Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

A nemzetgyűlés 29. ülése 1922. gabona ára egyszerre 6000 koronára ugrik fel, hogyan adja oda az a gazda gabonáját 600 koronáért? Mondjuk, a malom kapott a háború előtt egy vagon szenet 120 koronáért — akkori valutában — és ezzel szemben ma egy vagon szén ára 35.000 korona. Miért nem beszélt arról a t. képviselőtársam, hogy hasson oda a kormány, hogy az a malom kapjon olajat, szenet, szijat és mindent, ami az üzemhez szükséges olcsóbb árban? De hogy azt, amivel előállítja a terményeit, szabad kizsákmányolás mellett legyen kénytelen megvásárolni, a saját terményeit pedig ingyen dobja oda, ez lehet bizonyos kicsiny társadalmi körnek kedves téma, de ez hasonlít a kommunizmushoz, ahhoz a jelszóhoz, hogy »minden a mienk«. Drozdy Győző: Igaza van! Tankovics János : Ugy nem alakulhat ki a polgári jogok tiszteletben tartása, hogy azt a cikket, amellyel a gabonát előállítja, azt megvásárolhatja olyan magas áron, amilyet csak kérnek, a r

gabonát pedig elviszik tőle 600 koronáért. Én nem igen szoktam közbeszólni, de nem voltam képes hallgatni, amikor Fábián Béla képviselő ur ezt ugy adta elő, mint a kormány elhibázott dolgát. Én azt mondom, mindenki szabadon rendelkezzék az ő tulajdonával, produktumával, de hogy a főváros azt kiabálja, hogy amit gabonában és jószágban termel az ország, azt maximálni kell, amit viszont a város termel, azt drágán kell adni, ez helytelen. Amikor nekem nincs egyebem, mint a műhelyem, amelyből élek, tehát iparosember vagyok: meg kell mondanom az igazságot, hogy van olyan fontos, vagy talán fontosabb az, amit a falu közönsége termel, mint amit a város termel. Nagy Ernő: Sőt fontosabb! Sokkal fontosabb ! Tankovics János : De ha ilyen fontos, akkor« miért bánnak igy vele ? Azért, mert itthon terem ? Amit behoznak az országba, azt drágán kell megfizetni, és ami itthon terem, azt adjuk oda ingyen ! Akkor erre azt mondják, hogy a kivitel nem fontos. Csodálatos, s mert hiszen a legelemibb dolog, hogy ha egy családnak csak kiadása van és bevétele nincs, annak tönkre kell mennie. Ha egy országnak csak kiadása van és bevétele nincs, annak az országnak is tönkre kell mennie. Az ország érdeke tehát az : sokat produkálni és lehetőleg sokat exportálni, hogy kívülről is kapjunk életerőt. Az nem helyes felfogás, hogy nem kivinni. Ezeket kívántam Fábián Béla képviselő ur tegnapi beszédére válaszolni. A B-listákra került tanítókról fel keli említenem, hogy belátom, hogy lehetetlen helyzetben van az állam, és sajnálom minden embertársamat, ha hivatásától meg kell válni, amikor nem akar megválni, de ki kell jelentenem, — ós nem hiszem, hogy ez csak egyéni érzésem ós felfogásom volna — tanítóból soha sok nem évi július hó 25-én, keddsn. 363 lehet. Én nem. értem, hogy tanítót egyáltalán el kelljen bocsátani, hiszen tanítóból soha sok nem lehet és különösen nem Magyarországon, ahol 120 — 130—150 gyermek jut egy tanítóra. Talán 40—50 gyermek nagyon elég egy tanítónak, és amikor ilyen nagyszámú gyermekkel kell foglalkoznia, akkor tanítót elbocsátani: ezt igazán nem értem és ezt szerencsétlenségnek tartom a nemzet szempontjából. Arra szeretném kérni a kormányt, hogy legalább vegye revízió alá a tanítókat, s ha talán 40 éve szolgáló tanítókat el is bocsátanak, 4—5 éve kinevezett fiatal tanítókat ne bocsássanak el, mert ezt a legnagyobb mértékben helytelenítem. Tudom azt, hogy a sajtó a hetedik nagyhatalomnak tartja magát. Epen ezért nemzeti szempontból szükségesnek tartom foglalkozni vele. A sajtónak szabadnak, függetlennek kellene lennie, de a nemzet igazi közvéleményét is kellene kifejeznie. Ezzel szemben, sajnos, — bár igen t. újságíró barátaim nem köszönik meg nekem, hogy támadom őket — a nemzet jól felfogott érdekében kötelességemnek tartom megmondani, hogy bár teljes tisztelet a kivételnek jobbról és balról, azonban nem mindegyik tartja be azt, hogy igazi közvélemény legyen, hanem ha akar ugy ír, hogy hideg, ha akar ugy ir, hogy meleg, nem akarom mondani, ahogyan megfizetik. Kabók Lajos: Pedig mondhatná! Tankovics János : Pedig ha valaha, ugy ma volna ennek a nemzetnek legnagyobb érdeke, hogy a sajtó a legprecízebben, a leghamisitatlanabbul tájékoztassa a nemzetet és a külföldöt arról, hogy milyen az ország helyzete. Horváth Zoltán: Igazságot irjon! Tankovics János : Amikor ezt nemzeti szempontból bátorkodom felhozni, arra kérem a sajtó minden egyes tagját, hogy félretéve egyéni és különösen üzleti érdekeket, bosszút, — még az se legyen ok, hogy a sajtó munkására valaki megharagszik és erre azt válaszolja, hogy majd kipécézlek, mert ez óriási gyarlóság . . . Horváth Zoltán: A Szózatnak mondja! Tankovics János: ... arra kérem a sajtót, hogy tisztán a nemzet közérdeke szempontjából irjon és legyen a sajtó a nemzet igazi közvéleménye. A királykérdésben a múlt cikluson kifejtettem álláspontomat. Ahhoz sem hozzátennivalóm, sem abból elvennivalóm nincs. Arra kérem azonban a nemzetgyűlést, amint tegnap Gömbös Gyula képviselő ur is tette, hogy ezt a kérdést ne bántsuk, hagyjuk későbbre. Vázsonyi Vilmos: Hát miért bántják? Tankovics János : Különösen arra kérem a nemzetgyűlést és a nemzet minden egyes fiát, — bár nem akarok senkit meggyanúsítani — hogy egyéni érdekből semmit se tegyen. En félek, hogy itt olyan gondolatok is kisértenek, hogy ki fog majd a királyi palást fényében sütkérezni. Ez helytelen és a nemzettel szemben bűnös gondolat. Tessék szem előtt tartani, hogy 46*