Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-27
A nemzetgyűlés 27. ülése 1922. trikolorját állati érzésű csőcselék röhej e közben megégeti . . . Várnai Dániel : Maga demagóg, közönséges demagóg ! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Rendre ! Rendre !) Sütő József : Mi ezt a hangot már ismerjük a városházáról ! Elnök : Várnai Dániel képviselő mat előbbi kifejezéseért rendreutasítom. Wolff Károly: . . .ha látjuk az uj világrend csődjét gyakorlati mivoltában, akkor igazán kételkednem kell, hogy itt munkáskérdés megoldásával állunk szemben és kételkednem kell, hogy a szociáldemokrácia monopóliumot élvezne a munkáskérdés megoldásában. ( Ugy van ! a jobboldalon.) Egész Európa példája, az orosz romok inkább azt mutatják, hogy a szociáldemokráciát egy uj világimperializmus hatalmi eszközeként használják fela keresztény társadalmak rombadöntésére. (Ugy van ! jobbfelől.) Ezért én nem mondhatok mást a deklarációi a, mint azt, hogy a hang Jákobé, de a kéz Ézsaué. (Taps a jobboldalon és a középen.) Sütő József : Ismerjük ezt a hangot ! Benárd Ágoston : Csupa dégénérait magyar ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Öcsém uram !) Wolff Károly : Felmerül az a kérdés, hol van tehát az ut, amelyen a kibontakozást megtalál-, hatjuk. Rothenstein Mór : Az ilyen beszéd után ! Wolff Károly : A háború nagy változást idézett elő a lelkekben és ezért hiu és kába remény azt hinni, hogy ott folytathatjuk, ahol elhagytuk. (Egy hang a szélsőbaloldalról : Nem lehet !) En koncedálom, hogy ott, ahol elhagytuk, folytatni nem lehet. Uj utakat kell keresni és ezek az uj utak egyetlen egy osztályharc utjai sem lehetnek. Esztergályos János : Nem hullahegyeken keresztül. (Zaj.) Wolff Károly : Nem lehet sem az arisztokráciáé, sem a proletariátusé ; az egyedüli lehetőség a tiszta, nemes demokráciáé. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Itt én különb.séget akarok tenni. Eddigelé a demokrácia fogalmánál ugy tapasztaltam, hogy inkább eszköz volt, mint értelem. Eszközként használtatott idegen aspirációk szolgálatában. Én tehát a demokrácia alatt nem a tekintélyt, a vallást leromboló radikális pusztitást értem, hanem egyedül azt a keresztény demokráciát, amelyre nézve joggal mondhatjuk, hogy az európai krízis után egyedüli jogosultságával ott áll a népek előtt. Sütő József; Azt sinyli Budapest is! Patacsi Dénes ! A parlament pincéjét ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérnem kell a baloldali képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásaikkal a szónokot folyton zavarni. (Egy hang a szélsőbaloldalról : Beszéljen Budapestről. Wolffféle demokrácia!) Wolff Károly : Át kell itatni az egész társadalmat és államéletet a. keresztény demokráciára NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926 — II. KÖTET. évi július hó 21-én, pénteken. 281 alapitott emberi boldogulás utjának előkészítésével. A szovjet-kongresszuson (Egy hang a szélsőbaloldalon : Ott volt ? Hogy került oda ?) meggyőződéses kommunisták mondották : Hiába minden, tisztán erővel, tisztán terrorral nem lehet fentartani egy rendet sem. Mert végeredményben a kommunizmus nem volt más, mint a szabadság egyszerű eltiprása. (ügy van! ügy van! jobbfelől.) A legmerevebb terror volt, a sajtószabadság eltiprása, az egyéni szabadság eltiprása. Terror, mert nem volt erkölcsi ereje, amelynek jogán érvényesülhetett volna. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Esztergályos János : Ezt 1919 augusztusa után kellett volna mondani. Kiss Menyhért: Két lapot engedtek csak megjelenni ! Wolff Károly : Ugyanakkor hallottam, hogy erkölcs nélkül nem lehet társadalmi rendet fentartani. Erezték ezt maguk a józanabb belátásu kommunisták is,... Esztergályos János : Végre egy beismerés ! Wolff Károly:... és keresték az erkölcsöt. Nem azok akik idegen mentalitással nevetnek az emberi erkölcsön, hanem azok akik komoly megfontolással akarják szolgálni embertársaik üdvét. És ezek keresték az erkölcsöt és kerestek mindenféle mesterséges erkölcsöket. Talán nem is retrográd dolog az, ha mi szentül meg vagyunk róla győződve, hogy ainig ők kerestek erkölcsöt, (Egy hang jobbról: Nekünk megvan!) mi azt már kétezer esztendő előtt megtaláltuk. (Ugy van! a jobboldalon.) Farkas István: Mi nem is vesztettük el. Nekünk nem kellett keresni. Wolff Károly: Nekünk hiába állnak elő onnan terrorral, t. szociáldemokraták ! Esztergályos János: Szembeszállunk a terrorral ! Wolff Károly : Hiába fegyverezik föl a proletariátust, . . . Saly Endre: Mivel? Nyugatmagyarország! Wolff Károly: . . . azok a néma keresztek az emberi kultúra egyedüli megteremtői győzni fognak a kommunizmus minden terrorjával szemben (Helyeslés és taps a jobboldalon.) De az erkölcsi világrenden kivül a nemzetköziséggel is halálos harcot viv a nemzeti gondolat. Előbb emiitettem a németországi eseményeket, és hogyha mi most itt súlyos gazdasági helyzetről beszélünk, akkor' ezen kérdéssel a legbehatóbban kell foglalkoznunk. Először külföldi szempontból. Csatlakoznak azok, akik azt hiszik, hogy a nemzeti gondolat immár erőtlen jelszava a múltnak. A föld alatt ott izzik a parázs . . . Farkas István : Bizzony izzik ! Wolff Károly: ... és Németország példája és Oroszország jövő példája fogja mutatni, hogyan fog győzni a lángra gyúló és újból diadalmaskodó nemzeti gondolat. (Helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Körülöttünk három 36
