Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-29
A nemzetgyűlés 29. ülése 1922. évi julius hó 25-én, kedden, G aal Gaston, Scitovszky Béla és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Hé belt Ede mentelmi ügyi bejelentése. — Az 1922/23. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Zsitvay Tibor sürgős interpellációja a nyugatmagyarországi események tárgyában. — A minister válasza. — A jegyzőkönyv hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, gr. Bánffy Miklós, gr. Klebelsberg Kunó, Kállay Tibor, Walkó Lajos, Belitska Sándor, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 órakor.) Elnök ". Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Hébelt Ede jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Bartos János jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom 2, 7) folytatólagos tárgyalása. Hébelt Ede : Mentelmi jogom megsértésének bejelentése címén kérek szót. Elnök : A házszabályok 188. §-a értelmében a képviselő urat a szó megilleti. Méltóztassék. Hébelt Ede : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztatnak emlékezni arra, hogy mikor Sopron városának képviselőjelöltjeként léptem fel, rendőri felügyelet alatt állottam, és pedig egy olyan tény miatt, amely miatt a rendőri felügyelet elrendelhető sem lett volna. Épen ezért t. ellenjelöltemet, az akkori belügyminister urat, Klebelsberg gróf urat nyilt levélben felszólítottam arra, hogy a rendőri felügyelet alól oldjon fel és tegye lehetővé számomra azt, hogy programmbeszédemet megtarthassam A belügyminister ur ennek a kérelmemnek nem tett eleget, amit én nagyon illojális magatartásnak tartottam s azért őt a külföldi közvélemény rendkívül el is Ítélte. Ez azonban mind a múltra tartozik és csak azért akarom megemliteni, mert ebből az ügyből kifolyólag mentelmi jogom ujabb sérelme következett be, amennyiben a tegnapi nap folyamán a VIIL kerületi rendőrkapitányság elé idézést kaptam, és pedig elővezetés terhe alatt, hogy jelenjek meg azért, hogy engem az internálási rendeletbe ütköző kihágás miatt felelősségre vonjanak. Ez a kihágás valószínűleg abban áll, hogy én mint rendőri felügyelet alatt álló egyén el mertem távozni Budapestről. Méltóztassék a következőket tudomásul venni és ezekből látni azt, hogy egyes esetekben hogyan járnak el ezekben az internálási és rendőri felügyelet alá helyezési ügyekben azok a hatóságok, amelyeknek a jogrend megőrzése és tiszteletben tartása lenne a feladatuk. En két esztendő előtt a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag tettem első osztályú vasúti kupéban teljesen — hogy ugy fejezzem ki magamat — fehér társaságban egy szerény és csendes elméleti kijelentést. Ezt a kijelentésemet ürügyül használták fel arra, hogy rendőri felügyelet alá helyezzenek azért, mert két és fél esztendő óta azzal foglalkozom, hogy az internáltak és egyéb politikai üldözöttek ügyében eljárok a különféle hatóságoknál. Ez az eljárásom természetesen nem volt kellemes azoknak a hatóságoknak, amelyeknél eljártam, mert rettenetesen sok igazságtalanságot, kétségbeejtő analfabétizmust, kétségbeejtő rosszakaratot és kétségbeejtő meg nem értést tapasztaltam ezekben az ügyekben. Rendőri felügyelet alá helyeztek emiatt. Én fellebbezéssel éltem a belügyminister úrhoz és rámutattam arra, hogy az internálási rendelet nem ad okot és ürügyet sem arra, hogy rendőri felügyelet alá helyezzenek emiatt az első osztályú vasúti kupéban tett szerény nyilatkozatom miatt. Az internálási rendelet t. i. egészen pontosan megmondja azt, hogy internálni és rendőri felügyelet alá helyezni milyen tények miatt és milyen tényállások miatt lehet. A rendelet három esetet különböztet meg. Az első eset az, amikor valakit veszélyesnek lehet minősíteni, a második, amikor valakit gyanúsnak, a harmadik, amikor valakit aggályosnak lehet minősíteni. Az első eset semmiesetre sem tartozik reám, mert azt mondja a rendelet, hogy veszélyesek azok, akik a diktatúra alatt bűncselekményt követtek el és emiatt büntetve voltak. Én nem követtem el bűncselekményt a diktatura alatt, büntetve nem
