Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-30
474 A nemzetgyűlés SO. ülése 1922. évi július hó 26-án, szerdán. ellenére, hogy régen az exportot főleg a makói kereskedők bonyolították le és az exportálásban a budapesti kereskedőknek igen kis részük volt — a 400 vagonra szóló kiviteli engedélyből csak 140 vagonra szólót kaptak a makói legitim kereskedők, 260 vagonra pedig budapesti legitim és nem legitim kereskedők kaptak engedélyt. A kiviteli engedélyeket egy tárcaközi bizottság osztotta ki, amelynek intakt eljárásához szó sem fér ; annak előadója a földmivelésügyi ministerium egy kiváló tisztviselője volt. Ha mégis igy történt a dolog, abból az a tanulság, hogy mihelyt a kiviteli mennyiség kontingentálva van, akkor igen erős bel- és külföldi befolyások, rendkivül nagy protekciók jelentkeznek és egyben olyan méltányos kérelmek merülnek fel, hogy azok elől szinte lehetetlen kitérni és a végén mégis a legitim kereskedelem vallja kárát. Ezekben ismertettem a forgalmi korlátozásokat és most pár szóval a világpiac jelenlegi helyzetét és a hagymatermelés idei eredményét leszek bátor vázolni. Makó város határában illetve vidékein igen jelentékeny a termés, lehet körülbelül 3000 vagonra becsülni, azonban igen nagy a hagymatermés az egész világon. Egyiptomban 10.000 vagon volt a termésfelesleg, ami már nagyobb részben elfogyott a világpiacon ; igen jelentékeny termése van Olaszországnak, amely már el is árasztotta hagymával a makói hagyma egyik fő fogyasztópiacát, Bécset. Nagy a termés Franciaországban, különösen Elzászban és igen nagy Spanyolországban, 80%-kal nagyobb, mint más években és ott különösen a vöröshagyma nagyon szép és minőségben mindjárt a makói vöröshagyma után következik. Nagy a termés Németországban, amely a saját termését beviteli tilalommal védi és nagy Hollandiában is. Az úgynevezett utódállamok közül az úgynevezett Jugoszlávia nagy exportra számithat a tőlünk elrabolt területekről, és nagy Romániának szükséglete szintén fedezve van az ugyancsak tőlünk elrabolt területekről, Szászrégen, Szeben, Fogaras stb. vidékéről. Ebből az következik, hegy az idén a makói hagyma külföldi elhelyezése sokkal nehezebb lesz és igen erős külföldi versennyel kell megküzdenie, hacsak nem jön a segitségére egy nagyon szomorú körülmény, valutánk leromlása. A kormánynak mindenesetre kötelessége lesz a kiviteli illetékek mérséklésével, esetleg teljes elengedésével segitségére jönni a makói hagyma exportképességének. Az elmondottakból önként következik, hogy a makóiak a makói hagym.a szabad forgalma mellett foglalnak állást, mert ez felel meg a termelők és ô kereskedők érdekének, de az ország érdekének is. Egyetlenegy korlátozást tartunk jogcsnak, azt t. i., hogy a főváros lakosságának szegény része olcsó árban láttassék el vöröshagymával. (Helyeslés.) Tudjuk ugyanis, hogy a vöröshagyma olyan fűszer, amelyre a legszegényebb háztartásokban is szükség van ; tudjuk azt is, hogy sajnos, az utóbbi időben a vöröshagyma egyre inkább mint munkáseledel jelentkezik, mert a munkásnak a kenyér mellé nem mindig jut egy darab szalonna, hanem be kell érnie egy fej vöröshagymával. Nincs egy olyan makói hagymatermelő sem, aki ne látná be annak a szükségét, hogy a fővárosi lakosság szegény része lehetőleg olcsóbban láttassék el vöröshagymával. Ezzel szemben nem látjuk szükségét annak, hogy a főváros lakosságának gazdag része, a gazdag fővárosi emberek, a milliomosok, a spekulánsok, akik a mi vidéki szemünknek megdöbbentő fényűzést fejtenek ki, olcsón hagymával láttassanak el, mert azok meg tudják a hagyma rendes piaci árát is fizetni. (Igaz ! Ugy van !) Ezért igen óvatosan kell elbírálni a fővárosnak igényeit, amelyek túlzottak és eddig is sokat kértek a makói hagymából. Amikor szindikátus volt, a kormány kikötötte a szerződésben, hogy a szindikátus 600 vagon vöröshagymát köteles átadni a fővárosnak és a katonai és polgári beszerzési csoportok részére, azonban az 500 vagonból csak nagynehezen vettek át 143 vagont, minthogy többre szükségük nem volt. Mi alapos számítás után arra a tapasztalatra jutottunk, hogy az ipari munkásságnak és a közalkalmazottaknak, vagyis azoknak, akik a múlt évben hatósági lisztellátásban részesültek, a szükségletét 75—100 vagon vöröshagyma fedezi. Ezek után bátor leszek előterjesztem interpellációmat, hangsúlyozom azonban, hogy annak megtételére épen nem, a bizalmatlanság indit a földmivelésügyi és közélelmezési minister úrral szemben, sőt mi makóiak a földmivelésügyi minister urnák igen nagy hálával tartozunk, mert kritikus időben, közvetlenül a román megszállás utáni tavaszon gyorsan sietett a makói hagyma terme lés segitségére ; a közélelmezési minister urnák pedig mi, volt köztisztviselők közelről láttuk működését, mindnyájan igen nagy tisztelői és bámulói vagyunk. Interpellációmat azért terjesztem elő, mert ennek a nagy hagymatermelő vidéknek a népe nyugtalan és megnyugtató kijelentést akar a nemzetgyűlés szine előtt a kormánytól arra nézve, hogy az idei szabályozás kellő időben és kellő körültekintéssel fog megtörténni. Interpellációm a következőkép hangzik (olvassa) : »1. A múlt esztendők tapasztalatai alapján ebben az évben remélhető-e, hogy a makói hagyma és fokhagyma forgalmának szabályozására nézve a kormányintézkedések kellő időben, tehát legkésőbb augusztus hó közepén megtétetnek ? 2. Ez a szabályozás a szabad kereskedelem elve alapján és minimális kiviteli illetékek mellett szükség esetén a kiviteli illetékek teljes eltörlésével fog-e történni ? 3. A kormány rendelkezése előtt a makói termelők és kereskedők képviselői meg fognak-e a Zöldségforgalmi, vagy a Közélelmezési Tanács és a ministeriumok. által hallgattatni ?« (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi és a közélelmezésügyi minister uraknak. Szólásra következik ?
