Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

 nemzetgyűlés 27. ülése 1922. évi július hó 21-én, pénteken. 287 sági szükségszerűségeket, amelyek ezeket a mozgalmakat létrehozták. Hát nem ismeri. Szabó t. képviselő ur mindent igen könnyen elfelejtett a szocializmusból, és ezt nagyon könnyen megtehette, hiszen nem. tanult meg belőle semmit. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezek félreértések és tudatos félremagyarázásokból előállott egyszerű, szellemtelen zagyvaságok voltak. (Nagp zaj és felkiáltások jóbbfelől és a középen : Micsoda dolog ez ? Rendre !) Ernszt Sándor; Rendre! Elnök : A képviselő urat inparlamentáris kifejezéseért, amellyel egy képviselőtársának beszédében elmondottakat zagy vaságnak minősítet le. kénytelen vagyok rendreutasítani ! Várnai Dániel : En csak azt ajánlhatom a képviselő urnák, hogy használja fel a szabadidejét és tanulja meg a szocializmust megismerni, mert erre nagy szüksége van ; tanulja meg ugy, mint ahogy egy egyszerű szervezett munkásnak is első dolga megtanulni azt, ami vele szemben áll, akár szellemi, akár társadalmi vagy gazdasági mozgalom is az. Szomjas Gusztáv : A bőrünkön tanultuk ismerni ! Györki Imre : Nem látszik meg ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Várnai Dániel : Minden szervezett fiatal munkás tudja például, hogy a keresztényszociális mozgalmat és magát a keresztény szocializmust nem társadalmi, nem gazdaságig nem politikai törvényszerűségek, hanem egy egyszerű pápai eneiküka hozta a világra. (Ellenmondások jóbbfelől és a középen.) Tudják azt is róla, hogy tejtestvére az antiszemitizmusnak, az antiszemitizmusról pedig már régesiégen meg van állapitva, hogy az az ostobák szocializmusa. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jóbbfelől.) A képviselő ur azonban nemcsak a szocializmust nem ismeri, hanem a történelmi tényeket is rosszul ismeri. Mint hatásos ütőkártyát vágta ki, hogy itt a mi sorainkban ülnek olyan férfiak és még ma is tartoznak a szociáldemokráciához olyan férfiak, akik tagjai voltak a szovjet-kongresszusnak és állítólag annak a megválasztott, de sohasem működőit 80-as bizottságnak. Hát ha igy is volt, én azt hiszem, hogy a képviselő ur és az egész polgári társadalom ezért köszönettel tartozik azoknak a szocialista férfiaknak. (Derültség jóbbfelől.) Ezeket a férfiakat a kényszerhelyzet hatalmas ereje hajtotta, t. Nemzetgyűlés ! (EUenmondások jóbbfelől.) Györki Imre: Az csak Tomcsányira áll! Várnai Dániel : Váratlanul jött dolgokat már nem tudtak megakadályozni, de nem akarták, hogy az egész munkásmozgalom és az egész ország fanatikusoknak és a velük jött polgári csőcseléknek martalékává legyen. Ezért kellett nekik odaállaniok, és menteni, ami menthető volt. (Felkiáltások jóbbfelől : Szépen mentették !) Esztergályos János: Bizony mentették, önök is tudják ! Tudják-e önök, hogy ezek a férfiak vezették a szakszervezetek harcát a diktatúra ellen ? Tudják-e önök, hogy ezek a férfiak voltak azok, akik válságos percekben lemondásra kényszeritették Kun Béla kormányát ? (Zaj a jobboldalon.) És tudják-e önök, hogy a diktatúra alatt kifejtett és ellenük alkalmazott minden terror ellenére ezek voltak azok, akik megmaradtak szociáldemokratáknak és olyan hatással voltak a tömegekre, hogy azok sem csatlakozhattak a bolsevista taktikához ? (Zaj a jobboldalon.) Igenis, t. képviselő ur, — ez Szabó József képviselő urnák szól, aki ütőkártyául használta fel ezeket az embereket — ezek voltak azok, akik akkor, mikor a polgárság félrevonult, mikor a polgárság soraiból nem kaptak segítséget . . . Szabó Sándor : Aki nem vonult félre, feakasztottak ! Várnai Dániel : . . . oda vetették magukat az események és a terror elé ; sokan, nagyon sokan akadnak közülök, akik a miatt bizonyos dolgokban elvesztették a hitüket, elvesztették családjukat, (Egy hang a középen : Bútoraikat !) hazájukat, exisztenciájukat. És ebből a szörnyű lelki válságból, ebből a rettenetes belső harcból Szabó József t. képviselő ur nem tud egyebet kicsiholni, mint egy támadó beszédet ezek ellen a férfiak ellen. Én ismétlem, hogy köszönet jár nekik ezért, nem pedig támadás. Én is idejöhetnék idézetekkel, én is olvashatnék fel idézeteket tudatos stréberekről és gyenge jellemektől, akiket vitt az ár magával, de én ezt nem teszem, mert nem akarok ezzel bizonyítani senki ellen és semmi ellen. (Helyeslés balfelól.) Egy-két idézetre azonban mégis szükség lesz abból a szempontból, hogy bennünket, szociáldemokrata pártot, vádolnak meg a kommunizmus, illetőleg a diktatúra előidézésével. Megvádolnak mindenkit a kényelmesek, akik akkor visszavonultak, akik akkor arra a kényelmes álláspontra helyezkedtek, hogy : nincs véleményem, majd meglátjuk, hogy mi lesz. Ezek azok, kik most legtöbbet beszélnek és legtöbbet vádaskodnak, akik minden egyes akkori szabadabb megnyilatkozásra, szabadabb hangra azt mondották, hogy ez volt a bolsevizmus, a diktatúra előkészítője. Schandl Károly : Az egységokmány ! Várnai Dániel : Épen emiatt akarok egy-két idézetet ide hozni. (Zaj jóbbfelől.) Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök. Az Alkotmány 1918 november 27-iki számában jelent meg Prohászka küspöknek egy nyilatkozata. Ezt a nyilatkozatot az Alkotmány igy vezette be : »Ö — már t. i. Prohászka püspök —követelte nyíltan a földbirtokreformot és a nagy kötött birtokok szétdaiabolását még olyan időben, amikor erről a legszélsőbb forradalmárok is csak titokban mertek álmodozni.« (Ugy van ! a jobboldalon.) Ilyen bevezetés után jön Prohászka püspöknek nyilatkozata. (Olvassa) : »A. mi országunk, a mi társadalmunk nagy könyvében egy lap van teleírva, az adósságok lapja. Ezen is a legfeketébb tintával az a mulasztás van felírva, amellyel a népnek földre való j ogát el-