Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

À nemzetgyűlés 27. ülése 1922. évi július hő 21-én, pénteJcen. 25? az entente azt kívánta, hogy a kormányban a munkásság is résztvegyen, ebbe készséggel akart beleegyezni. Kereste a munkásság igazi képviselőit, de többek közt Garami Ernő volt kereskedelemügyi ministeren fordult meg a dolog, aki a bolsevik! uralom, kezdetén Svájcba menekült. Legalább azt kittek, hogy menekült. De most kitűnik, hogy csak utazik. De várjunk a végére. Egyelőre elégedjünk meg avval, hogy Garami Ernő nem volt hajlandó roinistereéget vállalni. Először József főherceg ellen volt kifogása. Megtették a kedvéért : a főherceg eltávozott. Most meg azt követelte, hogy a hadügyministeriumból az összes reakciós és nem. zsidópárti tiszteket távolítsák el, és hegy három, napon belül azokat a kommunistákat, akik nem raboltak, vagy nem gyilkoltak, bocsássák szabadon. Kívánságát nem. lehetett teljesíteni, mert keresztény államnak keresztény hadseregre van szüksége, nehogy m ár ól-holnapra megint zsidó kézre jusson. S a kommunisták kivétel nélkül a gazemberek társaságával ez országot romba döntsék.« Ezt irta Rupert Rezső képviselőtársam. Ha akkor ezt vallotta, most pedig mást követel, akkor én merem álíitani, hogy vagy akkor nem volt igaza, vagy ma nincsen, amint hogy annak az embernek, aki mindig a vitorlák járása szerint igazítja a maga gondolatmenetét, sohasem, szokott igaza lenni. (Igaz! ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mcst még Horváth Zoltán igen tisztelt képviselőtársam, beszédével kívánok foglalkczni, aki többek között azt mondotta, hogy ne kenjünk mindent a függetlenségi pártra, ne hárítsuk rá annak ódiumát, hogy itt Magyarországon felfordult a világ és jött a kommunizmus. En azt mondom, hogy ennek ódiuma nem. is a pártot, hanem, a párt egyedeit terheli, akik ugy cselekedtek, hogy ezt előmozdították. Egy közbeszólás formájában azt a kérdést tettem fel, hogy : »Hát Lovászynak miért kellett Pécsre mennie ?« Erre Sándor Pál képviselőtársam azzal vágott vissza, hogy : »Miért kellett önnek a Vigadóba elmenni ?« Es hangoztatták mások is, hogy majd ráolvassák a fejemre, hogy és mint támogattam én Károlyit a Vigadóban. T. Nemzetgyűlés ! Ma lent jártam, a könyvtárban, itt böngésztem a függetlenségi urak kedves lapjának, a Magyarországnak akkori, december 24-én megjelent számát, megnéztem, mit irt erről a vigadói gyűlésről s megállapítottam, hogy még véletlenül* sem csúsztattak bele az én beszédembe olyasmit, amiért nekem most utólagosan szégyelnem kellene magamat. Én nem azért mentem a Vigadóba, amiért Lovászy Pécsre ment. S annak elbírálását, amit az ottani gyűlésen mondtam, nyugodtan bízom a t. Nemzetgyűlésre. En a régi és az uj bűnöket egyaránt esterezom. Hogy is kerültem, én hát arra a gyűlésre ? Amikor 1918 őszén általános volt a felfordulás, én is hazajöttem, a harctérről s először is a kisgazdapártba mentem, ahol ott találtam. Mayer János NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — TI. KÖTET. volt földmivelésügyi minister urat é*s Herczeg Sándor akkori képviselő urat. Velük beszélgetve elhatároztam., hogy szegény hazám újjáépítésében intenzive részt fogok venni. Azt mondottam, nekik, hogy szomorúan láttam, hogy mi van itthon, hegy teljesen felborult a helyzet, elpanaszoltam, hogy Erdélyben kezünkben volt a fegyver, Csíkszeredán mi minden érték volt felhalmozva, ami csak azért jutott idegen kézre, mert innen, Budapestről jött a parancs, hogy »nem akarok katonát látni, béke van, menjetek haza.« (Igaz ! ügy van ! jobb felől és a középen.) Ekkor én lementem Baranyába, ahonnan azonban —tekintettel arra, hogy a szerbek akkor már ott voltak — Meskó Pálnak, Schandl Károlynak és Czettler Jenőnek és többeknek hívására, akik a magyar gazdaszövetségben voltak, ism.ét visszatértünk Budapestre s a gazdaszövetségben az említetteken kívül ott találtam még sokorópátkai Szabó István és Kuna P. András képviselőtársaimat is. Kuna P. András: így volt ! Patacsi Dénes : Elhatároztuk, hogy elmegyünk a vigadói gyűlésre és tiltakozásunkat fejezzük ki az ellen, amit mi írem látunk jónak. Mikor odaérkeztünk, Haller látván t. képviselőtársam, volt minister ur beszélt elsőnek, utána pedig nagyatádi Szabó István szólalt fel a mi pártunk nevében, azzal érvelve, hogy Károlyi azt mondta, hogy a polgári társadalom fogjon össze, hogy a kommunizmus veszélye ne jöhessen. Ezt mi is helyeseltük. Nagyatádi után én szólaltam, fel és azt mondtam : Mindenben osztozom az előttem szólottak nézetében, helyeslem, hogy a polgári társadalom a nemzet megmentése érdekében fogjon össze, de . .. Létay Ernő : Károlyi mást is mondott akkor ! Patacsi Dénes". Kérem, én mindent megmondok, mindenért felelek, amit tettem, vagy mondtam. De akkor, amikor a ministerekiÖk urnák ezt a kijelentését aláírom, amikor helyeslem a polgári társadalom összefogását, idéznem, kell Kossuth Lajost, aki hátra hagyott naplójegyzeteiben azt mondja, hogy : az a nép, amely a legnagyobb veszedelmekidejében egységes, egyúttal erős is. Kossuth ebből a mondásából arra a következtetésre jutottam, hogy most, a nagy veszedelem idején nekünk is egységesen össze kell fognunk, mert elmondhatjuk a zsoltárossal, hogy : »öröködbe, Uram, pogányok ültek«, ezeket kiverni pedig csak együttes erővel lehet. A ministerelnök ur kijelentésére célozva, utaltam a magyar gazda közmondására, amely ugy szól : »Ne végy szekeredre oly egyént, akiről nem. tudod, hogy útközben nem szur-e le.« En a gróf ur robogó szekerén olyanokat láttam, akikről feltételeztem, hogy előbb-utóbb le fogják őt szúrni s Istent, Hazát, mindent megtagadva, az ország szekerét kátyúba viszik. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások jobbfelől és a középen : így is történt !) En tehát elmentem erre a-vigadói gyűlésre, hogy' élő tilalomfa legyek, hogy ha még nem tudnák, tudják meg, hogy mi, akik ott voltunk a harctéren, s akik onnan jövünk, hogyan gondolkodunk, s 83