Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

248 A nemzetgyűlés 27. ülése 1922, gyűlést és a kormányt : égessen el maga mögött ' minden hidat, amely az elmúlt évtizedek gazdasági liberalizmusának útjára visszavezet. Mert ismétlen, százszor ismétlem, bogy a szocializmus törvényes gyermeke a gazdasági liberalizmusnak. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Most a gazdasági liberalizmusról beszélek. Egy elkerülhetetlen reakció, amelynek el kellett jönnie valamilyen formában Lassalle és Marx nélkül is. Nem is baj az, hogy eljött, sőt jó, hogy eljött, mert becsületes ember nem nézheti jó szemmel, mint emészti fel a kapitalizmus a néporganizmus velejét ; (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) de végzetes baj az, hogy a reakció is a materializmus jegyében született meg, mert hiszen vitán felül áll, hogy a szociáldemokrácia épen olyan anyagelvü, mint amilyen anyagelvü a kapitalizmus. T. Nemzetgyűlés ! îïa a szociáldemokrácia ellen eredményesen akarunk küzdeni, akkor keresztény, a szó nemes értelmében vett keresztény és szociális politikát kell csinálnunk. Arra kell törekednünk, hogy a politikai és gazdasági életünket irányitó törvényekben és intézményekben a keresztény erkölcsbölcseleti felfogás érvényesüljön. Meg kell újítanunk és a gyakorlati életbe át kell ültetnünk azt az őskeresztény felfogást, amely ellensége a korhadt járadékrendszernek, s megköveteli, hogy az emberiség anyagi boldogulásához és kultúrájához szükséges munkában mindenki tehetségéhez és erejéhez képest résztvegyen és komolyan vegye a szentírás ama igéit, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Arra kell törekednünk, hogy csak annak legyen jussa a mindennapi kenyérhez, aki arcának vagy agyának verejtékével arra rászolgál, és ki legyen zárva az emberi társadalmat megillető javak élvezetéből az, aki a munka kötelessége alól magát kivonj a. A magántulajdon használatában is az őskeresztényfelfogáshoz kell visszatérnünk. A magántulajdon abszolutizmusának, amely a tulajdonosnak korlátlan jogot biztosit — akár javára válik a köznek, akár nem — véget kell vetnünk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Felesleges hangoztatnom, hogy távol áll tőlem a szociáldemokráciának a magántulajdonra vonatkozó ama felfogása, hogy »la propriété c'est le vol« — a tulajdon lopás—de megvallom, ezt sem szeretem, ha unos untalan a tulajdon szentségét emlegetik, és főleg azok, akik előtt semmi sem szent, sem az oltár, sem a lélek, sem a templom, csak a Wertheimszekrény. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A vagyonmegoszlásnak is az őskeresz térséghez kell simulnia, ha boldogabb társadalom után vágyódunk és erősebb államot kívánunk, mert csak az a társadalom boldog, amelyben kevés a milliomos, de amelyben a milliók becsületesen és tisztességesen megélhetnek, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és csak az az állam erős, amelyben a politikai egyenlőséggel kapcsolatosan, lehetőleg évi július hó 21-én, pénteken. a szociális egyenlőség is érvényesül. (Igaz ! Ugy van ! bal felől.) T. Nemzetgyűlés ! Kérdezem, érvényesült-e a mi törvényhozásunkban ez a keresztény és szociális szellem s egyáltalán csinált-e a magyar törvényhozás valaha ettől a keresztény szociális szellemtől inspirált szociálpolitikát ? Igen t. Nemzetgyűlés ! A magyar törvényhozás évtizedek óta ezen a téren volt a legsivárabb, a legmeddőbb, és ezen a téren az ma is. Pedig, ha igaz az, amit Bismarck mondott, hogy t. i. a társadalom nyikorgó szervezetét és gépezetét időnként egy kis szociális olaj cséppel kell megkenegetni, — ugy ma már nem szociális olajcseppekre, hanem valóságos olajos korsókra van szükség — ha a nyugodt társadalmi együttérzés és kormányzás lehetőségét biztosítani kívánjuk. Ilyen szociális olaj korsó lenne a földbirtokreform, ha azt végrehajtanák. Erről a kérdésről én nem akarok sokat mondani. Azt hiszem olyan alapos és nagy beszédet tartottam a földbirtokreformról a múlt nemzetgyűlésen, mint senki más, s emiatt épen eleget szenvedtem is. mert hiszen valósággal kerültek egyes urak, mint valami bélpoklos embert és kineveztek kommunistának. (Derültség.) Pedig miért ? milyen gondolat vezet engem, miért kívánom én a föld birtokreformot ? Azért, mert szeretem felebarátaimat és azért, mert halálos ellensége vagyok a kommunizmusnak. Mert szent meggyőződésem, hogy a kommunizmus ellen biztosabb védőgátat nem emelhetünk, mint hogyha a földbirtokreformot megvalósíthatjuk. (Igaz! Ugy van ! halj elől.) Sajnos, ennek a törvénynek végrehajtását én sehol nem látom. Néhány házhelyet itt-ott méltányos áron kaptak meg az igénylők, de sok helyütt — nem mondom, hogy mindenütt — bizony alaposan megfizettették azokat a szegény emberekkel. Herceg Esterházy Pál, 400.000 hold ura, négy kilogramm búzát követel egy négyszögöl föld után és Nagy Emil, igen t. képviselőtársam, aki egyébként az ő jogtanácsosa, és alá egy fulminánk beszédet tartott nekünk arról, hogy a gyöngéket kell pártolnunk, képviselte őt a Curián, amikor én vele szemben a kisembereket képviseltem, s amikor hála Istennek, sikerült elérnem azt, hogy a Curia nem ment bele •ebbe a mennyiségbe, hanem 2*5 kilóban állapította meg a négyszögölenkénti mennyiséget. Vagy itt vannak a közlegelők. Az én kerületem 35 községből áll, eddig azonban még egyetlen egy község sem jutott közlegelőhöz, pedig ez nemcsak közgazdasági, hanem kulturális kérdés is, mert hiába büntetik meg azt a szegény embert azért, hogy nem küldi gyermekét az iskolába, ha nem küldheti. Nemcsak azért nem küldheti, mert nincs ruhája, nincs cipője stb., hanem azért sem, mert az a szegény ember kénytelen minden gyermekéből külön-külön pásztort nevelni. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Ugron Gábor : Tankönyvekre nem telik. Griger Miklós : A kormány nem veszi komolyan ezt a dolgot. Ugy látom, a nagybirtokosok is