, hogy a múlt évben — a meteorológiai feljegyzések is ezt bizonyítják — olyan nagy hőség és szárazság volt az egész világon, amilyen nem volt az utolsó száz esztendőben és emiatt a világ nagy hagymatermelő vidékein nagyon rossz volt a hagymatermés, csak épen csonka Magyarországnak volt körülbelül féltermése. A legnagyobb hagymatermelő vidékeken, Egyiptomban, Olaszországban, Hollandiában kevés termett, ugy hogy még Hollandia is csonka Magyarországból akarta szükségletének egy részét fedezni. Emellett épen a nagy termelő vidékek rossz termése miatt a világpiacon egészen uj terek nyíltak meg a makói hagyma számára. Ha tehát magasra emelkedtek az igen nagy kereslet és kis kínálat miatt az árak, ugy ez természetes és hozzájárult az árak emelkedéséhez nálunk a valuta értékének időközben jelentkezett leromlása, ami ezt a cikket a külföldre nézve nevetségesen olcsóvá tette. Múlt év szeptemberében a kormány egészen váratlanul és meglepetésszerűen betiltotta a kivitelt és erre nézve ismét csak októberben intézkedett. Az intézkedésben megint a következő hibák rejlettek : A fokhagymára újból igen magas kiviteli illeték rovatott ki, kilogrammonkint 25 korona, amit ez a cikk nem birt meg és igy a fokhagymának egy igen jelentékeny része bentmaradt az országban. A vöröshagymából 400 vagon kivitelét engedélyezte a kormány, de értesülésem szerint abból 593 vagon ment ki az országból. Ennek pedig az az oka, hegy a kiviteli engedélyekben a kivihető mennyiség nem súly szerint, kilogrammonkint, mázsákban, vagy tonnákban, hanem vagontételekben volt megjelölve és az élelmes kereskedők 15 tonnás vagonokban eszközölték a szállítást, sőt olyan kereskedő is akadt, aki megszerezte a vagonpark egyetlen 20 tonnás vagonját és abban szállított. Ez a körülmény, valamint a már emiitett rossz termés és a pénzünk leromlása idézték elő azt a szokatlan drágaságot, hogy a vöröshagyma ára januárban felment 50—60 koronára, később pedig egészen 120 koronáig. Ennek azonban a termelők nem sok hasznát látták, mert ők, különösen a kisebb termelők, hogy haszonbérüket fizethessék és téli szükségletüket beszerezhessék, eladták termésük nagy részét 4—6—8 koronáért. Igen sokat nyertek azonban azok a fővárosi kereskedők, akik ilyen áron jelentékeny hagymakészletet vásároltak össze, mert azt azután 30—100 koronáig árulták. Mégis a fővárosi sajtónak egy jelentékeny része abban az időben állandóan a termelők ellen irt és őket okozta ezekért az árakért, pedig ez a leghelytelenebb dolog volt, mert, ha megtörténik, hogy egyszer száz évben a vöröshagyma jelentéktelen része, talán egy harmincadrésze, magasabb árban kel el s az sem a termelők javára történik a már ismertetett okoknál fogva, abból kár volna a jövőre nézve követkéz tetést levonni. Egy harmadik hiba még az volt, hogy annak 60