Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

A nemzetgyűlés 29. illése 1922. munkása vagyok. Miért nem exponálta magát mellettem ? És ennek ellenére ezt az elvet vallom hűséggel, mert nemzetem és hazám érdekében kötelességem," hogy helytálljak. Amikor tehát én mindenki elvét tisztelem és becsülöm, nem tartom helyénvalónak, hogy szegre akasszuk ilyen mellékes okokból az elmeket és átmenjünk innen oda vagy átjöjjünk onnan ide. (Helyeslés. Felkiáltások jobbfelől : Köpönyegforgatók I) Tisztelt Nemzetgyűlés ! En emiitettem az előbb, hogy 17 éves koromban kerültem mint iparossegéd Budapestre- .Tudom, némelyek mosolyognak rajtam, de én sohasem tagadom el sem hitemet, sem származásomat, sem társadalmi osztályomat, sem munkakörömet, sem élethivatásomat. Mint ilyen akkor sem tartottam az akkori hivatalos szociáldemokrata vezetőséggel, illetve szervezettel és ma is egészen őszintén, teljes tisztelettel embertársaim s különösen munkástársaim iránt kijelentem, hogy az álláspontjukat a lehető legrosszabb álláspontnak tartom. Hiszen a szociáldemokrata pártnak, ha jól tudom, egyik legfontosabb program m pontja az, hogy mindig forradalmi alapon áll. Ez nem. lehet jó. Ha forradalmi alapon ki lehet valamit vivni, talán ki lehet vivni azt forradalom nélkül is. Ez talán mégis jobb és a nemzetre is jobb lenne. De akkor, amikor igy tudom — igy hallottam ezt egyszer Szabados Sándortól Kaposváron —, hogy forradalmi alapon áll a szociáldemokrata párt, akkor, sajnos, el kell ezt fogadnom. Mert akármit mondanak igen t. képviselőtársaim, én a kommunizmus után nem egy munkást szabaditottam ki, sem kettőt, sőt volt olyan, akit kétszer egymásután szabaditottam ki. Peidl Gyula: Bűnösök voltak? Tankovics János : Kun Béla bűnös volt, de azok a szegény munkások félre lettek vezetve. Peidl Gyula: Akkor miért kellett kiszabadítani őket? Tankovics János : Mert résztvettek abban a nemzetet és országot romboló munkában. Arról, hogy miért kellett, beszélhetnénk. Hogy a törvény nem tudása, nem vétetik figyelembe, ezt tudja a képviselő ur, tudnia is kell, mert hiszen ministerelnök volt. De mégis odamentem és azt mondtam : felelek érte, felelek értök, tessék kiengedni, mert önhibájukon kivül kerültek ide. Távol áll tőlem, hogy ellenszenvből beszéljek. De hiába mondják t. szociáldemokrata képviselőtársaim és hiába mossák kezüket, a forradalomnak, a kommunizmusnak bekövetkeztében határozottan részük volt. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Nagy részöh ! A szélsőbaloldalon : Csak a háború volt az oka!) Ezt nem lehet tagadni! Peidl Gyula: Mindenkinek része volt! Tankovics János : Kár volt igen t. képviselőtársaim tüntetésképen azzal a kedves, egyébként oly ártatlan virággal jönni be ide a Házba, mert meg vagyok győződve, hogy t. képviselőtársaim is, mikor magukba szállnak, arra a tudatra jönnek, hogy ennek a nemzetnek jól felfogott NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1022—1926. — II. KÖTET. évi július hó 2o-én, kedden. 361 érdekében kell munkálkodni. Kár volt tehát azzal az ártatlan virággal tüntetésszerüen emlékeztetni minket a kommunizmus színére. Batitz Gyula : A virágnak megtiltani nem lehet! (Zaj.) Tankovics János : Igaza van, de ne tüntetésre használják fel ! Vanczák János: Hát Prónayéknál jó a fehér virág ? (Nagy zaj.) Tankovics János : A szociáldemokrata párt olyan erősen van szervezve, hogy a munkásságnak — nem akarok tévedni a számokban — 50°/o-a, ha nem is akarna a szervezkedés folytán deferálni, de muszáj neki : ez igy van, nekem is vannak munkásaim, tehát tudom. Én megmondom nyíltan, hogy nem a munkásság érdekében történik minden és nem a munkásság érdekében történnek ma sem a sztrájkok ; akárhányszor nem is akar a munkásság sztrájkolni, hat, vagy nyolc óráig dolgozni, — érdeklődtem a gyárakban, vannak ott nekem is jó barátaim, — hanem a központi vezetőség ráparancsol s akkor annak ugy kell lenni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az a fő, hogy ha a munkateljesítmény kevesebb is, az igen t. munkásvezérek időrőlidőre fentarthassák pozíciójukat. Ezért sztrájkot rendeznek, a munkásságnak odadobják mint a koncot, hogy íme ezt küzdöttük ki, a végeredmény pedig az, hogy a munkásság harminc év óta mind sanyarúbb és nyomorúságosabb helyzetbe került. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Csodálatos dolog, hogy mennyire vitte a dolgot a szociáldemokrata párt, mely mintegy állam lett az államban. Csodálom, akár az egyik, akár a másik kormánytól, hogy ezt tűri, hiszen egyik t. képviselőtársam nyíltan azt mondta itt, hogy mi lesz az üzemi alkotmánnyal ? r (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Uj szó !) Én megértem azt, hogy van szociáldemokrata párt s ha valaki a párt elvét vallja, oda beiratkozhassak, fizethessen tagsági díjat. Rendben van. Azt azonban, hogy egy munkást csak azért, mert nem tagja a szociáldemokrata pártnak, mert nem akarja az adót fizetni és elvenni kis gyermekeitől azt a pár fillért, ami kenyérre kell, de dolgozni mégis akar, kiverjék abból a gyárból, megérteni nem tudom. Nem tudom megérteni, ' hogyan lehet egy polgár jogát és szabadságát igy korlátozni. Kováts-Nagy Sándor: Numerus clausus! Kabók Lajos : Ehhez a kérdéshez hozzáértés kell! Anélkül nem lehet elbírálni! Erdélyi Aladár: Maguk értenek hozzá? Kabók Lajos: Először meg kell tanulniok! (Zaj a jobboldalon.) Kuna P. András: Hol a munkaszabadság ? Elnök : Kérem Kabók Lajos képviselő urat, szíveskedjék a házszabályokat megtartani. Méltóztassanak csendben lenni képviselő urak! Sütő József: Legalább egy előadást jöjjön csak meghallgatni a munkabéreket illetőleg, 46