Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

260 À nemzetgyűlés 27. ülése 1922, szerint, igen erősen agrárellenes volt. A kormány agrárizmusa a múltban tulaj donképen csak külső szin volt. Hogy kissé triviálisan fejezzem ki magamat, az agrárgondolat kimerült a csizmában, azonban belső tartalmat nagyon keveset láttunk, és épen az adórendszer volt az, amely legkevésbé volt agrár gondolattal telit ve. Itt rámutathatok az ingatlanok vagyonváltságára. Az ingatlanok vagyonváltságát arra szavazta meg a nemzetgyűlés, hogy abból az adósságokat törlesszék. Tudjuk nagyon jól, hogy ezt mégis igen rövid idő alatt a folyó kiadásokra költötték el, talán még mielőtt a váltságot a maga egészében behajtották és befizették volna. De a vagyonváltság kérdésére később fogok rátérni, most még fel akarom említeni a forgalmi adót, A forgalmi adó nézetem szerint a legantiszociálisabb adó, mert egyformán sújtja a szegény és a gazdag néposztályokat. Haller József : Törvényes árdrágítás ! Őrgr. Pallavicini György : Ennek következtében természetesen progresszív adóvá lesz lefelé, mert minden ilyen adózás, amely a szegény néposztályokat sújtja a maguk legszükségesebb életszükségleti cikkeiben, természetesen lefelé progresszív hat. Ugyanez áll az őrlési százalékra is, amelyet újra kivetettek, amely még sokkal antiszociálisabb és amely a magyarságnak szerintem, legszegényebb néposztályát, a mezőgazdasági munkást sújtja legjobban, mert hiszen az terményben kapja a fizetését, ugy hogy ez nagyobb családdal biró munkásokra egyenesen katasztrofális hatással van. Hegedűs Lóránt akkori pénzügyminister ui, amikor a vagyonváltságot is behozta, az akkori pártviszonyok következtében, sajnos, pénzügyi és adódemagógiával élt. Behozta azt a szerintem teljesen elhibázott rendelkezést, hogy a tárgyi adókra progresszivitást vetett. És ha még ez a progresszivitás magában véve helyes is lett volna s akkor abban még talán bizonyos szociális igazságot is fel lehetett volna fedezni, ez is megszűnt azáltal, hogy a progresszió kulcsát azokra a középgazdaságokra nézve tette a legnehezebbé és legsujtóbbá, amelyek Magyarországon tulaj donképen a legintenzívebben kezeltetnek. A 17%-os maximális kulcs sújtotta mir a 2000 holdtól kezdődő birtokokat, amelyek még nem latifundiumok, és a 10.000 holdas és annál nagyobb birtokokra is csak a 19%-os kulcsot hozta be. Egyáltalában a tárgyi adóknál a progresszivitást teljesen elhibázott rendszernek tartom és nagyon remélem, hogy a pénzügyminister ur, akinek felfogása e kérdésben, ugy tudom, szintén megegyezik a mi felfogásunkkal, nem fogja erőltetni az újonnan alkotandó adóknál a tárgyi adók progresszivitását, még ha ez a bizonyos pénzügyi vagy adódemagógia talán meg is könnyíti a helyzetét bizonyos képviselők megnyerésénél. Hiszen végeredményben a progresszivitásnak a tárgyi adókra való átvitele különösen egy országnak ilyen sanyarú pénzügyi helyzetében az adóalanyok teljes elpusztulását Vonja maga után. Viszont leheévi Julius hó 21-én, pénteken. tétlen állapot az, hogy hozzányúljunk ezekhez az adókhoz anélkül, hogy ugyanakkor a jövedelmi adók reformja is ne következnék be, mert nézetem szerint a jövedelmi adó progresszív kulcsa már akkor is nagyon alacsony volt, amikor a jövedelmi adót először hozták be ebben az országban, a mai viszonyokhoz képest pedig egyenesen komikusan hat. Először is az adóminimum túlságos alacsonyan van megállapítva, sokkal magasabbra kellene emelni a progresszivitás alá nem eső jövedelmet, mert ahol az ma kezdődik, a teljesen szegény néposztály is alája tartozik. Másodszor az igen nagy jövedelmek nincsenek aránylagosan megadóztatva, amennyiben kétmilliónál megszűnik az adókulcs, de ma az is csekély jövedelem. (Mozgás a középen.) Én nem a 20 milliós jövedelmeknél szüntetném meg a progressziót, hanem sokkal következetesebben keresztülvinném azt a még nagyobb jövedelmeknél is. Én azt hiszem, hogy az államnak minél előbb át kellene térni a jövedelmi adóra, mint főadóra, mert ebben vihető keresztül legigazságosabban a progresszivitás. Ez serkentőleg hat a termelésre is, hogy minél nagyobb jövedelemre tegyen szert ugy a gyáros, mint a földmives és minden tőkével rendelkező ember, viszont az adóalanyokat magukat nem öli meg és a legfőbb kérdést, a termelés emelését, nem teszi oly mértékben nehézzé, mint az ilyen adók, amelyeket a pénzügyminister ur kontemplál. Ezekről a javaslatokról nehéz kritikát mondani anélkül, hogy azokat részleteikben ismerjük. De ha igaz az, amit a pénzügyminister ur kontemplál, hogy ő a földbirtok adóját, a régi egyenes földadót, buzavalutára akarja emelni, akkor azt hiszem, igen káros és igen rossz alapra helyezkedik, mert eltekintve attól, hogy a buzavaluta nagyon labilis alap, amely változik és amely igazságtalan akkor is pl., ha rossz termés van és drága a búza, mert akkor az illető adóalany sokkal többet kénytelen fizetni, mint egy jól termő esztendőben ; ha nincs keresztülvive a többi adónemekre nézve is, ismét csak az agrárellenes adóirányzat megtámasztására vezet, amely alatt eddig is szenvedtünk. Mert hogy méltóztatik a többi adóalanyokat megadóztatni, ha tisztán csak a földre hozzák be a buzavalutát vagy mondjuk az arany valutát ? A mostani búzaár is mutatja, amely, tegnap és ma felülemelkedett az aranyparitáson, hogy ez milyen igazságtalan adózás lehet. Vájjon a cipőgyár csizmával fogja fizetni az adóját ? Ha igen, sokkal horribilisebb valutát kellene fizetnie, mert emlékezzünk vissza a 10 K-ás csizma idejére, amelyet összehasonlítván a mai árakkal 2500 K-ra tehetnők az adóegység magasságát az akkori adókhoz képest. Kérdezem a pénzügyminister urat, milyen valuta szerint fogja a többi adóalanyokat megadóztatni kívánni. És vájjon mit tesz az igen t. kormány ezen súlyos adók ellensúlyozására ; minő intézkedéseket kivan tenni a mezőgazdasági ter-