Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-27
280 A nemzetgyűlés 27. ülése 1922. évi július hó 21-én, pénteken. aki kénytelen odakint itthoni dus segítségekkel tanulni. (Igaz ! ügy van ! jóbbfelől és a középen.) Sütő József: À törvény olyan legyen, hogy senkit se sújtson ! Wolff Károly : Azért mi is követeljük az emberi jogokat, mi is követeljük, hogy igenis, legyen egy olyan demokrácia, amelyben ne csak e g} T f a j privilégiuma legyen a szellemi vezetés, hanem a munkás fiai is feljuthassanak megfelelő szellemi kvalitások birtokában erre a polcra. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps jóbbfelől és a középen. Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! Wolff Károly : Európai perspektívában akartam taglalni a kérdést, és igy jövök a második kritériumhoz : a szociáldemokrácia nemzetköziségéhez. Hallottam, ha jól tudom., Peidlt. képviselő ur szájából, hogy a szociáldemokrácia internacionalizmusa szivesen be lesz állit va a hazai törekvések szolgálatába. Ugyanakkor hivatkozott a klerikalizmus internacionalizmusára, amelyet viszont nekünk kellene beállitani. Kissé szomorúan állunk a szociáldemokrácia nemzetközi hatalmával. Először is tiltakozom az ellen, hogy a klerikalizmust egynek mondják a hittel, a pozitiv vallással és a katholicizmus erejével. A katholicizmus, igaz, hogy internacionálisan létező lelki hatalom, de sohasem abszorbeálta a nemzeti öntudatot, hanem azt mindig kielégitette. (ügy van ! a jobboldalon.) Csak utalok az apostoli királyságra és egyéb dolgokra. Én mint katholikus sohasem éreztem azt, hogy engem saját nemzeti öntudatomtól rajongásig támogatott vallásom meg akart volna valaha is fosztani. (Taps a jobboldalon és a középen.) Mondják ezt magukról a szociáldemokraták ! (Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem éreztük mi sem!) Mert hiába mondják,-hogy magyar szociáldemokrácia, amit egyszer felvetettek a vita folyamán, ez fából vaskarika. A szocializmus általános emberi alapon áll, és igenis, internacionális tákolmány. És hogy csak tákolmány, erre fényes példa, hogy mi az internacionalizmus ereje : a francia és a német munkások viszonya. Ma a jóvátételek kérdésénél ott nyög egész Németország munkássága a bizonytalan jövő előtt és a német munkásoknak tovább kell dolgozniuk, csak azért, hogy a jóvátételi kötelezettségeket teljesithessék, ott dolgoznak a bányákban és gondteli arcokkal nézik, hogy a francia politika aranykövetelése szerint befizetendő arany márkákat honnan teremtsék elő. (ügy van ! a jobboldalon.) Ha a szocialista jelszó »Világ proletárjai egyesüljetek« valóban igazság lenne, akkor a francia szociáldemokráciának meg kellett volna akadályozni a német munkások kizsákmányolását. (Taps a jobboldalon. Közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem Beisinger képviselő urat, méltóztassék csendben maradni ! Wolff Károly : Hiába, amint a magántulajdon egy ősemberi ösztönnektermészetszerii folyománya, ugy a nemzetköziség is természetellenes jelenség, mert a természeti jelenség ragaszkodás ahhoz a röghöz, amelyen teremtve vagyunk, ez a természetes érzés. És én koncedálom, hogy talán a fájdalom és keserűség sok munkásban eltompította a hazai röghöz való ragaszkodás érzetét, de mihelyt eltávozott arról a rögről, ez az ős természeti vonás felkelt sokkal erősebben a szivében. Sok szociáldemokrata munkást láttam, aki Amerikából visszatért, mert a hazai gondolat, a nemzeti eszme, a hazai röghöz való vonzódás visszahúzta ős emberi jogánál fogva. (Taps a jobboldalon és a középen.) A nemzetköziség ebbe az ős emberi ösztönbe ütközik és ezért nem alkothat uj világrendet. Reisinger Ferenc : Ne mondja ) Wolff Károly : Természetes emberi ösztönöket lábbal taposó erőkkel uj világrendet alkotni nem lehet. Farkas István : Sem ólmos botokkal ! Wolff Károly: Es ezzel összefügg a legfontosabb, amihez én most érkeztem, m.agának az erkölcsnek kérdése. Azt mondtam, a lelki krizis, igen, a materiális világnézet, most látszik, hogy az egész világon csődbe jutott és ha itt bestiális önzés van, ha itt árdrágítás van, ha itt a könnyek lábbalti prása van, azt nem annak lehet tulaj donitani, hogy Krisztus tanitásait hallgatták, hanem annak, hogy évtizedeken át ezeket lábbal taposva, materiális világnézettel az em.berből ernber-állatot teremtettek. (Taps a jobboldalon és a középen. Derültség a szélsőbaloldalon. Egy hang a jobboldalon : Hiába nevetnek rajta, mert igy van !) Patacsi Dénes: Inkább sirhatnak! Wolff Károly: Emlékszem a szovjet-kongreszszusra, melynek naplója a kezemben volt, ami szintén csak arra késztet, hogy leszögezzem, hogy az a deklaráció lehet, hogy egyénileg Peidl Gyula képviselő ur szempontjából programm, de azok részéről, akik a szovjet-kongresszuson a tanács!] köztársaságot egyedüli bibliaként hirdették, nem lehet pre gramm, csak átmeneti taktika. Rothenstein Mór : És a kurzus ? Wolff Károly : Akármilyen ellenmondást váltson is az ki, látom, hogy a nemzetköziség egyedül csak azoknál talál visszhangra, akik lelkükben évezredek óta idegen faji szolidaritásban élnek más nemzetek keblén. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Patacsi Dénes : A Samuk ! Wolff Károly : Euiópaszerte ezek állanak a szociáldemokrácia élén, ezek a leghangosabb hirdetői az uj tanok evangéliumának és a francia munkások sovinizmusa sokkal nehezebb feladat, semhogy ezt ők meg tudnák oldani, és ez mutatja az egész nemzetköziség természetellenes mivoltát. Ha tehát nézem az eseményeket és látom a forradalmositás tényét, ha látom Oroszország helyzetét, látom Németországot, ahol a dicső német nemzet, amely valamikor a 70 milliós nép egységes erejével csodákat művelt és az egész világot bámulatba ejtette, hogy az ma az ő dicsőséges
