Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

346 A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn. Eínök : Szólásra ki következik ? Bartos János jegyző: Strauaz István! Strausz István : T. Nemzetgyűlés ! Kuna P. András igen t. képviselőtársam elméleteinek bírálatába, cáfolatába nem kivánok bocsátkozni, mert ezzel csak szélesíteném az indemnitási vita medrét. Engem a felszólalásra épen az inditott, hogy szűkítsem a vitát azáltal, hogy közelebb viszem tulajdonképeni tárgyához, a költségvetési jog gyakorlásának bírálatához. Mindnyájan tudjuk, hogy a forradalmak után alakult kormányok indemnitások, külön felhatalmazások alapján vitték az államháztartást és vezették ennek az országnak ügyeit. Tartozom megjegyezni azt, hogy volt egyetlenegy költségvetés, de ez is csak utólagosan az év végén lépett érvénybe, ami a magyar állam életében példátlan, de példátlan az európai államok életében is. Különben az indemnitás maga is költségvetés, csak annyiban rendkívüli, hogy szinte vis majorszerü okokból nem az illető évi, hanem a legutóbbi költségvetést tartja fenn, melynek alapján a kormányok, ha egyetértenek a költségvetéssel, vállalják az ügyek intézését, az államháztartás vitelét. Ugy az indemnité sban, mint a költségvetésben a budget-jog összpontosul, az a budget-jog, amely minden államban, minden államforma mellett fundamentuma az alkotmánynak, mert táplálója a hatalmaknak. De viszont a hatalmak túlkapásai ellen a leghatékonyabb védelmezője, az egyetemes érdekeknek őre — mint Hegedűs Lóránt volt pénzügyminister ur mondta — az állam, mint az adózók erkölcsi testülete háztartásának. A budget-jog, mint az egész államéletet átfogó fontos jog, különösen kidomborodik az állam alkotmányának történeti fejlődésében, amelyből azt látjuk, hogy az államhatalmak hatáskörének elhatárolásánál a látszatparlamentre törekvő főhatalom a budget-]ogot mindig a saját hatáskörébe kívánja megnyerni Tudja a diktátori és az abszolutisztikus felfogású főhatalom, hogyha a budget-jogot hatalmába keriti, ha a budget-jogot megszerezte, akkor kormánya utján játékszerévé válik az egész parlament minden ügyben. A mi ezredéves alkotmányunkban a bugdetjognak kiépítése az 1848. és 1868. évekre esik, de tulajdonképen teljesen és mozaikszerűen a budget-jog kiépítése 1870, 1880 és 1897-ben fejeződött be. Küzdelmes munkája volt a régi országgyűlésnek a budget-jog kiépítése. Különösen kiemelem, hogy Deák Ferenc 1867—68ban hangsúlyozta a budget-jogra nézve, hogy ha abban az államkapcsolatban, amelyben Ausztriával állottunk, a budget-jogot sértetlenül meg tudjuk oltalmazni, akkor minden hatalom a kezünkben marad. Yédte is a régi országgyűlés a támadások ellen, jöttek légyen azok felülről vagy alulról, pártkülönbség nélkül mindenkivel szemben. Amikor én az indemnitási javaslatot a budget-jog nézőpontjából bírálom, teszem ezt azzal a tárgyilagossággal, emelyre engem egy egész életpálya fegyelmez. Szeretnék minden politikát kikapcsolni, mert én a politikától mindig távoltartottam magamat, de az a megbízólevél, amelyet választóimtól, a néptől kaptam, arra kötelez, hogy a politika mezején is szemlélődjem. A néptől van nekem egy különös parancsom is, amely egyéniségemmel, felfogásommal is egyezik, hogy a politikában se foglaljak el oly gravaminális álláspontot, amely minden produktív cél és eredmény nélkül való. (Helyeslés jobb felől.) Minden irányú kritikámban úgyszólván a tárgyilagosság megőrzésére kötelez az, hogy amikor ellenzéki képviselőtársaim egész jogosan egész sorozatát hozzák ide a választási visszaéléseknek és amikor ezeket a választási visszaéléseket gróf Andrássy Gyula tisztelt képviselőtársam a magyar állam életében példátlanoknak bélyegezte, nekem egyetlen zokszavam sem lehet a kormány ellen, mert abban a kerületben, ahol én léptem fel, senkit nem befolyásolt, de befolyásolni nem engedett, hanem a hatóságok kizárólag arra szorítkoztak, hogy az öt jelölt választási küzdelme meg ne zavarja a rendet, meg ne zavarja a közigazgatás nyugalmát. Haller István: Azért jött be! Ha másutt is igy csinálták volna, ötvennel többen volnánk ! Barthos Andor: Bizonyítson! Haller István: Te sem volnál itt! Dobóczky Dezső : Ez a bizonyság, hogy nem volt terror. Őszinte beismerés. Elnök : Csendet kérek ! Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Strausz István: Elismerem, hogy a mai időkben a bársonyszékben ülni gyötrelem, ember életét felőrlő helyzet, ha a mélységes kötelességérzetet — hivatott készültség alapján — szomorú sorsra jutott hazánk felsegitésére irányuló önzetlen tettvágy fűti. Mindnyájan tudjuk, — azt hiszem, e tekintetben nincs közöttünk különbség — hogy az az ország, amit az entente nekünk hagyott, nem a mi országunk, abban nincsenek meg az állami létnek feltételei, sőt Nagy-Magyarország után az egyenesen tömlöc nekünk, amelyből ki kell szabadulnunk és ki is akarunk szabadulni. De ehhez egészen uj honfoglalásra van szükség, amire ebben a maradék magyarságban, azt hiszem, meg is van a szükséges erő. De a legerősebb kősziklát is szétrepesztené, felőrölné az a bosszú, az az irigy kedés, széthúzás, amely ebben az országban tombol. Nagyon helyesen bélyegezte ezt meg történelmi tanulmányok alapján Nagy Emil tisztelt képviselőtársam turáni átoknak. Ha mi csakugyan a honfoglalás útjára akarunk indulni, akkor szabadulnunk, menekülnünk kell ettől a turáni átoktól. Vissza kell mennünk oda, ahonnan első alapitónk kiindult : az oltárhoz. Ahhoz az oltárhoz kell visszatérnünk, ahol Szent István és vele az egész ma-