Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

434 A nemzetgyűlés 30. ülése Wi nak, a visszaélésnek. (Ügy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás és ellenmondások jobb felől.) Propper Sándor : Üzletekre ! Batitz Gyula : Nagyon sok cukrot, lisztet és más ilyen fogyasztási cikket elpanamáznak, sok ilyen cikk elkallódik, és a tisztviselők nem kapják meg azt a kvantumot, amely nekik jár. Számtalan esetben rothadt krumplit kapnak akkor, amikor a protekciós tisztviselők pedig kiváltságokban részesülve a krumpli legjavát és különböző jó élelmiszert kapnak ugyanannál a beszerzési csoportnál. (Zaj.) Hegyeshalmy Lajos: Ez gyanúsítás! Batitz Gyula: Állítom tehát, hogy az állami tisztviselőknek tekintélyes része nem azonosítja magát ezzel a rendszerrel és nem kívánja ezt a kedvezményes ellátást, mert ebben igen nagy ellentétet lát. Hegyeshalmy Lajos: Egyáltalán nem áll ! Batitz Gyula : A tisztviselők maguk is azt szeretnék, hogy ha igenis pénzben kapnák meg a fizetésüket, még pedig olyan összegben, amely megfelel a mai megélhetési viszonyoknak, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Erdélyi Aladár : Ellene nyilatkoztak a tiszt viselők ! Batitz Gyula : Amidőn általánosságban a közgazdasági kérdésekkel foglalkozunk, lehetetlenség ki nem. térnem többek között arra a vádra is, hogy az országban azért olyan nagy a drágaság, mert a munkásoknak magas munkabére az, amely az árakat ilyen magasra szöktette. Ezt az összes újságok irják, ezt hivatalos és hívatlan helyeken hangoztatták s nekünk nem adatott még eddig meg a lehetőség és mód arra, hogy ezzel a váddal szembcszáílva, azt visszautasítsuk és beigazoljuk azt. hogy az nem felel meg a valóságnak. összehasonlítást kell csak tenni az élelmiszerárak és a munkabérek százalékszerü emelkedése között. Akkor meglátjuk mindjárt, hogy amikor az élelmiszereknek az árai 1000,1500, 2000 százalékká] emelkedtek, sőt vannak olyan tárgyak és cikkek, amelyeknek árai tízezer százalékkal is emelkedtek, ugyanakkor, ha megnézzük a munkabérek emelkedését a békebeli árakkal szemben, megállapíthatjuk, hogy igen-igen alatta és mögötte marad ezeknek a százalékos emelkedése az élelmi és ruházati cikkek áremelkedésének. Azt is szokták mondani, hegy a szociáldemokrata izgatók azok, akik a sztrájkot előidézik, a sztrájkra izgatnak, a sztrájkot szítják. Megmondtuk és megírtuk már X esetben, hogy a sztrájk csak egy okozat. Annak, hogy sztrájk egyáltalában létezhetik, mélyen járó gazdasági okai vannak. Beszédem elején mondtam, hogy amilyen az országnak politikai berendezkedése, olyan annak az országnak gazdasági helyzete is. Nevezetesen kimutattam, hogy csak a kiváltságos és vagyon felett rendelkező társadalmi rétegnek volt képviselete ebben az országházban évszázadokon keresztül, s a gazdasági berendezkedés ugyanolyan módon volt felépítve. Nem volt itt ebben a Házban olyan, aki a két keze '. évi július hó 26-án, szerdán. munkájából élő- munkásembereknek társadalmi helyzetét behatóan ismerte volna. Erdélyi Aladár : Nagy tévedés ! Batitz Gyula : Állítom és bizonyítom, hogy nem volt itt olyan ember. Hiszen ma is azt mondja minden gróf és báró, hogy ő ismeri a munkásügyeket és a munkások helyzetét, s mind munkásbarátnak tartja önmagát. Erdélyi Aladár : Ez az ön privilégiuma ! Batitz Gyula : Azonban engedelmet kérek, farkasra bízni a hájvágást, nem vagyok hajlandó. (Mozgás a jobboldalon.) Ugyanazt mondják a munkások is, hogy a munkást ne a munkaadó képviselje a törvényhozásban, hanem magaszőrü társa, munkásember, aki keresztülélte azokat a szenvedéseket, amelyeket minden munkásembernek keresztül kell szenvednie. S épen azért, mert ilyen magaszőrü ember nem képviselhette a munkásügyeket az országházban, csak természetes dolog, hogy itt azok az intézkedések, azok a törvények, amelyek munkásintézmények és munkásintézkedések akartak lenne, . . . Peidl Gyula: Látszólag sem ! Batitz Gyula : ... inkább védelmezték a munkaadói érdekeltséget, mint a munkásérdekeltséget, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Épen ezért a munkásoknak sohasem volt lehetőségük és módjuk arra, hogy a mindenkori megélhetési viszonyokkal arányban kaphatták volna meg a munkájuk után a fizetésüket. Emlékezzünk csak azokra a hatcsos és 20 krajcáros napszámokra, amelyeket a földbirtokosok abban az időben is fizettek. Azt mondják, hogy hja, akkor jobb világ volt, könnyebben megélt a munkás abból a 20 kraj cárból, mint ma akár kétezer koronából. Ez igaz, viszont azonban nem lehet azt mondani, hogy az akkori viszonyok között is kellőkép és tisztességesen voltak fizetve azok a munkások, mert akkor sem tudtak egy öltöny ruhát venni maguknak egész éven keresztül. Erdélyi Aladár: Kérdezze meg tőlük ! Batitz Gyula: Látjuk, hogy munkásemberek, akik kora ifjúságuktól késő vénségükig, amíg csak a koporsófedelet rájuk nem teszik, minden percüket, minden idejüket nehéz, fárasztó munkában töltötték el, soha életükben egy tisztességes öltönyruhát magukravenni nem tudtak. (Élénk ellenmondások és felkiáltások jobb felől : Dehogy nem ! Hamis beállítás ! Tannak, akik szereztek birtokot, házat ! Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Nekik el kellett menniök a Teleki-térre, összevásárolni az ócska ruhákat, amiket a dologtalanok levetettek. (Zaj jobbfelől.) Ezt nem lehet eltagadni, t. Nemzetgyűlés, és épen azért ma is azt mondom, ne tessék a drágaságot a munkások nyakába varrni. Erdélyi Aladár : Senki sem teszi ! Batitz Gyula : Kérem, tisztelet a kivételnek ! En ezt örömmel veszem tudomásul, hiszen én nem akarom a túloldal egyik vagy másik tagjához, vagy az egységes párt összességéhez adresszálni azt, amit e tekintetben mondok, de általánosságban mégis az egész országban ez volt a felfogás ., . Erdélyi Aladár : Soha !