Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

A nemzetgyűlés 27. ülése 1922, melés megszervezésére ? Mert anélkül, hogy a mezőgazdasági termelést megszerveznék, lehetetlen ujabb adóterheket elviselnünk és főleg nem lehet országunk gazdasági jövőjét biztositani. A mezőgazdasági termelés megszervezése nemcsak az adók miatt aktuális, hanem főképen a földbirtokreform miatt is. Én azt hiszem, hogy eltekintve attól a nehéz pénzügyi helyzettől, amely a földbirtokreform megvalósítását annyira megnehezíti, főleg azért nem lehet és nem lehet sürgősen ezt a törvényt végrehajtanunk, mert a termelés nincs még helyesen megszervezve. Az egyetlen agrárreform, amelyet az elmúlt két esztendőben a kormányok végrehajtottak, a földbirtokreform. Egész agrár tevékenységünk abban merült ki és ez az egy törvény, amelyet meghoztak, a körülmények folytán nagyon lassan jut előre és nagyon nehezen vihető keresztül. Nézetem szerint ennek okát gazdasági körülményekben kell keresnünk, mert ha nem. tesszük képessé a kisbirtokot arra, hogy ugyanannyit termeljen, mint a nagybirtok, amelyből egyes részeket lekapcsolnak, akkor egy gazdasági krizis elé nézünk és ha viszont a vagyonváltság által tényleg nagyon erősen megterhelt nagybirtokot akár mezőgazdasági hitellel, akár más tényleges segítségekkel nem tesszük képessé arra, hogy invesztáljon és megmaradt birtokát okszerűbben kezelje, mint eddig, akkor az ország agrártársadalma a legrövidebb idő alatt krizis elé fog jutni s akkor meg fognak ugyan szűnni azok a hangok, amelyeket antiagrár részről annyit hangoztatnak, hogy a gazda fölözi le mindennek javát, de ugyanakkor éhség és pusztulás lesz ennek az országnak a képe. Hiszen a drágaság kérdése sem oldható meg másképen, mint a termelés fokozásával. Arról senki sem beszél, aki egy kicsit ért a kérdéshez, hogy maximálásokkal és rekvirálásokkal lehet ma dolgozni. Ez teljes képtelenség. Láttuk, mire vezetett ez és végre ez is csak egyes osztályoknak túlzott adóterhét jelentette. Minthogy két óra van és beszédemet nem tudnám hamarosan befejezni, kérem, méltóztassanak megengedni, hogy azt délután négy órakor folytathassam. (Helyeslés.) Elnök ; Tekintettel arra, hogy tényleg két óra van, az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Oaal Gaston foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom! Őrgróf Pallavicini György képviselő urat illeti a szó. Őrgr. Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad még néhány szót a kormány adópolitikájáról szólnom. Ugy hallatszik, hogy szemben azokkal a reformokkal, melyek főleg a földet érintik, a kormány a jövőben végre meg akarja valósítani a hadinyereségadót is. Hiszen évi julms hó 21-én, pénteken, 261 hadinyereségadó volt eddig is, de azt már a múlt országgyűlésen is konstatálta minden szakember, hogy az nem hadinyereségadó volt tulajdonképen, hanem jövedelmi adó. En azt hiszem, hogy a kormánynak ez az ígérete, mely a mai lapokban látott napvilágot és amelyről a lapok tanúsága szerint a pénzügyminister ur azt mondta, hogy nehezen készíthető el ez a javaslat és még bizonyos idő fog eltelni, mig azzal a nemzetgyűlés elé léphet, teljesen meddő lesz. Ma ugyanis, a háború kezdete után kilenc esztendővel, azt hiszem, hadinyereségről beszélni már nem lehet, nem lehet kivált ebben az országban, ahol, mint méltóztatnak tudni, három forradalmon mentünk át. [A hadinyereségek, amelyek a háború alatt, mig pénzünk nem volt annyira devalválva, talán meg lehetett volna fogni, egyrészt a forradalmak pusztító hatása alatt enyésztek el, melyek szintén hadiüzemet és hadiipart tönkretettek, másrészt régen kiszöktek külföldre. Számszerűleg be lehet bizonyítani a legtöbb nagyvállalatról és a legtöbb nagykapitalistáről, hogy ezek már régen a forradalmak és a bolsevizmus alatt kivitték tőkéjüket a külföldre. Ezeket tehát addig, amig nincs egy internacionális intézmény a túlságos nagy tőkék megadóztatására, mely visszaható erővel birna — s azt hiszem utópizmus, hogy valaha ide fogunk jutni —, többé már nem lehet megfogni. Azt hiszem tehát, hogy ez az ígéret, melyet állítólag a kormány tett, hogy legközelebb a hadinyereségadót, illetve a hadi nagyjövedelmek megadóztatását ide hozza a nemzetgyűlés elé, efemer ígéret, mely megfogható nem lesz és tisztára azért dobatik a közvéleménybe, hogy könnyebben fogadják el a ma egyoldalulag a földet sújtó adójavaslatot. Már pedig nem hiszem, hogy adópolitikát és közgazdasági politikát lehet csinálni azon jelszó alatt, hogy »ha te ütöd az én zsidómat, én ütöm a te zsidódat«. Ez a pénzügyi politika teljesen lehetetlen. Ma, azt hiszem, hadinyereségről beszélni teljesen felesleges és nem is lehetséges, mert nem hiszem, hogy annak kimutatása a legügyesebb pénzügyi szakértőnek is sikerülne. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Beszédem elején felállítottam azt a tételt, hogy a kormányoknak politikája nem volt agrárpolitika. Megállapítottam azt a tényt, hogy az egyedüli reform, amelyet a kormányok — értem a bolsevista összeomlás után fennálló kormányokat — hoztak, a földbirtokreform volt. A földbirtokreform szükséges reform volt, több mint szükséges, egy elkésett reform volt, és mi, akik ezeken a padokon ülünk és akik már a háború alatt hangoztattuk az akkori többséggel szemben, hogy igenis, a földreformot meg kell csinálni még a háború vége előtt, annál inkább konstatálhatjuk azt a tényt, hogy ez a reform elkésett, mert ha még a háború folyamán aránylag normális pénzviszonyok között keresztülvitetett volna, elő-