Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

344 A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi julms hó 24-én, hétfőn. Kuna P. András: . . . ugy van a dolog, hogy akkor, amikor ez itt megtörtént, 1922 február 16-án, amikor az utolsó órák elkövetkeztek, a túloldalon levő képviselőtársaim azt mondották az Andrássy-párton, Szilágyi és a többiek, hogy : én meg fogom akadályozni, hogy a titkos szavazásról való törvényt létrehozzák. Ok voltak azok, akik végigbeszélték az ülést február 16-án. (Zaj és felkiáltások half elöl: Nem áll!) Ha ez nem történt volna meg, ha engedték volna a dolgot szavazáshoz jutni, igenis, mi megszavaztuk volna a titkosságot. Ezt le kell szögeznem. (Folytonos zaj. Einöle csenget.) Igaz, hogy később sokan megbánták a dolgot és azután ellene voltak a titkosságnak, de arról nem tehetünk. Miért nem engedték, hogy szavazásra kerüljön a dolog? (Zaj a hal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Kuna P. András : A kormányt akarták az elé a helyzet elé állítani, hogy kénytelen legyen rendeletet alkotni a választójogról. így áll a dolog. (Nagy zaj és ellenmondás oh half elöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek a Ház minden oldalán! Horváth Zoltán : A kisgazdáknak kell a titkos szavazás ? Elnök: Horváth képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Kuna P. András: Mondom, ott van az ellenzék, az az oka ennek. Miért nem engedte szavazásra a dolgot. Haller István: Arról a helyről beszélt Négyessy négy óra hosszat! (Zaj) Kuna. P. András : Ebbe a dologba különben nem akarok mélyebben belemenni. Itt van gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam, akit én nagyon tiszteletreméltónak ismerek, az én csekélységem nem méltó hozzá, hogy felemeljem ellene szavamat, de engedjék meg, nem akarok sérteni, bocsássák «meg, hogy kis ember létemre hozzászólok a dologhoz, — itt van egy dolog, amely a múlt nemzetgyűlésen is szétszakította az egyetértést közöttünk : a királykérdés. En nyíltan megmondottam gróf Andrássy Gyula őnagyméltósága előtt, hogy : miért vádolják e tekintetben a kormányt és bennünket is, egységespártiakat? Azt mondom, hogy ha akkor, 1918 ban, amiker gróf Andrássy Gyula volt a külügyminister és talán Vázsonyi ' t. képviselőtársam is akkor volt minister . . . Vázsonyi Vilmos: Hála Istennek, már rég nem voltam! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Kuna P. András: Akkor, abban az időben, amikor gróf Andrássy Gyula volt külügyminister, ha ő azt mondja a felséges királynak, IV. Károlynak: ne menj el innen sehova, körülötted állunk mindnyájan, tisztek, katonák és nem mondják, hogy nem akarunk többet katonát látni, — ha a felség nem ment volna el, itt maradt volna, akkor a felségnek egy hajszála sem görbült volna meg, nem lett volna forradalom, Károlyi Mihály nem lett volna köztársasági elnök. (Nagy zaj és ellenmondások balfelöl) Haller István: A király Gödöllőn volt, Andrássy Gyula pedig Bécsben ! Kuna P. András: Akkor nem kellett volna a királyt kiengedni! így történt a dolog. Akkor hibát követtek el avval, hogy eleresztették, futni engedték, sőt alá is íratták vele azt az eckertsaui levelet, hogy a nemzetre bízza a döntést. Itt van az ő felelősségük. (Folytonos zaj hal felöl.) Horváth Zoltán : Ebben van valami igazság ! Haller István : Bécsben is ott volt a király, mégis volt forradalom. Kuna P. András: Az volt a baj, bogy elengedték a királyt. Miért engedték el? (Folytonos zaj.) Haller István: Muszáj volt! (Zaj. Elnök csenget.) Kuna P. András: Csak röviden akartam ezt a kérdést érinteni. Máskor is elmondottam már, most is elmondom. Sok dologról szólhatnék még, mert sok panasz van a vidéken. Kormánypárti képviselő vagyok, de vannak észrevételeim a dolgokról, amiket majd más alkalommal mondok el. (Halljuk ! Halljuk !) Sok panasz van a nagybérletek dolgában. Akkor, amikor a nagytőke a múlt században látta, hogy a pénzét nem tudja hol értékesíteni, rávetette magát a földbirtokra, a földbérletekre. Most is azért nem tudják a földreformot végrehajtani, mert a nagytőke ráfeküdt a földbirtokokra, az illető nagybirtokosok pedig, mint Pallavicini képviselőtársam is és a többiek, inkább odaadják annak a nagytőkés bérlőnek. Horváth Zoltán: Azok kormánypártiak! Kuna P. András: De Pallavicini nem az! Horváth Zoltán : De a többi az ! Elnök : Horváth képviselő urat kérem, ne méltóztassék folyton közbeszólni! Kuna P. András : Azok a kisgazdák, akiknek nagy családjuk van, nem tudnak megélni azon a kis birtokon, ha hozzá még szikes a talaj. Haller István : Itt megint tévedés van, más Pallaviciniről van szó, nem erről! Horváth Zoltán : A csongrádmegyeiről beszél. Kuna P. András : De igenis, ő is odaadta a birtokát nagybérlőknek, pedig ő beszélt a földreform végrehajtásáról és vádolta a földmivelésügyi ministert. Homonnay Tivadar: Ő volt a legelső, aki kis parcellákban bérbeadta, a.többin maga gazdálkodik. Kuna P. András: Tessék a szegvári birtokot megnézni ! (Felkiáltások balfelöl : Nem az övé!) Az is Pallavicinié! (Nagy zaj és ellenmondások halfelöl. Elnök csenget) Haller István: Más Kuna is van még Szentmártonban !