Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-30
À nemzetgyűlés 30. ülése 1922. évi Julius hó 26-án, szerdán. 43l beszéljek a szolgabírónál személyesen, lehet talán vele okosan beszélni, és amit nem lehet így írásban elintézni, azt talán majd személyes érintkezéssel lehet elintézni. .(Zaj jobb felől.) F. Szabó Géza : Á személyes érintkezés varázsa! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Batitz Gyula: 1921-ben, tehát a múlt évben tavasszal bátorságot vettem magamnak és elmentem a ráczkevei szolgabiróhoz. Bemegyek a hivatalba. Nagyon épületes jelenet történt. Azt mondom : kérem, a főszolgabíró urat keresem. Ott van a hivatalos szoba közepén, a szájában hosszú papirszipkában szivar, szivarozik és azt mondja: Kérem, én vagyok. Odamegyek hozzá, bemutatkozom illedelmesen : Kérem főszolgabíró ur, én a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségének megbízásából jöttem, még pedig azért, hogy kérjem főszolgabíró urat, hogy ne méltóztassék ezt a szigetujfalusi csoportunkat mindig elutasítani a működés lehetősége iránti kérelemmel, és elkezdtem magyarázni, hogy milyen megszerzett jogoktól fosztja meg indokolatlanul és jogtalanul ottlévő tagjainkat. Elvégre — mondottam — keresztény emberekről van szó — mert abban az időben még nagyon dühögött a zsidóüldözés, azt gondoltam tehát először, hogy talán antiszemitizmus szempontjából nem engedi meg ennek az egyesületnek működését .... Peidl Gyula : Az építőmunkások fajmagyarok! Erdélyi Aladár : Azért nem is kell ez az érv! Batitz Gyula : Kénytelen voltam tehát arra hivatkozni, hogy. ezek fajmagyar emberek, egyetlen zsidó nincs köztük, tessék tehát ennek az egyesületnek működését lehetővé tenni. A szolgabíró ur nem vette ki szájából a szivart, csak egyet billent felém: Szakszervezetről van szó? — Igen, szakszervezetről. — Nem engedem meg. — De kérem, főszolgabíró ur, hiszen ennek az egyesületnek a ministerium által jóváhagyott alapszabályai vannak, hiszen ennek a szövetségnek az egész országban kiterjedt csoportjai vannak, minden városban vagy faluban, ahol nagyobb számban vannak építőmunkások, vannak csoportjai és mindenütt megengedik a működést. Mi az oka tehát, hogy itt nem engedik meg? — Kérem, nekem semmi közöm hozzá -— válaszolja a főszolgabíró, a szivarral még mindig a szájában —, én tudom, hogy a minister megengedte, de én nem engedem meg. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Varsányi Gábor: Mert a szakszervezetek nagyon odaszoktak Káczkevére! Elnök : Varsányi képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben lenni ! Drozdy Győző : 'Orgoványra is jó volna egy szakszervezetet létesíteni: (Zaj.) Elnök : Drozdy képviselő urat is kérem, szíveskedjék csendben maradni. Batitz Gyula : Egy szolgabíró tette nekem szemtől-szembe azt a kijelentést, hogy nagyon jól tudja azt, hogy a belügyminister ur megengedte, de ő nem engedi meg ! És evvel az ügy el volt intézve. F. Szabó Géza : A másik felet is meg kell hallgatni ! Batitz Gyula : Erre azt mondtam : kérem, akkor kénytelenek leszünk megfellebbezni ! Tessék megfellebbezni, felelte, de én nem engedem meg a csoport működését. Ki kell jelentenem, hogy a mai napig sem működik a szigetujfalusi csoport a ráczkevei főszolgabíró magatartása miatt, akinek végzéseit megfellebbeztük az alispáni hivatalhoz, amely azonban parallel vele együtt azon a véleményen volt, mint a szolgabíró ; megfelebbeztük az alispáni hivatal végzését a belügyministerhez, de a belügyministertől még a mai napig sem kaptunk választ. (Zaj. Egy hang jobbfelöl: Akkor miért hibáztatják a föszolgabirót !) Azért hibás, mert a fejétől büdösödik a hal. Itt is ugyanaz mutatkozik, hogy tudniillik abszolút megértetlenül viseltetnek a szakszervezetekkel szemben. A szakszervezetet ugy tekintik, mint egy olyan egyesületet, amely nem méltó, hogy virágozzék az országban, ugyanakkor, amikor minden kulturállamban azt látjuk, hogy a szakszervezetek vezetőinek bevonásával csinálják a kormányok a gazdasági politikát. Kuna P. András : Nemzeti alapon ! (Derültség balfelől.) Batitz Gyula : Azt nem Kuna András fogja megállapítani, hogy milyen alapon. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Mi sem csináljuk román alakon!) Amikor különböző államok gazdasági politikájukat a szakszervezetek bevonásával intézik, ugyanakkor Magyarországon a szakszervezeteket ugy tekintik, mint amelyek nem méltók arra, hogy a föld színén legyenek, hanem azokat el kell taposni. Urbanics Kálmán : Itt már volt kommunizmus! Batitz Gyula: Ki kell jelentenem ismételten, hogy maga a polgári társadalom sokat köszönhet a szakszervezeteknek. A szakszervezetekben tömörült intelligens ipari munkásoknak lehet betudni azt, hogy ebben az országban nem volt sokkal nagyobb vérengzés, mint aminő volt, (Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) ezeknek lehet betudni azt, hogy ebben az országban különösen gazdasági téren valami rendről beszélni lehet, Bogya János : Ki fog sülni, hogy a proletárdiktatúrát a polgárság csinálta! (Derültség!) Propper Sándor : Igenis, az osztályuralom ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az odamenekült polgári csőcselék! Nyugtalanság és zaj a Ház mindkét oldalán.) Batitz Gyula : En a magam részéről nem akartam ezt a kérdést bővebben vitatni. . . Rothenstein Mór (közbeszól). Elnök: Csendet kérek, Rothenstein Mór képviselő ur !
