Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

4§0 A nemzetgyűlés 30. ülése 192 mívesek, hanem az ipari munkások, kereskedelmi alkalmazottak, szellemi munkások is, épen azért, mert két kezük munkájával és szellemi munkájukka] nem tudták megszerezni maguknak a megélhetéshez szükséges eszközöket. Szomorú jelenség és szomorú történeti megállapítás, hogy épen abból az országból, mely ország büszkén nevezi magát agrárországnak, mely országnak, leginkább szüksége van a dolgozó munkáskezekre, ahol nagy tagokban feküsznek az ezer és tízezer holdas birtokok és százezer holdnyi hosszú évtizedek óta megműveletlen területek vannak, kellett és kell kivándorolnia a munkásembernek, hogy mis országokban keresse meg kenyerét. Ez is azt az élhetetlenséget, azt a helytelen politikát bizonyítja, melyet ebben az országban évtizedeken keresztül űztek. Amennyiben ez a gazdasági lerongyoltság mir a háború előtt is fennállott, annak az oka az akkori politikai viszonyokban rejlett és azért mondom, hogy nem lehet a gazdasági kérdést elkülöníteni a politikai kérdéstől, mert ezek ketten ikertestvérek. A politikai és a gazdasági kérdést egyetemesen, egyszerré kell megoldani. Már több képviselőtársam szóvá tette és törvénytelennek nyilvánította azt a választójogi rendeletet, melynek alapján ezen nemzetgyűlés összeült. Vizsgáljuk csak a régi választójogi törvényt, hasonlítsuk össze azt ezzel a választójogi rendelettel, azután nézzük meg a régi választójogi törvényeknek alapján összeült parlamenteket, azok összetételét és hasonlítsuk össze a mai nemzetgyűlés összetételével és azt találjuk, hegy nagyon kevés különbség van a kettő között. Csak az a különbség a kettő között, hogy a háború előtti parlamentek az akkori rendes törvények alapján jöttek létre, míg ez a nemzetgyűlés egy, a kormány által kiadott választójogi rendelet alapján, melynek azonban nincs törvényes alapja, mert kivételes hatalom, alapján jött létre, és így csak természetes, hogy ezt a nemzetgyűlést szintén törvénytelennek lehet nyilvánítani. De gazdasági téren ugyanazt a jelenséget látjuk, mint politikai téren. Gazdasági téren is a tőkés társadalmi réteghez tartozó emberek vannak itt leginkább képviselve. Itt látjuk, a nagybirtok képviseletét, itt látjuk a kisbirtok képviseletét, a gyáripar képviseletét és ezzel szemben még mindig kisebb számban van képviselve Magyarország lakosságának nagyobbik része, az országnak az a része, mely két keze munkájával keresi meg kenyerét. Emlékszem., hogy Széli Kálmán mint minister egy alkalommal körutat tett és ha jól emlékszem, Somogy megyében megvizsgálta a földterületeket, és amikor hazajött, azt mondotta itt, ebben a házban, vagy talán még a régi Országházban, hogy meggyőződött arról, hogy az ország azé, akié a föld. Ebben a kijelentésben igen sok rejlik, mert ugy látszott .és még ma is ugy látszik, hogy azok, akik vagyon felett és különösen földbirtok felett rendelkeznek, azt gondolják, hogy az ország kizárólag csak az övék, azt gondolják, hogy ebben az országban a '. évi július hó 26-án, szerdán. politikai hatalom birtoklására és gyakorlására kizárólag csak ők vannak predesztinálva. Pedig, ha ebből az országból kivándorolna minden olyan munkás, aki a földet miveli, a gyárat hajtja, az épületeket emeli, aki egyáltalában termelő munkát végez, kíváncsi vagyok, hogy vájjon az a társadalmi réteg, amely az előbb emiitett módon önmagának vindikálja az ország tulajdonjogát, mit csinálna ebben az országban. Biztos vagyok benne, hogy kénytelenek volnának arra az álláspontra helyezkedni, amelyre helyezkedtek a régi honfoglaló magyarok és ezek utódai, akik külországokból voltak kénytelenek embereket betelepíteni, akik nekik a munkát elvégezzék. Hogy pedig ez be ne következzék, érdekében áll épen a hazafiasság szempontjából annak a társadalmi osztálynak, mely birtokolja ebben az országban a földet, a gyárat és mindazt az objektumot, mely nemzeti tulajdon és nemzeti kincs, hogy olyan közgazdasági életet teremtsenek ebben az országban, mely lehetővé teszi minden dolgozó társadalmi rétegnek, minden dolgozó embernek tisztességes megélhetését. Bár sohasem dicsekedhetett ebben az országban a munkásember azzal, hogy jól megélhet a keresményéből, de állitom, hogy soha olyan nyomorúságos életviszonyok között, soha olyan le~ rongyoltságban nem élt a munkásember ebben az országban, mint napjainkban; (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) soha ugy el nem tolódott a nyomor és a jólét ebben az országban, mint ma. Az egyik oldalon látjuk a hihetetlen nyomorúságot, szenvedést, kényértelenséget, ruhátlanságot, a másik oldalon pedig a semmittevők hihetetlen tobzódását. Ha megnézzük a kávéházakat, à színházakat, az éjjeli lebuj okát és mulatóhelyeket, (Ugy van! Ugy van!) olyan tobzódást még ebben az országban nem láttunk, mint manapság. Eőri-Szabó Dezső: Meg kell nézni Siófokot, mi megy ott végbe ! Peidl Gyula : Balatonföldvárt ! Batitz Gyula : Egy-egy éjszaka százezreket, milliókat pocsékolnak el habzó borok mellett és félmeztelenre vetkőztetett hölgyek társaságában olyan emberek, akik, amióta ebben az országban élnek, soha egy körömfeketényi hasznos munkát nem végeztek. (Ugy van! Ugy van!) Ezzel szemben, ha elmegyünk a munkáslakta lebuj okba, kunyhókba, a penészvirágot és penészgombákat hozó nedves lakásokba, ha megnézzük a falvak lakóit, olyan nyomorúságot látunk, melynek láttára el kell képednie minden olyan embernek, aki az embert egyáltalában föléje helyezi az állatnak. Ha pedig ez igy van, akkor itt a nemzetgyűlés házában mindenkinek, tartozzék az bármilyen társadalmi osztályhoz, keresnie, kutatnia kell a módját és lehetőségét annak, hogy hogyan lehetne ezt az abnormális állapotot megszüntetni. Erre •nagyon sokféle mód és alkalom kínálkozik. Az ellenzéki oldalon már igen sokszor -felme* mit az a kívánság, hogy a kormány keressen módot és lehetőséget a munka nélkül csatangoló munka-