Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-29
360 A nemzetgyűlés 29. ülése 1922. évi július hó 25-én, kedden. — hiszen a képviselő urak is szoktak a népgyűléseken beszélni — és ne beszéljünk olyan értelemben, hogy ne dolgozz a burzsujnak, mert a munkás nem annak dolgozik, hanem önmagának és a nemzetnek. De nem akarok ezzel a tárggyal hosszasabban foglalkozni. A választásokról is akarok néhány szót szólni, mert ehhez a kérdéshez igen sokan hozzászólottak. Különösen Horváth Zoltán t. képviselőtársunk képes volt négy óra hosszat beszélni arról, hogyan választották meg. En helytelennek tartom, hogy eztide hozták, azonban ebben igazolni akarom a mélyen tisztelt kormányt, amellyel szemben — amint beszédem elején kijelentettem — bizalommal vagyok. Nincs egészen igazuk a túloldalon ülő t. képviselőtársaimnak, amikor a kormányt nem tudom, mivel vádolják. Én is hivatalos jelöltje voltam pártomnak és mégis az egész hivatalos végrehajtó hatalom ellenem volt, mindenfélét elkövetett ellenem. Szilágyi Lajos : Hogy lehet az? Tankovics János: Majd megmagyarázom. Epen a túloldalról hangoztatják ma olyan sokat a jogrendet. Ezt mi is hangoztatjuk, mi is akarjuk, mi is azon dolgozunk. Ebben én igazságot látok. De annak a szolgabírónak is van elvi meggyőződése, . . . Nagy Ernő : Van, de nem követheti ! Tankovics János : Ha pedig van, akkor csak a kormányt igazolja, hogy nem nyomta, nem ütötte agyon, nem függesztette fel a szolgabírót, hanem azt mondotta, gyakorold jogodat, ahogyan akarod. Nagy Ernő : Ilyen főispán nem akadt ! Tankovics János : Az én választásomból ezt a konzekvenciát vontam le. En még a főbíróra sem haragudtam. A jegyzőnek megmondottam : ti maradjatok a főbírótokkal, nem kívánom, hogy a mandátum miatt bajotok legyen. Nagy Ernő: Mese ez! Gr. Hoyos Miksa : Igaz ! Tanúskodom ! (Zaj.) Cserti József (közbeszól. Zaj). Elnök : Kérem Nagy Ernő és Cserti József kép-viselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Kérem az ezen oldalon ülő képviselő urakat is, szíveskedjenek csendben lenni. Méltóztassék folytatni. Tankovics János : T. képviselőtársam azt mondja, hogy mese. Ez valóság! Nézze, kedves képviselőtársam, én iparkodom minden képviselőtársammal szemben, pláne ha felszólal, még inkább, ha első beszédét mondja, csendben viselkedni, én nem szólok közbe egy szót sem. Most t. képviselőtársam azt mondja, hogy ez mese. Nagy Ernő : Altalánosságban mondom. Nem a képviselő úrra értettem. Tankovics János: Be tudom bizonyítani. Hogyan is jutnék arra a gondolatra, hogy egy mesét mondjak mint igazat. Nem mese ez, hanem valóság. Ezt azért hoztam fel, hogy rámutassak, hogy nem ugy van az, amint t. képviselőtársaim mondják, hogy a kormány ilyen nagyon felrúgta a törvényt. Sőt ebben az nyilvánult meg, hogy a kormány tisztelte annak a szolgabírónak, jegyzőnek, általában a hivatalos közegnek polgári jogát és szabadságát. Velem törtónt meg ez, a hivatalos jelölttel szemben, Cserti József: Azért, mert igazi kisgazdapárti képviselőjelölt volt! Tankovics János : A kisgazdapártnak vagyok tagja, a vezéreim : nagyatádi Szabó István és Bethlen István gróf. Követem őket az ország jól felfogott érdekében és követném őket akkor is, t. képviselőtársam, ha a legigazságtalanabb módon támadnának vagy bántanának meg engem, ellenben támogatásom feltétele az, hogy az ország jól felfogott érdekét szivükön viseljék. Nem az a lényeg, hogy velem hogy bánnak a választáson, hogy megválasztanak-e engem vagy megbukom-e. Az a fontos, hogy a kormány az ország és a nemzet jól felfogott érdekében dolgozzék. (Helyeslés jobbfelöl.) Es erről kormányunk részéről meg vagyok győződve. En tehát nem tartom sérelemnek, hogy a kormány velem szemben nem exponálta magát és hogy a főbírót nem függesztette fel. Épen azért igen csodálom azt, hogy a választások előtt egy-két képviselőtársara átjött ide a mi táborunkba talán egy vagy két hétre és mert hasonló eset történt az illetővel és mégis meg lett választva, már áfc is ment a túloldalra. Cserti József: Jól tette. Szomjas Gusztáv: Ez a politikai morál! Cserti József : Még jönnek többen is ! (Zajés felkiáltások jobbfelöl •' Odavalók ! Renegátok !) Tankovics János : Én nem abból a szempontból mondom, hogy nem tették jól, mintha talán nagyon megcsappant volna a táborunk, hanem azért, mert ez sajnálatos tünet. Nekem az a szent meggyőződésem, hogy ha én egy elvet az ország és a nemzet jól felfogott érdekében át- és átérzek és én azt az elvet, annak gyakorlását ebben a táborban találom meg, akkor az a körülmény, hogy a kormány, a főispán vagy főbíró velem szemben a választásokon állást foglalt, nem ok arra, hogy azt a tábort elhagyjam. Mert ez igazi babaruhajátszás volna, amely nem való a nemzet szent csarnokába. (Helyeslés jobbfelöl.) Én ezt is szomorú tüneménynek látom, és akkor, mikor magammal ezt bizonyíthatom, akkor jogom van efelett kritikát mondani. Nem áll tehát, tehát nem igaz, hogy a kormány itt illetéktelen befolyást gyakorolt, és az sem igaz, hogy Gömbös Gyula képviselőtársam ebben diktátori szerepet vitt volna v Miért nem diktátoroskodott énmellettem? Én a kormánypártnak voltam a hivatalos jelöltje (Felkiáltások jobbfelöl: Voltak többen is !) és — őszintén megmondom — nagyatádi Szabó István pártjának 14 év óta önzetlen