Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-30
430 A nemzetgyűlés SO. ülése 1922. évi július hó 26-án, szerdán. városok és községek lakosságával és akkor majd meg méltóztatnak győződni arról, hogy nem igen "sugároz ki épen ez a Pest vármegye, szellemi fölényt az országba. Erdélyi Aladár : Art neki Pest közelsége ! Batitz Gyula: Ami pedig maguknak a közigazgatási hatóságoknak magatartását illeti, az határozottan mögötte marad még az ázsiai közigazgatásnak is. (Zaj.) Halász Móric : Köszönjük szépen ! Batitz Gyula: Nagyon szívesen. Nagyon fájdalmas nekem., hegy ezt a kemény kijelentést kell tennem. Pest vármegyében tiltják be legtöbb esetben a szakszervezetek működését, . . . Patay Tibor : Mert legjobban izgatnak itt ! Batitz Gyula : . . . sőt tovább megyek. Pest vármegyében teszik lehetetlenné legtöbb* esetben a szakszervezetek kialakulását. Patay Tibor : Van itt elég ! Batitz Gyula : T. képviselőtársam véleménye szerint van már elég. Viczián István: Mert prlitizálnak ! Propper Sándor: Csak az Omge-nak szabad -prlitizálni ? Viczián István : De a szakegyesületnek nem szabad, az alapszabály tiltja. Propper Sándor: A? Omge-nak szabad? (Zaj.) Viczián István: Az Omge politizál? Micsoda beszéd az ! Elnök : Csendet kérek ! Batitz Gyula : Senki sem teheti azt a kijelentést, hogy van itt elég. Ezt méltóztassék inkább rábizni azokra a társadalmi rétegekre, melyek egyesülni akarnak, hogy vájjon akarnak-e egyesülni, vagy nem. Senki sem gyámkodhatik olyan módon tömegek felett, hogy önmagának vindikálja a jogot, hogy ő határozza meg, van-e szükség ebben a városban vagy községben egyesületre, vagy nem. En tagja vagyok ennek az államnak és tagja minden ember, aki ebben az országban él és dolgozik. Állampolgári joga minden embernek, hogy a fennálló törvények keretén belül olyan egyesületbe lépjen be és olyan egyesületet alakitson, amilyen neki tetszik és amilyen egyesületben a saját társadalmi és gazdasági helyzetén segíteni vél. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldaloji.) Megbotránkozást váltott ki előbb tlZ cl kijelentésem, hogy.Pest vármegye nem igen sugározza ki azt a kulturális fejlődést, különösen közigazgatási tekintetben, amelyet kisugároznia kellene. Ennek bizonyítására egyetlenegy példát leszek bátor felhozni. Itt van Ráckeve. Békeidőben is megtörtént már Ráckevóvel, hogy betiltották a gyűlést azért, mert a helyiség alacsony. A szolgabíró tehát — nem tudom — annyira óvja a publikum egészségét, hogy szükségesnek tartotta a népgyűlést betiltani, hivatkozással arra, hogy a helyiség alacsony, nincs nagy térfogata és ezzel megfosztott állampolgárokat politikai, egyesülési és gyülekezési jogaik gyakorlásától. Annyira ment ez a szolgabíró a gyülésbetiltások terén, hogy tévedésből egyszer betiltott egy olyan gyűlést is, amelyet szabad térre jelentettek be, azzal az indokolással, hogy alacsony a helyiség, nem engedheti meg ott a gyűlést. (Elénk derültség.) Erdélyi Aladár: Mese! Ott talán elhiszik, de mi nem ! (Felkiáltások a szélsobalóldálon : Sablon ! Blanketta !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Sütő József : Ez a sablon Ráczkevén ! Erdélyi Aladár : A régi Borsszem Jankóból való ! Propper Sándor : Ilyen Borsszem Jankópolitikát csináltak ! (Zaj.) Drozdy Győző : Blanketta volt rá ! Batitz Gyula : De van Báczkevéről egy másik eset is. Ráczkeve járás szolgabirájának körzetéhez tartozik többek között Szigetujfalu is. Szigetujfalun igen sok épitőmunkás van. Amióta a Magyarországi Építőmunkások Szövetsége létezik, — annak 22—25 éve — azóta Szigetujfalun is mindig létezett ennek a szövetségnek ottani helyi csoportja. A kommün bukása után a szakszervezetek kénytelenek voltak az akkori — mondjuk — felelőtlen elemek terrorisztikus magatartása miatt működésüket felfüggeszteni vagy beszüntetni, de amikor megjelent a Friedrich-féle rendelet az alapszabályokkal biró egyesületek működésére vonatkozólag, jelentkeztek ezek a szigetnjfalusi építőmunkások a központnál, hogy tegyük lehetővé, hogy egyesületüket ők is megnyithassák és működésüket tovább folytathassák. Talán mondanom sem kell, hogy ezeknek a tagoknak a szövetségben évtizedes megszerzett jogaik vannak, különböző segélyeket élveznek az egyesülettől, mint nő-halotti segély, tag-halotti segély, munkanélküli segély, rokkantsági, rendkívüli segély és hasonló segélyek, és az alapszabályok értelmében, ha bizonyos időn belül ezek a tagok elmulasztják a járulék fizetését, akkor megvonatik tőlük a segély. így súlyos károsodás éri ezeket a tagokat akkor, ha az egyesülettel szemben fennálló kötelességeiknek bármi okból nem tudnak eleget tenni. Jelentkeztek tehát, hogy állítsuk fel a csoportot, mert továbbra is működni akarnak. Erre mi bejelentettük a ráczkevei szolgabírónak, hogy szigetnjfalusi csoportunk működését újra megkezdi, kértük ennek tudomásulvételét és csatoltuk az alapszabályokat. Erre kaptunk a szolgabirótól választ, hogy ő nem engedi meg. Különböző indokokkal tagadta meg. Azt talán nem kell mondanom, hogy a szolgabírói agyban mindig találhatók olyan indokok, amelyekkel a saját észjárása szerint az elutasítást meg lehet indokolni. (Egy hang jobbfelöl : Talán srófra jár?) Mi a határozatot megfelebbezzük az alispánhoz, a belügyministeriumhoz, de sehol sem találunk orvoslást. Végre azt mondja nekem a központi vezetőségem, hogy menjek ki,
