Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

A nemzetgyűlés 27. ülése 1922. szokták meg a politikai felelősségviselést. Azután látván azt, hogy a politikai jogokért folytatott küzdelmük meddő, nem minden alap nélkül annak meggondolására szánták magukat, hogy vájjon érdemes-e és célszerü-e a csak lassú, majdnem kilátástalan fejlődést jelentő demokráciához szegődni. S végül tapasztalván azt, hegy a volt országgyűlések és törvényhozások a munkásság érdekeivel nem törődtek, a munkásság körében nagy volt az elkeseredés. Már pedig az elkeseredés olyan, mint a puskapor : pici, apró szemekben pereg és gyülemlik fel valahol s különösen a társadalmi mélységekbe gravitál, s ha azután szikra éri, levegőbe röpit mindent, szépet és csúnyát, ártót és ártatlant. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy közvetlenül a kommunizmus bukása után a szociáldemokrata pártot is sújtotta az elkövetett hibák és bűnök tudata, s azonkívül érezte az általános gyűlöletet és népszerűtlenséget, am.ely körülveszi. Ezt a történelmi és lélektani pillanatot valahogyan okosan és bölcsen fel kellett volna használni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nekem is voltak kommunistáim, s a kommunizmus bukása után, amikor börtönbe hurcolták őket, nem voltam, otthon ; de amikor hazajöttem., az első dolgom volt még este Fehérvárra utazni és őket hazahozni. Ezzel parazsat hintettem a fejükre, s meg vagyok róla győződve, hogyha száz kommunizmus jönne is, ezek kommunisták többé soha nem, lennének. Egyébként kijelentem,, hogy eléggé tűrhető kommunisták voltak. Szabó Imre: Házi kommunisták! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Griger Miklós : Nagy általánosságban azonban nem igy történt. Hogy az államhatalom a kommunizmus bűnöseit kérlelhetetlen szigorral sújtotta és büntette, ez szükséges volt ; de ana mir nem volt szükség, hogy egyes felelőtlen tényezők bosszúból olyan megtorlásokra ragadtassák magukat, (Igaz ! JJgy van ! a baloldalon.) amelyek csak arra voltak jók, hogy a félrevezetett tömeg lelkében elkeseredést szítsanak. Propper Sándor : Ma szükség van börtönökre ? Zalaegerszegre ? Szilágyi Lajos: Miszerintünk nincs. (Mozgás jóbbfelől.) Griger Miklós: Ugyancsak hibásnak kell tekintenem azt a felfogást is, amely a kommunizmus bukása után szinte közkeletűvé vált, hogy tudniillik kényszerrel és erőszakkal kell és lehet a szociáldemokráciát a magyar közéletből kiküszöbölni. Vallom és hirdetem,, hogy a szociáldemokrácia ellen minden erővel, propagandával, szóval, Írással, kapacitálással, szeivezessél küzdeni kell. . . Peidl Gyula : Különösen szociális törvényekkel. Griger Miklós : De ugyancsak nem csinálok titkot ama meggyőződésemből, hogy a szellemi tévedéseket nem lehet erőszakkal gyógyitani, hogy a meggyőződéseket nem lehet erőszakkal kiirtani és elnémítani,... évi július hó 21-én, pénteken. 247 Farkas István :" Láttuk az elmúlt két év alatt. Griger Miklós:... sőt, hogy a kivételes, drákói eljárás inkább használ, mint árt olyan eszméknek, amelyek nagy tömegeket hóditottak meg. Ezt bizonyítja a történelem, nevezetesen a németországi sz;ciáldemokrácia, amelyre Propper Sándor tisztelt képviselőtársam is hivatkozott. Ugron Gábor: Elemi igazságok ezek. (Zaj.) Benne vannak a Kis Kátéban. Griger Miklós : A szociáldemokrácia okozat és nem ok. Ha a szociáldemokrácia terjedésének útját akarjuk állani, ki kell küszöbölnünk az azt előidéző okokat. (TJgy van! half elől.) Farkas István : A kapitalista rendszert. Griger Miklós : Bizonyos, hogy a szociáldemokrácia terjedését nagy szellemek, irók és szónokok elősegítették. Lassalle elsőrangú iró és szónok volt ; Marx közvetve gyakorolt szinte óriási befolyást a munkástömegekre. S a pártnak jelenlegi vezetőitől sem vitathatjuk el a tehetséget, ügyességet, bátorságot és kitartást. Rothenstein Mór: Köszönjük! Griger Miklós : De a legintenzívebb és legügyesebb agitációval sem tudom megmagyarázni a szociáldemokráciának hóditó mozgalmait. Mert ugyan milyen eredményeket értek volna el pl. Liebknecht és Bebel, ha az ipari munkásság helyett a régi jómódú kisiparososztályt, a proletariátus helyett a szolid középosztályt találták volna magukkal szemben ? A zseniális és lánglelkü Lassalle alig néhány ezer munkás vérét tudta forrongásba hozni. Bokányi már százezer ember lelkét tüzelte fel. Miért ? Mert Bokányi már elproletáriasodott tömegeket talált a gazdasági liberalizmus által felhizlalt kapitalizmus száz meg százezer áldozatában. Rothenstein Mór: Ez haladás volt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Griger Miklós: Ez a kapitalizmus, a nagyipari kapitalizmus ráfeküdt a szervezetlen munkástömegekre, kiszitta erejüket és vérüket, (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) elkeserítette kedélyüket, elvett tőlük földet, napsugárt, levegőt s nem adott nekik lehetőséget arra, hogy emberek legyenek. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Természetes azután, hogy az ilyen letört exisztenciák könnyen elfogadhatták azt a filozófiát, hogy mint egyedek számba sem jönnek, — hiszen ezt érezték magukon — de mint szervezett tömeg érvényesülhetnek, így született meg azután az az osztályharc, amelynek célja már nem a különféle osztályoknak igaz, jogos és szimmetrikus elhelyezkedése, hanem az egész polgári rendnek és társadalomnak végleges letörése. Azért az előbb azt mondottam, hogy a szociáldemokrácia szálláscsinálója volt a kommunizmusnak. Most pedig azt mondom, hogy a szociáldemokráciának melegágya a gazdasági liberalizmus volt. Fontosnak tartom ennek megállapítását nemcsak azért, hogy enyhítő és magyarázó körülmény gyanánt a munkásság javára elkönyveljem, hanem azért is, hogy tisztelettel kérjem a nemzet-