Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

'2. évi július hó 25-én, kedden. 364 A nemzetgyűlés 29. ülése 192, mi a nemzetnek a jól felfogott érdeke, és ha azt tartják szem előtt, akkor feltétlenül mindenki arra az álláspontra fog helyezkedni, hogy a királykérdést ma még ne feszegessük. (Helyeslés jobb felöl.) Ezekben kívántam megjegyzéseimet elmondani. A kormány iránt teljes bizalommal vagyok; az indemnitást országos érdekűnek tartom, azt elfogadom. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök'. Szólásra ki következik? Petrovits György jegyző : Haller József ! (Felkiáltások; Nincs itt!) Ősik József! (Nincs itt!) Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Röviden szólalok fel, mert teljesen kilátástalannak tartom ezt a vitát. Ugy látom, hogy a többség teljesen érzéketlen velünk szemben és nincs kilátásunk arra, hogy felszólalásainkkal a többséget bármi tekintetben is meggyőzni tudjuk. De röviden szólalok fel azért is, mert egyhónapi csendes megfigyelésemből azt a következtetést vontam le, hogy megint előállt a régi helyzet, amely a múlt nemzetgyűlésen volt, hogy a magyar nemzet sorsa nem a nemzetgyűlés üléstermében dől el, hanem sokkal inkább titkos társaságoknak elnöki választmányi ülésein. (Mozgás. Egy hang a jobboldalon : Talán a páholyokban !) Amikor felszólalok, mint a berettyóújfalui kerület képviselője szólalok fel, de nem tudom, hogy vájjon nem több joggal beszélhetnék-e én ebben az ülésteremben, mint a szalárdi csonkakerület képviselője. Mert az, hogy ebben a kerületben 72 szavazattal kisebbségben maradtam még mindig nem győzött meg engem arról, hogy én ott elvesztettem volna a választók többségének bizalmát, ... Kováts-Nagy Sándor: Pedig elvesztette! Szilágyi Lajos : . . . és szent az a meggyőződésem, hogy sokkal inkább jogom volna ebben az ülésteremben felszólalni a szalárdi csonkakerület, jelenleg kismarjai választókerület képviselője gyanánt. Az a terror, az az erőszak, az a pénz, az a demagógia, amely velem szemben ebben a kerületben is érvényesült,. . . Kováts-Nagy Sándor: Semmi terror nem volt ott! Szilágyi Lajos : ... a mandátumot ebben a kerületben elrabolta tőlem, de mindazonáltal belső meggyőződésem az, hogy sokkal .inkább tekinthetem magamat e kerület képviselőjének. A kormánnyal szemben való álláspontomat már a választások előtt leszegeztem. Véleményem szerint a kormánynak az 1920 : I. te. rendelkezése értelmében nem volt joga ahhoz, hogy a választójogot újból és pedig rendeletileg szabályozza. Véleményem szerint a kormány, ha ennek a törvénycikknek rendelkezései vagy intenciói tekintetében kétségei voltak, köteles lett volna még a régi Nemzetgyűlésen határozatot provokálni a vitás kérdéseket illetőleg. De még ha ezt el is mulasztotta a kormány, akkor sem volt joga ahhoz, hogy jogfosztó rendel ettél lépjen fel. Ebből kifolyólag ón mindazokat a választási rendelkezéseket, amiket a kormány kiadott, elejétől végig, kivétel nélkül törvényteleneknek tartom és törvénytelennek tartom az igy egybegyűlt gyülekezetet is, mint alkotmányozó nemzetgyűlést. (Felkiáltások jobbfelöl : Akkor minek jött ide?) Nekünk a kormánnyal szemben a kormány eljárása folytán három utunk lehetett. Az egyik az, hogy aktiv ellenállást szervezünk a zsarnoki módon fellépő kormánnyal szemben. Kováts-Nagy Sándor: Nem lett volna kivel ! Szilágyi Lajos: Megtettük volna. Meg volt a kellő légkör ehhez, de magasabb államérdekek tartottak bennünket vissza attól, hogy aktiv ellenállással lépjünk fel a zsarnoki önkény ellen. A másik ut, amely rendelkezésünkre állott, a passzív rezisztencia álláspontja volt. Ebbe nem tudtunk belemenni abból az okból, mert... Kováts-Nagy Sándor: Nem jöttek volna be ide! Szilágyi Lajos: ...az ellenzéki pártok e tekintetben nem tudtak egyöntetű megállapodásra jutni. (Felkiáltások a jobboldalon : Hála Istennek !) A harmadik álláspont volt, hogy elveinknek fentartása és ama jelszó mellett, hogy mentsük meg, ami menthető, a választásba a zsarnoki rendeletek ellenére is belementünk. Mi ezt az utóbbit választottuk. Szabó Sándor : A jobbik eszeteket vettétek elő! Sándor Pál : Nekünk mindig megvan a jobbik eszünk, csak nektek is meglenne ! Szabó Sándor: Kételkedem! Szilágyi Lajos: Nekem az az álláspontom és érzésem volt, hogy ugy megyünk bele a választásokba, mint ahogy az elszakadt, a megszállt részeken élő magyarok mennek a választásokba az ott uralkodó zsarnoki önkénnyel szemben. Ha a t. kormány a választásokon legalább a saját jogfosztó rendeleteit megtartott volna, akkor is mi győztünk volna, mert a bizalom és a többség határozottan a kormánnyal szemben és az ellenzéki pártok mellett nyilatkozott meg. Kováts Nagy Sándor: Amint látszik! Sándor Pál : Ezt csak nem lehet letagadni ! Szilágyi Lajos : Ha mi többségre jutottunk volna, első teendőnk természetszerűleg az lett volna, hogy ez a most itt ülő gyülekezet feloszlattassék és a törvényesített Friedrich-féle választójog alapján hivassék egybe a második alkotmányozó nemzetgyűlés. Kováts-Nagy Sándor : Törvényesítsük ezt is ! Szilágyi Lajos: A többséget azonban önök ragadták magukhoz ! Kováts-Nagy Sándor: Kaptuk! Szijj Bálint: Akkor törvényes volna a parlament, ha többséget kaptak volna?