Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

 nemzetgyűlés 30. 'illése 192, Batitz Gyula : ... s ezzel szemben nekünk állandóan védekeznünk kellett, nem itt bent, a nemzet házában, hanem kint a gyűléseken, a piactereken. Erdélyi Aladár : Csak a nagyipari lapok hirdették! Batitz Gyula : Azok is és a földbirtokosok is. Erdélyi Aladár : A földbirtokosok soha í Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bell Miklós : Egyedül a börze az oka, senki más. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor : Tessék megrendszabályozni ! Erdélyi Aladár: Mi akarjuk! Miért nem kérik önök is inkább ezt ? Klárik Ferenc : önök csak emelik a búza árát, mással nem törődnek ! (Nagy zaj jobb felől.) Elnök : Csendet kérek minden oldalon. Propper Sándor : 0:t van a kormányhatalom, tessék megrendszabályozni a börzét ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Ne méltóztassék a szónokot zavarni. Batitz Gyula : T. Nemzetgyűlés ! A munkásokat a drágaság felidézésével vádolni nem lehet és nem lehet a sztrájkokra sem hivatkozni, mert a sztrájkok csak szükségszerű következményei, természetes velejárói a drágaságnak ; ha a vállalkozó, a gyáros, az iparos, a kereskedő, a hivatalfőnök és egyáltalában azok, akik munkásokat alkalmaznak, foglalkoztatnak, nem adják meg nekik a megélhetési viszonyoknak megfelelő tisztességes fizetést, akkor csak természetes dolog, ugyebár, hogy a munkás végső eszközhöz, munkaerejének megtagadásához kénytelen fordulni. Propper Sándor : Ez a munka szabad forgalma! Tankovszky János : Ha a vezérek parancsolják ! (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Batitz Gyula ; A közbeszóló képviselő ártól nem is olyan nagy távolságban ülő Erdélyi Aladár képviselőtársain az imént azt mondta, hogy a túlsó oldalon nem vádolják a munkásokat és az izgatókat ezzel. Ugyebár, igazam volt abban, hogy sokan vannak a t. túloldalon, akik a munkásokat és az izgatókat tüntetik fel a sztrájkok kirobbantóiként. Hát, t. Nemzetgyűlés, ne tessék azt hinni, hogy van a világon olyan ostoba, olyan buta munkásember, aki ne tudná azt. hogy ő csak akkor kap fizetést, ha dolgozik s aki hajlandó volna sztrájkolni akkor is, ha kényszerítő körülmények őt erre nem' befolyásolják. És legyen itt az ellenzék oldalán valaki bármily hatalmas előadói képességű szónok, tudja bár virágcsokorba szedni a szavakat, hiába megy az el a nagybirtokosokhoz és hiába próbálja őket sztrájkra izgatni, amint hasztalan keresné fel ebből a célból a nagyipari kapitalistákat is, nem tudná sztrájkra birni őket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Még ha félisten lenne akkor sem.) Könnyű elmenni a nincsetlenekhez, az éhesekhez, akik érzik, hogy nem kapják meg munkájuk gyümölcsét, kellő ellenértékét ; ezekhez könnyű elmenni, könnyű őket izgatni, mert lelkük mélyén él az engedetlenség és keserűség s náluk legfeljebb csak az útirány NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — II. KÖTET. '. évi július hó 26-án, szerdán. 425 megszabásáról lehet szó. de semmi esetre sem sztrájkra való izgatásról. A sztrájkokat rendszerint a drágaság váltotta ki, tehát egyszersmindenkorra le kell azzal a gondolattal számolni, mintha a munkásokat az egyéni izgatók vinnék a sztrájkokba, vagy mintha a munkások a nemdolgozás iránt való előszeretetből sztrájkolnának. (Felkiáltások jobbfelől : Hát a politikai sztrájkokkal mi van ?) Hiszen önmaguk ellen vétenének a mukások, ha sztrájkolnának ; mert az oktalan sztrájkkal saját magukajt sebeznék, a maguk szájából vennék ki a kenyeret. Ha azonban nincsen más mód arra, hogy azt a szőrös lelkiismeretű kapitalistát, (Derültség jobbfelől) akinek dolgoznak, és aki nem hajlandó a tisztességes munkát honorálni, jobb belátásra birják, akkor vele szemben igenis megengedhető, sőt egyenesen kötelessége annak a munkásnak a végső eszközt is igénybe venni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon, ; felkiáltások : így van az egész világon !) Propper Sándor : Nem mai találmány ! Batitz Gyula : T. Nemzetgyűlés ! A drágaság tehát nem a munkások és magas bére és sztrájkja idézi elő, hanem megfordítva, a drágaság velejárói a sztrájk, a munkások izgulékonysága, és mindazok a nép lelkéből fakadó kirobbanások, ' amelyek valamilyen úton-módon levezetést keresnek. Magyarországon nincs még olyan törvény, amely kötelezné pl. a földbirtokosokat arra, hogy mérleget készitsenek évi jövedéin,ükről. Az ipar ce kereskedelem terén ellenben, amint tudjuk, az ipari és kereskedelmi törvények értelmében kötelesek a különféle vállalatok ilyen mérleget késziteni, kimutatni a nyereséget, a bevételt és kiadást. (Zaj jobbfelől.) Kuna P. András : Azért vannaktitkos alapok ? Elnök: Csendet kérek a Ház minden oldalán. Batitz Gyula : Ebben a kérdésben nem veszünk össze, (Felkiáltások jobbfelől : Másban sem.) mert hiszen én is azt mondom, hogy megvan a törvény, de azt nem hajtják végre ; az ipari és kereskedelmi vállalatok nem mutatják ki az igazi jövedelmüket, a nyereséget eldugják, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) eltagadják, s hogy ez lehető, az a törvény hiányosságára mutat. Annak ellenére azonban, hogy ez a törvény hiányos, ezer és ezer mód adatik még a törvény keretén belül is a visszaélésekre, módot ad arra, hogy pl. a Fürdő-utca sarkán lévő és a Kereskedelmi Bank tulajdonát képező hatalmas nagy palotát, nem tudom, alig pár ezer korona értékben tüntessék fel a mérlegben. Ezer és ezer mód van tehát arra, hogy az igazi jövedelmet eltitkolják, eltagadják, hegy a nyilvánosság elé ne kerüljön. Mégis, ha megnézzük a mai időben is az ipar és kereskedelmi vállalatok évi mérlegét, szembe tűnik, hegy amikor folyton arról ordítanak és sirnak, hogy nincs keresetük, nem tudnak áldozatokat hozni a munkásokkal, az alkalmazottakkal és az állammal szemben, ugyanakkor a rossz viszonyok ellenére is milliókat és milliókat harácsolnak össze, és az eldugdosott összegeken felül is milliónyi jövedelmeket niutatnak ki. 54