Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-28
 nemzetgyűlés 28. illése 1922 táció kérdése a legszorosabban összefügg a keleti kérdéssel. (Mozgás a jobboldalon.) Nekem az a véleményem, hogy Oroszországban a bolsevizmus megbukik; azért fog megbukni, mert meg kell buknia, mert 180 millió ember közül 600.000 embernek a revolverére, töltött fegyverére, szurony ára van felépitve és 180 millió ember közül csak 600.000 osztozik az ő véleményükben, amely csak akkor volt világnézlet, amikor ők ezt a világnézletet ki akarták próbálni, de akkor, amikor ebből egy rettenetes éhezés, egy irtózatos elnyomás lett és pedig nemcsak a polgári társadalomnak és a gazdatársadalomnak elnyomása, de elnyomása a munkástársadalomnak is és elnyomása mindenkinek, aki nem akar belehelyezkedni a bolseviki rezsimbe, odahaza Oroszországban többé nem nevezhető világnézletnek. Nekem az a véleményem, amit a gyűjtőfogházban, ahol a bolsevizmus alatt le voltunk tartóztatva, egy kistelki gazda mondott, amikor azt kérdezték tőle, hogy mennyi ideig fog tartani a bolsevizmus ? Azt válaszolta : Én erre válaszolni nem tudok, de azt hiszem,- hogy tótágast állani lehet, de nem sokáig. Nekem is az a véleményem, hogy tótágast állani Oroszországban sem lehet sokáig. Nem lehet sokáig szembehelyezkedni a polgárságnak, a gazdatársadalomnak és az egész munkástársadalomnak öntudatával. Nem lehet internálótáborokra, uj Szibériára, revolverekre, szurony okra, fegyverekre és bombákra felépíteni egy társadalmat. (Egy hang a szélsöbáloldalon: Sörház-utcára sem. Mozgás a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon : Erre fél lehet épiteni !) Megjelenhetnek a bolsevizmus urai Genovában és leülhetnek velük tárgyalni a világ összes ministerei, -kiplakatiroztathatják ezt Moszkvában és Péterváron, de ez a bolsevizmuson mind nem segit. Egy olyan államban, amelyben éheznek, és amelyben az emberek el vannak szánva arra, hogy inkább éheznek, és a kisgazgák nem vetik be földjüket, pedig azt az uj bolseviki rendszer tulajdonul engedte át nekik, éheznek, de kitartanak, és az emberek el vannak szánva, becsületes orosz elszántsággal, orosz erővel arra, hogy igenis, szabotálják ezt a rendszert, olyan országban ez a rezsim nem tarthat sokáig. Nekünk tehát az a felfogásunk, hogy a mi külpolitikai orientációnkban várakozó álláspontot kell elfoglalnunk a bolsevizmusnak oroszországi bukásáig, mert Románia volt az, amely a bolseviki Oroszországtól épen a belső oroszországi helyzetre való tekintettel elragadta Besszarábiát, amelyről Oroszország soha, de soha nem fog lemondani. Az az Oroszország, amely feltámadó Oroszország lesz, amely tanulni fog a múltból, amely nem cári Oroszország, nem szibériás Oroszország lesz, hanem demokratikus, a kisgazdarendszeren felépülő hatalmas, nagy Oroszország, (Zaj.) ez az Oroszország lesz az, amely fel fogja dön^ teni a trianoni békét, amely fel fogja dönteni '. évi július hó 24.-én, hétfon. 339 az ententenak szuronyokra alapított békeszerződéseit. Magyarország ezzel az Oroszországgal és a levert Németországgal karöltve, ez lehet csak a magyar külpolitikai orientációnak alapja. (Zaj.) Urbanics Kálmán: Jóslat! Fábián Béla : Nem jóslat. Méltóztassék megkérdezni azokat, akik az orosz viszonyokat jobban ismerik, mint Urbanics képviselő ur, azoktól majd méltóztatik erre választ kapni. A belpolitikában (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk / a bal- és szélsöbáloldalon.) Gömbös képviselő urnák két megállapítása volt. Első megállapítása az volt, hogy nekünk a fajvédelemre kell törekednünk, másik megállapítása pedig az, hogy a kormánynak vaskézzel kell törekednie ebben az országban a rend fentartására. Azzal a kérdéssel, hogy a kormánynak a rendet vaskézzel kell megvédenie, most nem foglalkozom, hiszen délelőtt jóformán egész beszédem nem volt más, mint helyeslése ennek a felfogásnak. Az én véleményem is az, hogy az ország erős, fejlődésképes, hatalmas, békés gazdasági viszonyokra csak akkor fog berendezkedhetni, ha mellékkormányok nincsenek. Most méltóztassanak megengedni, hogy a másik kérdésről, amennyiben délelőtt azzal nem foglalkoztam volna, szintén megemlékezzem, t. i. a fajvédelemről, amely főként a közoktatásügy terén nyilvánul meg, s amely, a múlt nemzetgyűlés által behozott rendszert Gömbös Gyula képviselő ur a maga részéről helyesnek tartott. Ez a numerus clausus. Hiába méltóztatik egyes lapoknak minden erővel arra törekedni, hogy egy analógiát találjanak: nincs. Hiába hoznak Amerikából, messze országokból példát, ott ez nincsen meg. Az sem áll, hogy állítólag egy egyetem feliratot intézett volna az amerikai kormányhoz, hogy hozza be a numerus clausust. Numerus clausus sehol a világon nincs, csak egy országban van, abban az országban, ahonnan mi a bolsevizmust is importáltuk. Ebből az országból importálta Magyarország a numerus clausust; ebben az országban voltak internálótáborok, ebben az országban volt elnyomatás, amelynek egyik eszköze volt a numerus clausus is. S azt méltóztatnak hinni, hogy ez a numerus clausus csak az egyetemeken van meg? Ez a numerus clausus megvan már a tanítás kezdetén is, mert ott kezdik a gyermekek lelkét megmérgezni azzal, hogy amikor arra kellene tanítani a gyermekeket: Szeressétek egymást, tartsatok össze, mert egy szegény ország a hazátok, amelynek óriási -ellenségei vannak, körül van véve egy óriási gyűrűvel ; ehelyett arra tanítják őket, hogy közöttük bizonyos különbség van, hogy ugyanaz a magyar nyelven beszélő gyermek, akinek a politikáról még ezen a vilá* gon sejtelme sincs, más, mint az a másik magyar nyelven beszélő gyermek. S . ahogy az, a i !