Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

258 A nemzetgyűlés 27. ülése 1922, hogy mi figyelmeztessünk arra, hogy a Haza veszélyben van ! Kijelentettem ekkor azt is, hogy a földbirtokreformnak hive vagyok, mert nem akarom, hogy egy fényes kastély útját állja száz és száz kis család boldogulásának. A reformot azonban — mondtam — csak ugy akarom, hogy az a termelést ne csökkentse, erős kisgazdatársadalmat teremtsen, amely emeli az ország kis exisztenciáinak értékét és nem a kommunizmus alapján, amint erről beszélni hallottam már akkor — nem azon a vigadói gyűlésen, hanem előzőleg a régi országházban, ahol Pogány és Nyisztor elvtárs, meg mások is a kommunizmusról beszéltek. Azt mondtam, hogy óva figyelmeztetem az urakat, hogy volt itt Magyarországon egy vértelen, virágos, őszirózsás forradalom, de ha azon a földön, amit mi vérünkkel védtünk, verejtékünkkel öntöztünk, s ahol bölcsőnk ringott és apáink sirja domborodik, kommunizmust akarnak csinálni, ha ehhez a földhöz szentségtelen kezekkel hozzá akarnak nyúlni, akkor vérvirágos forradalom lesz Magyarországon, forradalom, amelyet Kossuth Lajos kaszás-kapás népe fog rendezni, kisöpörve minden szemetet e hazából. (Helyeslés jobb felöl és a középen.) Kérdezem, t. Nemzetgyűlés, hányan mertek akkor igy, ilyen hangon beszélni, mint én, az egyszerű kisgazda beszéltem ott a Vigadóban ? (Igaz ! Ugy van !) Ne kiáltsa hát oda nekem Sándor Pál képviselőtársam, hogy »Hát maga miért ment oda ?«, mert én ezért voltam a Vigadóban, hogy ezt elmondjam, Lovászy Márton pedig azért ment Pécsre, amiért ugyanott megérdemelt helyen ül most Hoffmann Ottó. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés jobbfelöl és a középen.) De alá lehet irni, mert azok, akik azt kérték, hogy annak a majdnem három éven keresztül szenvedett népnek megszállása és keserve, a szerb uralom tovább tartson, azok a hazának ellenségei. (Ugy van ! a jobboldalon.) És most még egyet. Nagy Ernő képviselő ur azt az állítást kockáztatta meg, hogy az októberi forradalom nem volt forradalom, hanem a nemzet javát célozta. Erre vonatkozólag idézek a Magyarország című lap november elsei számából (olvassa) : »Péntek, november 1. A budai Margit-köruton van a császári és királyi dandárbiróság épülete. Reggel 9 óra tájban katonák és polgárokból álló lelkes tömeg fegyveresen beront az épületbe, eltávolítja az őrséget és percek alatt kiszabadítja az ott sínylődő katonai és polgári foglyokat. Sok fogolynak nehéz bilincsek vannak kezén-lábán, beviszik egy közeli lakatosmûhelybe és lereszelik és letörik a bilincseket és diadalmasan vállaikra emelve viszik a foglyokat.« Ahol gyilkosokkal és rablókkal akarják a rendet, a magyar szabadságot kivívni, ahol Tisza Istvánt ugyanakkor legyilkolják és ugyanakkor igy irnak a lapok, azt kérdezem, hogy ott az a forradalom volt-e oka a nemzet romlásának és a magyar haza megcsonkításának ? Ne igyekezzenek magukat védeni. Én nem keres'. ém július hó 21-én, pénteken. ném azt, hogy ki volt a hibás, mert nekünk most össze kellene fogni, azonban ne kezdjék ismét elölről a bomlasztast, mert amig azt látom, hogy jogrend és szabadságok után kiabálnak, addig titokban mint a láva dübörög valami. Már pedig itt többé az nem történhetik, ami megtörtént akkor, amikor a haza sirba szállt. (Ugy van! Taps.) Griger Miklós t. képviselőtársam azt mondotta, hogy mivel nem lát elég garanciái, sem tudást ebben a kormányban ahhoz, hogy a haza ügyét előrevigye, ő nem viselte/iik bizalommal és nem szavazza meg az indemnitást. Én, uraim, elmondottam azt, amit a kormánytól várok, elmondottam a birálatot is arról, ami szerintem nem jó. Én azt hiszem, hogy ez a párt nem fejbólintó Bálintként ül a koimány háta mögött, hanem bátran, igazságosan, a nemzet, a haza jogainak és polgárainak a jóléte érdekében. A jogos kritika elől én sem fogok elzárkózni soha. A kormány feje garanciát nyújt, mert hiszen akkor, amikor Laehne Hugó, a Károlyi-kormány földmivelésügyi államtitkára az Omge-t meglátogatta és fenyegette a gazdákat, hogy hogyan lesz, ha nem tesznek ugy, amint Károlyi-kormány szája' ize szerint való, akkor Bethlen István gróf azt mondotta, — én is ott álltam —• hogy a magyar nemesség tudni fogja a kötelességét, 48-ban is tudta, amikor megosztotta a jogokat a jobbágyokkal és szabadpolgárokká tette őket, ma sem zárkózik el semmi elől és megteszi, de a korbácsot megcsókolni sohasem fogja. Laehne Hugó onnan átjött a kisemberek, a magyar gazdák szövetségébe, és ott én álltam fel vele szemben és kifejtettem a gazdatársadalom nézetét, és akkor azt mondotta Laehne : »önnek a parlamentben kellene lenni.« Erre én azt mondtam, hogy »Majd amikor azon eszmék ellen kell harcolni, amelyeket önök inaugurálnak, akkor otíD leszek.« (Felkiáltások a jobboldalon : Bravó !) Most itt vagyok, és amint gondolatvilágom már akkor is egyezett, amint gróf Bethlen István mondta, hogy a magyar nemesség tudja a kötelességét, én ma is azt mondom: a magyar kisgazdatársadalom is tudja ; mi nem osztálypolitikát folytatunk, sem a nagyokat, sem a kicsinyeket nem akarjuk bántani, hanem mindnyájunkat a boldogabb, a régi nagy hazába akarjuk juttatni és tisztességes megélhetést biztosítani. Mivel pedig a kormány erre igyekszik, minden igyekezete erre vall, ennek reményében megszavazom a javaslatot. (Éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) • Elnök : Ki a következő szónok ? Hébelt Ede jegyző : Őrgróf Pallavicini György! Őrgr. Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! Tagadhatatlan tény, hogy amióta ez az uj törvényhozás összeült, a szorosan vett politikai kérdések háttérbe szorultak és inkább az országnak mai válságos gazdasági állapota foglalkoztatja nemcsak a közvéleményt, hanem a nemzetgyűlés tagjait is. Szükséges is bizonyos fokig, hogy a nemzetgyűlés alkalmazkodjék a közvélemény ezen nyo-