Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

A nemzetgyűlés 30. ülése 1922. évi július hó 26-án, szerdán. 435 álláspontot kifejezésre juttatni, hogy a mai időben teljesen lehetetlen a lakbért oly magasra felemelni, hogy az csábitó hatással lehessen a magántőkére abban az irányban, hogy elhelyezkedjék az építőiparban, mert ha a lakbáreket olyan magasra emelnők, hogy megfelelnének esetleg a békebeli lakbérviszonyoknak, még akkor sem jelent ez a tőkének olyan hozadékot, olyan jövedelmet, (TJgy van ! a szélsöbaloldálon.) mint amilyen hozadékot és jövedelmet jelent az, ha más területen helyezkedik el, mint előbb emiitettem : valutaspekulációban, zsírnak és lisztnek kivitelében és kiszállításában, tojás és baromfi összevásárlásban, amely árukat kiszállíthatnak külföldre, jó valutájú országokba és ott jó valutát kapnak érettük. Ezért mondom én tehát, hogy nevetséges az az indok és állítás, hogy a lakbéreket az országban azért kell magasra felemelni, hogy ezzel mintegy csábitólag hassunk a tőkére és igyekezzünk azt az építőiparban való elhelyezkedésre rábírni ; ki kell jelentenem, hogy ez meddő törekvés, ezzel az építőipart fellendíteni egy pillanatra sem lehet. Dénes István : Ugy van ! Helytelen teória ! Batitz Gyula : Ezért mondom, hogy magának az államnak, a nemzetgyűlésnek kell kijelenteni, hogy a mai körülmények között a lakásépítkezést állami feladatnak tartja. Az államnak kell minden néven nevezendő legmesszebbmenő anyagi áldozatot meghozni az építkezésekre, mert azt mondom, hogy talán ez az egyetlen aranyérték, az, amelyre az állam nem fizet rá, sőt ki kell jelentenem, t. Nemzetgyűlés, azt is, hogy nem szabad e célból visszariadni még a bankóprés igénybevételétől sem, mert ha azt a bankóprés által kihozott papirt fel fogjuk használni tégla, mész, cement és vas vételére és ezeket épületbe belefektetjük, beépítjük, ez egy érték, arany érték, egy objektum, amelynek mindenkor meglesz az értéke. Mert hiszen Magyarországon olyan óriási a lakáshiány, olyan óriási nagy szükség van lakásokra, hogy még 50 sőt 100 év múlva is szükség lesz ujabb lakásokra, amelyeknek mindig meglesz a maguk kellő értéke, tehát ez a legokosabb és leggazdaságosabb befektetés az állam részéről. Azonkívül, t. Nemzetgyűlés, amennyiben máról-holnapra nem lehet messzebbmenő befektetésekről gondoskodni és nem számithatunk egy nagyobb építkezésre, mert hiszen arra maga az állam és kormányzás sincs előkészülve, de égetően és elkerülhetetlenül szükséges, hogy a lakástalanokat lakáshoz juttassuk, hogy a vagonlakókat megszabadítsuk a tél zord idejében attól, hogy ott deszkafalak között éljenek; meg kell őket szabadítani a vagonlakók erkölcsi széjjelzüllésének megakadályozása szempontjából, az ő szenvedésük megszüntetése szempontjából, de végét kell vetni ennek az állapotnak államgazdasági szempontból is, mert hiszen — mint ahogy előbb kimutattam számszerűen, — a mai helyzet óriási anyagi veszteséget jelent az államra nézve, i Mármost mi jöhet itt elsősorban számításba? Hiszen már különböző tanulmányok jelentek meg, — mert ugy látszik, mindenki érzi, hogy ezen segíteni keli — mondom különböző tanulmányok és cikkek jelentek meg, ankétek, tanácskozások folytak abban a kérdésben, hogy miképen lehet megindítani az építőipart. A magam részéről addig, amíg egy meszszebbmenő építkezést megindítani nem lehet, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy elsősorban a régi nagy Magyarországban szükségessé vált különböző nagy állami és megyei hivatalok, amelyekre ezidőszerint már legalább is nincs olyan nagy kiterjedésben szükség, mint ahogy régen volt, amelyek tehát feleslegesekké váltak, megszüntessenek. Ezeket a helyiségeket olcsó pénzért, olcsó anyag hozzáadásával lakásokká lehet átalakítani és a vagonlakók rendelkezésére bocsátani. Hiszen csak a katonai hivatalokat nézzük ; egész sereg bérházakat találunk Budapesten, amelyeket teljes egészükben különböző katonai hivatalok foglalnak el még mindig ugyanolyan mértékben, mint békében, mikor a nagy hadseregünk megvolt és amikor, tudjuk, hogy a trianoni békeszerződés, — hiszen magam sem szeretek rá hivatkozni, mert utálom és gyűlölöm ezt a szerződést különböző vonásaiban, tehát mégis mint létezőről meg kell emlékeznem, — megtiltotta és lehetetlenné teszi azt, hogy a magyar állam ezidőszerint ugyanolyan létszámú hadsereget tartson fenn, mint amilyent fentartottunk a múltban. Csak természetesnek tartom, hogy az administrációja is kevesebb és kisebb a mostani hadseregnek, mint amilyen volt a régi nagy hadseregünk, s ebből önként következtetem azt, hogy nagyon sok hivatalt meg lehet szüntetni, — vagy ha teljesen megszüntetni nem is, akkor legalább összeszorítani lehet — mert hiszen a legtöbbre szükség nincsen, és nagyon sok ilyen hivatalt lehetne lakás céljaira rendelkezésre bocsátani. Itt vannak például a kaszárnyák is. Hiszen Budapestet nagy kaszárnyák veszik körül, Budapest belsejében is vannak nagy kaszárnyák: Hát, ha a hadsereg nincs olyan nagy, mint volt, akkor tisztelettel felvetem a kérdést, hogy mi szükség van arra, hogy azokat a kaszárnyákat üresen hagyjuk? Hiszen ugy érzem, mint épitőmunkás, hogy azokat a kaszárnyákat olcsó pénzzel és olcsó anyag igénybevételével ugyancsak szükséglakásokká át lehetne alakítani. Tudom azt, hogy azok a kaszárnyák nem felelnek meg teljesen magánlakások céljainak, áe még mindig többet érnek, még mindig jobban megfelelnek, mint a vagonok. Vagy pedig talán más formában is meg lehetne ezt oldani, olyformán, hogy az előbb emiitett különböző hivatalokat helyeznénk át ezekbe a kaszárnyákba s az ezidőszerint elfoglalt magánépületeket adnánk vissza eredeti rendeltetésüknek, illetőleg lakásokká alakítanák át. A lakáskérdés megoldásának egy szükséges i kelléke többek között például közúti vasutvonalak V-*