Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-28
A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi jtdius hó 24-én, hétfőn. 317 métermázsával tudnók emelni és az ország jövedelmét sok milliárddal tudnók szaporítani. Én azt kívánom, hogy Székács Elemérek, Baross Lászlók, Grábnerek, Legányiak stb. évtizedes munkájának eredményeit tegyük közkinccsé és gondoskodjunk arról, hogy a kisgazdaságok is hozzájuthassanak a nemesitett vetőmaghoz. Higyjék el, hogy ebben a tekintetben nagyobb szolgálatot fogunk tenni az országnak, mintha a nemesitett vetőmagot száz ós száz vagontételekben exportálni engedjük, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) En a magam részéről a mai körülmények között a nemesitett vetőmag exportját semmi körülmények között megengedhetőnek nem tartom. T. Nemzetgyűlés! Gyümölcs- és zöldségtermelésünk fokozásával is milliókkal és milliókkal gazdagíthatjuk az államot. Főleg egy invenciózusabb és céltudatosabb centrális vezetés mellett. Csak egy példát hozok fel. Epen kerületemben, Felső-Bácskában, két község van, amelyek a múlt esztendőben a Máv. hivatalos kimutatása szerint 74 millió korona értékben exportáltak gyümölcsöt. Azt tartom, hogy amikor az ország gyümölcstermelő vidékei közül elesett Krassó-Szörény, Erdély és a Felvidéknek nagyon sok helye, akkor Kecskemétnek, Nagykőrösnek, Makónak, Devecsernek nem szabad elszigetelt jelenségnek maradnia ebben az országban. Halaszthatatlan feladatnak tartom a vizes és mocsaras területek művelne tővé tételét. A statisztika ezen a címen csaknem egymillió katasztrális holdat mutat ki, amibőMalán 150.000 hold esik a Balaton mocsaras területére. Ezeknek a lecsapolásával szántott területeinket valósagc s országrésszel tudnók nagyobbítani. Az idevonatkozó törvényjavaslat •—kiváló szakemberek m.unkája — teljesen készen fekszik a földmi ve lésügyi ministeriumban. Tessék ide hozni, ix.ert óriási közélelmezési és termelési érdek, hegy ebből a javaslatból minél előbb törvény legyen. A mind nagyobb méreteket öltő mezőgazdasági munkanélküliségre való tekintettel sem zárkózhatunk el ennek a kérdésnek gyors és gyökeres megoldása elől. Mezőgazdasági kísérleti intézményeinket is az eddiginél szorosabb és intenzivebb kapcsolatba kell hozni a mindennapi élettel és a gazdálkodással. Ezek európai hirü intézetek európai hirü szakemberekkel. Mindent meg kell tenni, hogy ezek a kísérleti intézmények a kisgazdaságok irányítása és vezetése tekintetében' is nagyobb befolyáshoz jussanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Különösen az Alföld mezőgazdasági szintjének emelését mezőgazdasági kisérletügyünk kiépítése nélkül elképzelni sem. tudom. Talán 30 éve, hogy Forster Géza, a nagyemlékű Omge-igazgató kezdte meg ezeknek a kérdéseknek propagálását és ma is ott tartunk, ahol ő tartott. Az Alföld mezőgazdasági nívójának emelése érdekében eddig jóformán semmi sem történt. Itt közbevetőleg nagy elismeréssel kell megemlékeznem a jelenlegi,pénzügyminister úrról, aki nagy érzékkel karolta fel mezőgazdasági kísérleti intézményeinket. Az ő érdeme annál nagyobb, mert néhány hónappal ezelőtt volt egy másik pcétalelkü pénz ügyministerünk, aki egy szép napon azzal lepte meg a földmivelésügyi minister urat, hogy a földmivelésügyi ministerium. költségvetéséből a mezőgazdasági kisérletügyi intézményekre felvett hitelt teljesen törölte, mondván, hogyha arra állítólag szükség van, tartsák el az érdekelt gazdák m.aguk. T. Nemzetgyűlés ! Az annak idején nagy örömmel üdvözölt járási gazdasági felügyelői intézmény, ugy látom., teljesen téves vágányra került. (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon,) Mi annak idején — legalább én a magam, részéről — a járási gazdasági felügyelőket a magyar mezőgazdasági többtermelési propaganda gyalcgapcstoIáinak képzeltük, (ügy van ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Sajnos, ebből az intézményből is hivatal és aktagyár lett. (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Talán olyképen lehetne segíteni ezen a dolgon, hogy minden járás területén bízzanak meg egy-két a mezőgazdaságban példát mutató középbirtokost vagy kisgazdát is ezzel ! . . . Létay Ernő". Tanítót! (Felkiáltások a jobboldalon : Nem ért hozzá !) Marschall Ferenc : ... akik ezt a tanítómunkát, a többtermelési propagandát, mint nobile oficiumot vállalnák. Ha az ilyen lelkes hazafiakból aztán gazdasági tanácsosokat és főtanácsosokat csinálnak, mindenesetre inkább fogok tapsolni, mintha biztosítóintézetek igazgatóinak és cégvezetőinek adják meg ezt a megtisztelő címet, amelyet egy Meskó Pál vagy egy Buday Barna visel. Horváth Zoltán : De ha választási költséget adnak ! Marschall Ferenc : Természetesen tartózkodom attól, hogy itt á felekezetnélküli népboldogító tervek szövésével álljak elő, mert nagyon jól tudom, hogy ma, amikor minden ötlet megvalósítása milliárdokba kerül, nagyon csínján kell bánnunk a jelszavakkal. Az itt emiitett kérdésnek legalább is nagy része azonban a földmivelésügyi kérdésben legfeljebb eltolódásokat idéz elő, de semmi esetre sem érzékeny mínuszt. Ma nekünk folyton arra kell gondolnunk, mikor itt élet-halálharc folyik, hogy csak a legszükségesebb dolgokra van időnk és pénzünk. Ebben a tekintetben az én álláspontom és nézetem talán eltér Nagy Emil igen tisztelt képviselőtársam álláspontjától és nézetétől, de sajnos, ezekben a nehéz napokban költséges exkurziókra nincsen pénze a magyar államnak. Mindennek előfeltétele azonban az, hogy népünk művelődésével és tanításával többet és intenzivebben foglalkozzunk. Mert nekem az a felfogásom, hogy aki ma a népet boldogítani akarja, annak tanítania kell. (Helyeslés.) A magyar falu iskolája ma egyáltalában nem felel meg a kívánalmaknak,
