Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

A nemzetgyűlés 29. ülése 1922. évi július hó 25-én, kedden. 387 Szóval nem a nyomorúság, nem a nélkülözés, nem a koldusbot melegágya a szociáldemokráciának, hanem az osztályhelyzet tiszta felismerése, az emberiség legszebb és legkulturálisabb viszonyainak helyes megitélése, ez a szociáldemokrácia. Nekünk tehát nincs szükségünk arra, hogy a munkásság nyomorogjon, sőt ellenkezőleg, mi jólétet akarunk juttatni a munkásságnak és meg vagyunk róla győződve, hogy egy lelket sem fogunk elveszteni, ha a munkásság jólétbe jut is. Igen t. Nemzetgyűlés ! A marxi osztályharcot egyébként ebben az országban sokkal élesebb formában hirdetik à munkaadók hivatalos szervei, mint a munkásság. Ha önök fáradságot vennének maguknak és elolvasnák például a Gyáriparosok Országos Szövetsége hivatalos lapjának, a Magyar Gyáriparnak február 1-én megjelent számát, akkor meg tudnák állapitani azt, hogy ha a Népszava irta volna azt, amit a Gyáriparosok Országos Szövetségének hivatalos lapja akkor irt, az ügyész bizonyára mindjárt korán reggel elkobozta volna. Bátor leszek ebből a lapból egy passzust felolvasni. Azt mondja a Gyáriparosok Országos Szövetségének hivatalos lapja február 1-jei számában (olvassa) : »Két ellentétes törekvés összeütközéséről van szó : az egyik a tőké, amely termelési költségeinek alacsonyan tartására törekszik, a másik a munkáé, amely magas bérekben és ezzel a munkásság emelkedő életstandardjában a termelési költségek terhére igyekszik magának előnyöket biztosítani. A két törekvés között azután az egyensúlyt nem az hozza létre, hogy a szembenálló feleknek sikerült egymást meggyőzniök, hanem kizárólag az, hogy a mindenkori gazdasági, esetleg világgazdasági konstelláció az egyik felet erősebbé, vagy gyöngébbé teszi, és ezzel az egyik, vagy a másik fél kezébe adja azokat a hatalmi eszközöket, a sztrájk jogát, vagy az üzemkorlátozás kényszerűségét, amelyek eldöntik a kérdést.« Milyen kemény szavak ezek, milyen marxi osztályharcos megállapítások. Mint előbb mondtam, ha ezt a Népszava irta volna, lázitás és izgatás lett volna, mig ha a gyáriparosok lapja irja, akkor rendben van. Pedig a gyáros urak, a nagytőkés urak nemcsak irnak, hanem cselekszenek is igy. Meg vannak a hatalmi eszközeik is arra, hogy amit ők abban a lapban irnak, azt meg is tegyék. (Zaj.) Mi teóriákban mozgunk, mi a Népszavában hirdetjük az igazságot, de hogy azt a gyakorlati életbe átültessük, ahhoz hiányzanak gyakorlati eszközeink. De a gyáriparosoknál ez gyakorlat^ nem teória csupán, nemcsak egy szebb jövő előkészítése, mint ahogy mi igyekszünk a munkásság részére a szebb jövőt előkészíteni. Azok nagyon is reális emberek, nem idealisták, mint mi. Nem szeretnek önzetlenül dolgozni. Ezt az agrárius uraknak mondom, hogy lássák, hogy mi nemcsak a földbirtokkal szemben, hanem a nagytőkének bármely fajtájával szemben, a nagyiparral szemben is igenis az osztályharc alapján állunk. Nem olyan ez az osztályharc, amint előbb, beszédem elején is emiitettem, hogy mi akarunk az ő helyükre kerülni, hanem mi csak azt akarjuk, hogy elnyomók és elnyomottak ne legyenek, hogy üldözők és üldözöttek ne legyenek, hogy minden ember, bármely osztályhoz, bármely népkategóriához tartozzék is, a becsületességének, képességeinek, munkájának révén érvényesüljön. Azt akarjuk, hogy azért, mert ilyen vagy olyan politikai meggyőződése van valakinek, ne internáltassék ; azt akarjuk, hogy börtönbe csak az kerüljön, akire a biróság kontradiktórius eljárás során, tanuk kihallgatása után mondotta ki a bűnösséget. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Dd mindaddig, mig itt pDlitikailag üldöznek bennünket, és a mi elvtársainknak százai és ezrei sinylődnek a börtönökben, a mi meggyőződésünk szerint ártatlanul, mindaddig meg nem nyugodhatunk. Mert ha vannak is közöttük eltévelyedettek, akik talán túllőttek a célon, tegye minden ember keíét a szivére ebben az országban és mondja ki a mea culpit, mert nagyon sokan vannak a sokkal bűnösebbek, akik elhelyezkedtek a fehér korszakban, akik előbb vörösek voltak, azután fehérek lettek, (Felkiáltások a jobboldalon : Ez is igaz !) akik jól tudtak alkalmazkodni s olyanok voltak, hogy egészen drasztikusan fejezzem ki magamat, mint a vadászkutyák : jó orruk volt ; és nem tűrhető, hogy valaki csak azért, mert becsületesen kitartott egy bizonyos irányzat mellett, ezért, mert azt mondja, ha túl is lőttem a célon, én szociáldemokrata voltam és vagyok, csak azért elzárják és megfosztják a szabadságától birói Ítélet nélkül. Azt mondják az internálásoknál, hogy bűncselekmény hiányában internáltatik. Ez valóságos terminus technikus lett, amelyen egész Európa sirva nevet, hogy ilyesmi lehetséges. Hogy egyébként ez a j ogrenddel kapcsolatos ügy, arra nézve felolvasok egy kis passzust. Eredeti, német nyelven leszek bátor az igen tisztelt nemzetgyűlés engedelmével elolvasni. Csak két mondatról van szó, hogy azzal ne gyanusitsanak, hogy elferdítem.. Nem a Bécsi Magyar Újságban, sem a Jövőben, nem a Rote Fahne-ban, a bécsi kommunisták lapjában, hanem egy kapitalista lapban, a Neue Ereié Presse nevű világlapban jelent meg ez a cikk. (Zaj a jobboldalon.) Bell Miklós : Ojjé ! Pikler Emil: Ne tessék ojjézni, mert ez az egyedüli a külföldi lapok közül, (Felkiáltások a jobboldalon : börze-lav !) amely a legtöbb szimpátiát és megértést tanúsított önökkel szemben, a mai kormányrendszerrel szemben. Az erzsébetvárosi robbanás után három héttel a Neue Ereié Presse hosszabb cikket irt. Hedry Lőrinc : Sugalmazottat ? Pikler Emil : Nem akarom az egészet felolvasni, csak két mondatot, amely jellemzi a helyzetet, (Olvassa) : »Wie einst im Mittelalter vor den Mauern der Klöster der erhobene Arm der weltlichen Garechtigkeit kraftlos niedersank, so jetzt im modernen Ungarn, die Hand des Gssetzes vor den verschlossenen Türen terroristischer Organisationen zurückzuzucken genötigt ist.« (Mozgás.) 49*